Még mindig elképedten figyeltem Lokit aki merev arccal nézte, hogy összeszedi pár fiatal fiú a konzerveket és felállítják nekünk a kocsit. El sem hiszem, hogy pillanatok forogtak kockán ahhoz, hogy el ne kapjanak azok a fémdobozok. 

- Ne haragudjanak a kellemetlénségért. - állt elénk egy nő, akinek a mellrészénél az Annabelle név díszelgett. Loki nem szólalt meg, jónak láttam ha mondok valamit még mielőtt mi lennénk a hibásak.

- Semmi gond, nem esett bajunk. - biztosítottam a nőt - Megtudhatnám azért, hogy mi volt az oka, hogy leomlott? - érdeklődtem. Csak tudni akartam, hogy mi ütött majdnem agyon. A nő megköszörülte a torkát, ide - oda nézegetett, mint ha nem tudná elmondja vagy ne.

- Az egyik munkatársam félre nézte a mennyiséget, egy vásárló pedig a közepéből levett kettőt ami által... szóval megdőlt. - hebegte. Bólintottam.

- Értem. - tettem a kekszet a kocsiba. A nő döbbenten pislogott utánam.

- Nem akar feljelentést tenni? - kérdezte remegve. Loki is furcsán méregetett, mint akinek nincs ki mind a négy kereke. Talán nincs is, de a halálfélelem még mindig szorongatott.

- Nem. Menjünk Loki. - mondtam kimérten és magam előtt tolva a kocsit elindultam a következő sorra. A férfi mellém szegődött, egy ideig nem is szólt, nyugodtan pakoltam a következő kellékeket.

- Hazudtál. - jegyezte meg halkan - Miért?

- Mire gondolsz? - kérdeztem vissza ahogy leemeltem egy - két fűszert.

- Hogy nem akarod feljelenteni. - vonta meg a vállát - Azt kellene pedig tedd.

Elhúztam a szám, igyekeztem lenyugtatni magam, hogy ne rendezzek jelenetetet.

- Nem akartam kirúgatni. Meg amúgy sincs úgymond jogom. Elméletileg halott vagyok. - forgattam meg a szememet, majd a kassza felé fordultam.

- Sajnálatomra pedig elég élőnek tűnsz. - hümmögött. Felé fordultam karba tett kezekkel. Annyira felbasz ezekkel a hülye beszólásaival! Nem látja, hogy haldoklom? Eszem megáll rajta!

- Egyszer lehetne, hogy kussba maradsz? Ezen a héten legalább. - sziszegtem ingerülten. Megnyúlt az arca.

- Egész héten hisztis leszel? Levetem magam a hegyről. - csapta magát arcon. Morogva hagytam ott, ő pedig csak nevetett rajtam. Ja, persze, akkor is nevessen mikor álmába megfojtom. Hosszú sor kígyózott minden kasszánál, úgy tűnt mindenki most szeretne bevásárolni Karácsonyra. Eddig tudomást se akartam venni a feldiszített helyiségről, a lágy zenéről amit a hangszóró játszott, a mézeskalácsok illatáról, de most hirtelen minden elemi erővel tört rám a boldog családokat nézve. Könny szökött a szemembe, miközben a szallagra pakoltam a kocsi tartalmát. Próbáltam sietni, de persze, hogy nem lehetett, mert egy kisgyerek elkezdett hisztizni, hogy neki kell csoki. Remegtem az idegességtől, a magány ami a hatalmába kerített felharapódzott a torkomon, éreztem ahogy a szívembe markol. Eddig bírtam a hisztijét a gyereknek.

- Istenem fogd már be a szádat! - csattantam a gyerekre aki hirtelen abba hagyta a beszédet. Sokan felénk fordultak, de nem érdekelt. Mérges voltam és célpontnak ezt a kisfiút jelöltem ki - Hisztizel egy szaros csoki miatt, tessék akkor megveszem én neked! - vágtam a szalagra egy Snickerst. Könnyeim végig folytak az arcomon, hirtelen Loki kezét éreztem meg a karomon ahogy magához húz és a mellkasába nyomja az arcomat. Nem érdekelt, hogy miért teszi, kétségbeesetten öleltem, a pólójába kapaszkodtam. Hüppögtem, mint egy óvodás ő pedig csak a hajam simogatta.

- Ne haragudjanak rá kérem, nemrég majdnem agyonütötte pár konzerv, ez az első karácsonya a szülei nélkül akik meghaltak, ráadásul még a piros napjai is ma kezdődtek. - magyarázta bocsánatkérően. Elakartam húzódni, hogy kioktassam Lokit, hogy nekem itt ne hirdesse mindenkinek mikor van meg nekem a havim, vagy mikor nincs. De szorosan tartott, hiába erőlködtem csak cirógatott tovább. Egyre jobban kezdtem megnyugodni, óvatosan arrébb  lépegetett velem, közben óvon a fejemet fogta. Meglepődtem, hogy ilyen gyengéd, sose gondoltam volna, hogy képes ilyenre. Az illata az orromba kúszott, finom menta és fahéj keveredett egyben. Mormogást hallottam és mire Loki elengedett addigra már minden összevolt csomagolva és Loki a kezembe nyomott 4 zacskót. Szó nélkül vettem el, halkan szipogtam csak. Nem akartam senki szemébe nézni, szégyelltem magam a nemrég történtekért.

- Gyere már. - szólt Loki hirtelen, a hangjára összerezzentem, de követtem. Ahogy kiértünk az arcomat megcsapta a csípős hideg ami nagy felüdülés volt. Csendben követtem Lokit, hazáig meg se szólaltunk. Nem értettem miért állt ki értem, miért ölelt magához. Azelőtt nap megakart ölni, megtépett, de mégis amikor összeroppantam ott volt mellettem és kiállt értem.  Ahogy beértünk a házba, lepakoltunk a konyhába. Ő a húst a fagyasztóba pakolta, míg én a többinek kerestem helyett. Egész úton egy kérdés zakatolt a fejembe és most felakartam tenni. Elé álltam.

- Loki... miért magyaráztál ki a kínós helyzetből? - néztem fel a szemeibe. Zöld íriszében láttam saját magam. Egy kicsit elborzadtam milyen szarul is néztem ki. Ingatta a fejét. Nem úgy tűnt, mint aki elakarja mondani, de a tekintetem látva megerőltette magát.

- Rossz hatással vagy rám. - került ki sóhajtva, majd a nasikat is elpakolta. Meredten álltam még mindig, csak akkor fordultam meg mikor az ajtó csapódását hallottam meg. Megráztam a fejem, szomorúan fogtam egy tábla csokit, egy fájdalomcsillapítót meg vizet és felbatyogtam a szobámba. A gyógyszert bevettem, a csokit lassan elmajszoltam, majd az oldalamra fordulva aludtam el.