A Laufey's feliratot, nagyon szépen köszönöm barátnőmnek, Alíznak! <3 Fogalmam sincs most mi is a neved Wattpaden, de úgy is háborogni fogsz a kommentszekcióbanXD

----------

Loki arcán jót derültem egy ideig, igazán mulatságos látványt nyújtott, hogy ennyire fél szegény orvostól, vagyis a másik énjétől. Bár még szívesen néztem volna lefagyott arcát, úgy döntöttem megnyugtatom inkább, mivel nem volt kétségem afelől, hogy simán kiugrana az autóból és visszaszaladna a házba, lakatot téve minden megközelíthető bejáratra.

- Naaa. - fogtam meg a kezét és megszorítottam biztatóan - Nem kell félj.

Elrántotta a kezét, megköszörülte a torkát és kimérten rám nézett. Igyekezett palástolni az érzéseit, de az eddigi egy hétben olyan nagy mértékű figyelmet fordítottam felé, hogy már átláttam rajta.

- Nem félek. - jelentette ki. Felvontam a szemöldökömet. Kételkedtem én abban, hogy egyik pillanatról a másikra ennyire megváltoznának az érzései.

- Tényleg? Esetleg ha kezet fogna veled akkor nem ijednél meg? - cukkoltam. Tagadólag megrázta a fejét, persze én tudtam, hogy hiába, meg annyiszor hallottam tőle ezt a történetet, mindig szidta, de akárhányszor megijesztettem, folyton a csapdámba esett. Persze ilyenkor egészségesen kiröhögtem, de ő mindig talált valamit amivel visszavághatott, leginkább a tőlem tanult perverz témákban. Utáltam ezért magamat és őt is, amiért ilyen könnyen eltanulja a hülyeséget és ellenem fordítja. Álnok dög. 

- Jólvaaan. - húztam el a szót felvont szemöldökkel, és olyan arckifejezéssel, hogy tudja, semmit nem hiszek el amit mondott. Megköszörülte a torkát, kezét a szája elé tette és merengően kinézett az ablakon. A fejemet ingatva dőltem a vállának. Alig hittem el, hogy ez a nap is eljött, végre megnyílik álmaim helye, van egy pasim akit nagyon szeretek és az életem is kezd sínen lenni. Bár nem akarom elkiabálni a dolgokat. New York kacskaringós és tömegközlekedéstől kissé lassú utcáin végig mentünk, egy bő fél óra múlva pedig már az étterem előtt is voltunk. Őszintén szólva, most jártam ott először, Pepper csak érdeklődött milyen stílusú legyen, de arra tényleg nem gondoltam, hogy pontosan olyat kapok. A külső rész teljesen modern volt, óriás ablakok csalogatták be a kíváncsi szemeket, a falak halvány sárga színt kaptak. Viszont ami a külső részen lenyűgözött az a felirat volt.

Kicsit hideg volt, de pontosan olyan elegáns ahogy elképzeltem. Csillogó szemekkel fogtam meg Loki kezét és húztam be, de a látvány valami fenomenális volt. A benti tér teljesen családias hangulatot keltett, kisebb kanapék és székek helyezkedtek el az óriási teremben,közöttük faasztalok,  a falak light - os bordó színben pompáztak, de ha ez még nem lenne elég akkor karácsonyi díszhez hasonlító fények adtak az egésznek egy egyedi formát. A padló mesés volt, parkettához hasonló csempék díszelegtek, néhány helyt apró kis bemetszésekkel. A térdem megrogyott, hevesen dobogó szívvel igyekeztem a konyhába, Loki pedig, mint valami pincsi, csendesen jött utánam. Ha eddig nem voltam lesokkolva, akkor a konyha betette a kiskaput. Teljesen modern cuccokkal volt felszerelve, még se rémítette el az embert, mert a fából készült szekrények és pultok, elragadó hatást kölcsönöztek. A térdeim megrogytak, Loki szerencsére időben kapott utánam mielőtt össze estem volna. Könnyezve bújtam hozzá, annyira boldog voltam abban a pillanatban, hogy azt elmondani nem tudom.

