A film nézés elhúzódott reggelig. Nem azért, mert annyit néztünk hanem, mert rengetegszer kellett megállítsam, hogy magyarázzak neki. Többet kérdezett, mint egy 5 éves kisgyerek. Persze szívesen magyaráztam neki, addig se estünk egymás torkának. 

- Ez egy szar film volt. - jelentette ki Loki mikor felcsendült a végét jelző Guns 'N Roses - Welcome To The Jungle zenéje - De a zene tetszik. - dúdolta tovább. Akaratlanul is elmosolyodtam erre, én is nagyon szerettem tőlük ezt a számot. 

- We are the people that can find whatever you may need,If you got the money, honey we got your disease - kezdtem el énekelni vigyorogva.

- Elrontod a dalt. - szólt közbe Loki gúnyosan, de figyelmen kívül hagytam a sértését. 

- Jungle, welcome to the jungle Watch it bring you to your shun. - folytattam a kezemmel gesztikulálva, mint ha léggitároznék. 

- Mégis mit csinálsz? - kérdezte furcsálkodva miközben a zene ment tovább. 

- Léggitározok. - kuncogtam, majd dobolást imitáltam. Egy ideig nézett, majd inkább lehajtotta a laptop tetejét ezzel a zene is megszűnt. Értetlenül kaptam rá a tekintetem. Most miért csinálta ezt? 

- Vége a mókának. Eredj vissza a szobádba. - kelt ki az ágyból. Kinéztem az ablakon ahol már a nap a horizontot nyaldosta. Sóhajtottam, követtem a példáját, majd kifelé indultam.

- Midgardi! - szólt utánam. Automatikusan megfordultam. A félig nyitott fürdő ajtó előtt állt, ajkain sunyi vigyorral.

- We take it day by day If you want it you're gonna bleed. - dúdolta, amin akaratlanul is felnevettem. Tud ő vicces is lenni ha akar, vigyorogtam ahogy kimentem a hálóból és a sajátom felé igyekeztem. Most éreztem igazán mennyire fáradt is voltam így ahogy eldőltem a kényelmes fekvőhelyemen, azonnal elnyomott az álom. 

Délután tájban hangos szóváltásra ébredtem meg. Loki hangját egyből felismertem, de a másikat nem tudtam beazonosítani. Álmosan dörzsöltem meg a szememet, majd felkeltem. Magamra vettem valami vastagabbat, kicsit fáztam, majd komótos léptekkel a nappaliba mentem. Ami lent fogadott arra a megdöbbenés kevés lenne, hogy kifejezzem mit éreztem. A szívem hevesen kezdett el dobogni a rémülettől, a két fél elhallgatott és rám kapta a tekintetét. 

- Ó, hölgyem. Engedje meg, hogy bemutatkozzam. Tony Stark vagyok. - vette le a szemüvegét.

Nem viszonoztam a bemutatkozást. Tudtam ki ő, sajnos nagyon is jól tudtam, de bárcsak ne így lett volna. A szüleim sokszor voltak nála megbeszélni a céges dolgokat, meg úgy ha partit tartott. Jómagam sose mentem, el voltam foglalva a tanulással, de nem is baj. Mr Stark türelmesen nézett rám, de én meg se tudtam mukkani. 

- Esetleg megnémult?Vagy más nyelven beszél? - érdeklődött. Esetlenül megráztam a fejemet.

- Ó, már értem! - csettintett komoly arccal - Elkápráztattam a sármommal. Sajnálom, kicsit túl fiatal és foglalt vagyok. - mosolygott rám bocsánatkérően. Csak pislogtam, átfutottam az agyamon, hogy képen törlöm. Kicsit idegesítő volt a nagyképűsége, pedig tudtam, hogy egy nőcsábász, csak szemtől szembe még nem tapasztaltam. 

- Menj már innen, Stark. Idegesít, hogy levegőt veszel. - került Loki is a látképbe. Megköszörültem a torkomat, megelőztem Tonyt a válasz adással. 

