Másnap reggel ahogy felkeltem már mentem is a fürdőbe. Utáltam a havit, de szerencsére már nem fájt a hasam. A hajamat törölve kijöttem, a nappaliba vettem az utamat. Pont akkor jött Loki egy szórólap szerűséget tartva a kezében. Furcsán néztem rá, de nem szóltam, viszont arra nem számítottam, hogy megállít és a képembe nyomja a papírt.

- Mi a franc az a Karácsonyi vásár? - kérdezte számonkérően. Eltoltam magamtól összevont szemöldökkel.

- Ha nem nyomnád az arcomba akkor még eltudnám mondani. - ingattam a fejemet, majd elvettem tőle és átfutottam. A lényege az volt, hogy a minden évben megrendezett vásárt hirdették, nyálcsorgató ételekkel és magas árakkal. Régen sokat jártunk ki a barátaimmal, feljöttünk Cliftonból egy hülye vásárért. Fintorogva adtam vissza Lokinak, majd a konyhába mentem.

- Hülyeség, ne is foglalkozz vele. Már tegnap kezdődött ez az egész, idióták, hogy egész hétvégére teszik. Lényegében kaják és magas árak, na meg beöltözve táncolnak, mint akiknek nincs jobb dolguk. - szóltam hátra a vállam felett. A hütőbe kezdtem el kutakodni, a hasam fájdalmas korgással jelezte, hogy ideje lennem megtömni valamivel. Nem volt kedvem a gáz előtt állni és várni mikor lesz kész így az egyszerűséghez híven elővettem a szendvicshez tartozó összetevőket, de mikor kiegyenesedtem egy vigyorgó Lokival találtam magam szembe. Rosszat sejtettem.

- Elmegyünk. - közölte lazán. Megforgattam a szememet, fél lábbal becsuktam a hűtő ajtót, majd a pulthoz léptem.

- Csak te. Én nem akarok. - vontam meg a vállamat, a kenyeret megkentem vajjal. Mellém állt, még mindig idegesítően vigyorgott. Irritált, hogy ennyire jó kedve van egy hülye vásár miatt. 

- Velem jössz, nem bízok benned, így nem hagylak egyedül. Még az a midgardi kobakod újra eszedbe juttatná, hogy megszökj és akkor nem lennék kíméletesen. - ment át lesajnáló mosolyba a vigyora. Megremegett az alsó ajkam. Nem volt kedvem újra élni ahogy megtép, elég volt egyszer is.

- Nem szöknék el. - motyogtam halkan. Egy életre megtanultam a leckét, hogy Lokival csak szócsatát lehet vívni, ha már tettre kerül a sor akkor ő győzedelmeskedik. 

- Oh, ez engem nem érdekel - hajolt közelebb sunyi vigyorral - Velem jössz. Nincs ellenkezés. - suttogta a fülembe amitől megborzongtam. Egyszerre öntött el az undor és a vágyakozás, amit nem tudtam hova tenni. Talán túl régóta nincs senkim és éhezem a szeretetre meg a tőrödésre, találtam ki egy frappáns magyarázatot. Megráztam a fejemet és elléptem tőle. 

- És ha Thor itt maradna velem? - igyekeztem kibúvot találni, hogy maradhassak, nem fült a fogam egy ilyen mulatsághoz. Összevonta a szemöldökét.

- Thor még tuti nem jön 3-4 napig. Ne is próbálkozz, midgardi. Jössz és kész. - zárta le a témát, de annál makacsabb voltam mintsem, hogy hagyjam.

- És ha nem mennénk? Amúgy is hideg van, hullik a hó, sok a részeg ember meg ilyenek. - soroltam fel a kifogásokat, de nem hatotta meg láthatóan.

- Nekem az első kettővel nincs bajom, te meg vastagon öltözöl. A részegeket meg kikerüljük. - talált mindegyikre indokot. Összepréseltem az ajkaimat.