- Ez... ez álom. Loki csípj meg! - szóltam rá és elhúzódtam tőle, hogy megtudja tenni a kérésemet. Nagyokat pislogott rám, majd megvonta a vállát és belém csípett. Feljajdultam, de még mindig nem tűnt el semmi akármennyit pislogtam. Nevetve vetettem magam Loki nyakába, nem számított rám így nagy puffanással elterültünk a földön. Fájdalmas nyögés szakadt ki belőle miközben a szuszt is kiölelgettem belőle.

- Jaj, Lu. - nyöszörögte - Szállj már le! Összenyomsz. - kezdett el bökdösni, de csak kuncogva ficeregtem rajta. Egy idő után rájöhetett, hogy ez nem épp jó megoldás, mivel elég gyanús dolgok kezdtek történni a nadrágjában,  így abba hagyta és bele törődve a sorsába helyezkedett el. Ujjai a hátamra tévedtek és lágyan cirógatta a bőrömet, a ruha anyagán keresztül.

- Annyira boldog vagyok. - motyogtam a nyakába még mindig nagy vigyorral.

- Érzem. Szinte megölsz, akkor inkább legyél szomorú. - piszkálódott, de még ez sem rondíthatta el a jókedvemet. Egy nagy, nyálas puszit nyomtam az arcára, fintorogva akarta letörölni a helyét, de elhessegettem onnan a kezét. 

- Nem nem. Viseld büszkén. - jelentettem ki a rúzsfoltos arcára utalva, majd a nyakán is megejtettem ezt a műveletet. Viszont erre már megmerevedett, az eddig simogató keze, most le vándorolt egészen a fenekemig és belemarkolt. Vigyorogva szívtam tovább a nyakát, majd egy lágy cuppanós hang kíséretében leellenőriztem a remekművemet. Szó mi szó, elég szép helyet hagytam a nyakán.

- Na erre most én vagyok a büszke. - kuncogtam. Fél szemmel rám sandított, hirtelen fordított a helyzeten és most ő volt felül. A hideg padló a hátamnak nyomódott, egyszerre rázott ki a hideg és fogott el a melegség. Loki huncut szemekkel pásztázott, félre tűrte vörös hajamat és mire felfoghattam volna, addigra a nyakamra tapadt, mint egy pióca. Ahelyett, hogy kiszívta volna, lágy harapásokkal jutalmazott meg, a ruha pántját félre tolta és a vállamra is hintett. Szívem eszeveszetten dobogott, ölem fájdalmasan lüktetett, össze kellett szorítanom, de még így is éreztem, hogy majd lecsúszik rólam a bugyi. 

- Lo... Loki. Kérlek. - nyögtem ki elfúlt hangon. Abba hagyta a ténykedését, tekintetét rám szegezte, de még utoljára megnyalta az alsó ajkát. Bele bolondultam volna, ha hagyom kicsúszni a lehetőséget, így utána kaptam, két oldalt keretbe fogtam az arcát és magamhoz húzva heves csókba invitáltam. Nem kellett kétszer mondani, készségesen viszonozta, nyelve táncot járt az enyémmel. Zúgott a vérem, alig hallottam valamit, főleg, hogy Loki teljesen elvette az eszemet vékony, csókolni való ajkaival. Egy pillanatra lihegve elvált tőlem, csak nézett smaragdzöld íriszeivel. Úgy éreztem a lelkembe lát, minden egyes kis titkomat fellapozza, mint a könyvekben a nagyapó a wc - papír színű újságát. Nagyot nyeltem, majd újra az ajkai után kaptam. 

- Atya ég. Óvszert ne hozzak, fiatalok? - gúnyolódott egy hang, abban a pillanatban Lokit olyan gyorsan rúgtam le magamról, hogy véletlenül a férfiasságát is elkaptam. A rohadt életbe!