- Tudok angolul, ez az anyanyelvem és nem, nem süketültem meg. Luanna vagyok, örvendek Mr Stark. - nyújtottam a kezemet. Meglepetten rázta meg.

- Rendben, ismeritek egymást. Jaj, csokrot ne hozzak? Vagy pezsgőt bontsak? - gúnyolodott Loki. Már fel se vettem ezeket, ilyenkor csak a szája jár, ha mérges, na akkor kurva messze kell tőle lenni. 

- Hűtsd le magad asgardi, csak egy telefon és Hulk rögtön itt van. - vágott vissza egyszerűen Tony. Felvontam a szemöldököm. Honnan ismerik ezek egymást? Majd meggondoltam magam. Inkább nem akarom tudni a választ, biztos valami bonyolult hülyeség. 

- Te is csak a zöld melák mellé tudsz bújni meg a hülye robotjaidba. - mosolyodott el lesajnálóan Loki. Elslisszoltam mellettük a konyhába, reménykedtem, hogy nem ölik meg egymást a szemem láttára. Nincs kedvem a vért takarítani utánuk. 

- Irigykedik az isteni fejed, hogy több emberhez fordulhatok, mint te? - hallottam még mindig Tony hangját.

- Előbb - útobb ők is elhagynak, a sok hibád miatt. - felelt erre Loki. Sóhajtottam. Sokkal rosszabbak, mint a gyerekek. Összeszedtem pár gyümölcsöt, visszafele persze csend volt amire két teóriám is akadt. Vagy kinyírták egymást némán, vagy Tony Stark elment. Az utóbbi nyert, mivel Lokit a nappaliban hallottam morogni valami furcsa nyelven. Hát, a remény hal meg utoljára. Felsiettem a szobába, fél karral kinyitottam az ajtót, lábbal pedig bezártam. Az ágyra huppantam, elő kerestem a füzetet amit tegnap Lokitól kértem. A pólómba megtöröltem az almát, bele haraptam miközben jegyzetelni kezdtem.

 Volt idő melyet letagadnék,
Mellyel tudom, hogy
Emberek előtt megszégyenülnék. 
Volt idő elhittem,
A halál hozza reménységem.

Volt idő mikor azt hittem,
Kész, feladom, nincs többé mentségem.

Halkan dúdoltam hozzá a dallamot miközben írtam. Még nem tudom mit fogok kihozni ebből, de talán ezért is akarom majd befejezni. De előbb kellene egy gitár, hogy ráírjam a szöveget. Halvány mosollyal ingattam a fejemet. Thor vajon hol lehet? Hirtelen felpattantam, mint ha villám csapott volna belém. Thor ma kellett volna jöjjön. Hol lehet? Kirontottam a szobából, le egészen az olvasó Lokiig aki unottan nézett fel a könyvéből. Megálltam előtte levegő után kapkodva. Talán nem kellett volna ilyen hirtelen futni.

- Megint milyen hülyeség jutott eszedbe? - kérdezte egyhangúan. Nagy levegőt vettem és kiegyenesedtem.

- Hol van Thor? - szegeztem neki hangosan szuszogva a kérdést. Megvonta a vállát.

- Honnan kéne tudnom? Nem ülök a seggébe, mint egyesek. - biccentett felém. Összevontam a szemöldököm.

- De... ugye nem esett baja? - kérdeztem kicsit aggódva. Megdörzsölte az orrnyergét.

- Nincs akkora szerencsém. - morogta az orra alatt - Nincs baja. Asgardban lehet, majd visszajön. Elégedett vagy? Jó, mert olvasni akarok. - intett hanyagul, hogy eredjek a dolgomra. Megfordultam és vissza indultam a szobámba. Aggódtam Thorért, nem akartam, hogy valami baja essen. Bár amilyen izmok vannak rajta, szerintem kétséges, hogy miatta aggódjak, hisz megtudná védeni magát.