- Miért akarsz ennyire menni? - kérdeztem elkeseredetten. A falnak támaszkodott, összefonta maga előtt a karjait. Nem kerülhette el a figyelmemet, hogy a karja finoman, de mégis szembetűnően izmos volt. Nem Thor féle, de azért nem is mondanám gyengének. Gyorsan a szemeibe néztem mielőtt még észreveszi, hogy stírölöm és az orrom alá dörgöli. De, basszus, akkor is! Egy őskövülethez képest jól tartja magát!

- Mert látom, hogy neked nem igazán van hozzá kedved ami nekem csak előnyöm lehet. - felelt lazán, mint ha csak annyit mondott volna, hogy szeret velem lógni. Meredten bámultam rá, kellett egy kis idő, hogy leessen amit mondott.

- Te komolyan ekkora köcsög fasz vagy?! - háborodtam fel, a zsigereimben szét áradt a düh és képes lettem volna felpofozni. Szórakozottan vállat vont amitől még idegesebb lettem és éreztem, hogy a bal szemem tikkelni kezd.

- Lehet. Lásd, milyen kedves vagyok, adok neked egy órát, hogy elkészülj. Az óra leteltével ha nem vagy kész akkor úgy cipellek el ahogy vagy. - horkantott, majd megfordult és elindult felfelé. 

- Nem mered! - sziszegtem utána mérgesen. Harsányan felkacagott.

- Arra ne vegyél mérget, halandó! - szólt vissza a lépcsőről, majd csak a csukodó ajtó hangja hallatszott. Egyedül maradtam lent, főttem a saját levembe és haragudtam Lokira amiért el akar cipelni arra az istenverte vásárra! Megdörzsöltem az orrnyergemet, igyekeztem lenyugtatni magamat, hogy tisztán gondolkodjak. Jó, elmegyek vele, kibírom és nem hagyom, hogy szomorúnak lásson amiért vele kell legyek. Biztos akkor is csak vigyorogna az ördögfajzat! Ettől a gondolattól felbúzdultan rohamtempóban befaltam a szendvicset, felfutottam az emeletre és kiválasztottam pár melegebb, kötött felsőt és kényelmes fehérneműt. Attól, mert karácsony van, még a havi nem múlik el nagy bánatomra. 

Az egy óra hamarabb eltelt, mint azt hittem, de szerencsére kész voltam már csak a bakancsot - amit Thor hozott nekem - kellett felvennem. Egy fekete alapon fehér pöttyös felsőt viseltem, hozzá illő fekete szoknyával és egy vastag harisnyával. A hajamat leengedve hagytam, hogy az is melegítsen, ezek mellé pedig felvettem egy kabátot. Loki pont akkor jelent meg az ajtóban mikor bekötöttem a bakancs mindkét fűzőjét. Futólag végig nézett rajtam, de a tekintete nem árult el semmilyen érzelmet, hogy tetszik neki amit lát vagy undorodik tőlem. Szerintem esélyesebb az utóbbi. Rajta viszont csak egy póló meg nadrág volt amik mellé a dzsekijét kapta le. Csak pislogtam rá.

- Te nem fázol? - kérdeztem még mindig döbbenten. Furcsán nézett rám.

- Neked nincs meleged? - kérdezett vissza, szája sarkában észrevehető volt a kissé gúnyos mosoly. Sóhajtottam és annyiban hagytam a dolgokat, úgy látszik neki ez a normális és nincs kedvem már most többet veszekedni vele, mint amennyit kell a ma este folyamán. Ki tudja, még talán jó is lesz. Azonnal elvettem ezt a gondolatot, nem lehet jó, semmi sem jó abban a hülye vásárban! Kinyította előttem az ajtót amit meglepett szemekkel fogadtam és mozdulni is elfelejtettem. Unottan tekintett rám.

- Most mi bajod? Isten vagyok, nem udvariatlan féreg. - morogta ellenszenvesen, ami miatt jobbnak láttam ha minél előbb kilépek mielőtt még nekem áll. Miután ő is kilépett becsukta maga után az ajtót, kezeit zsebre dugta és várakozóan nézett rám. Nem értettem mégis miért vár rám.

- Merre kell menni? - tette fel a kérdést, mire apró "oh" hagyta el a számat és kótyagos léptekkel elindultam arra amerre a Pokol várt.