MEGINT OTT A VÉGÉN AZ I'M HERE, ISTENEM LOKI MEGÖL <333 

--------------

Lokival egész éjjel fent voltunk, képeket mutogattam neki és meséltem Európáról. Hajnali 3 körül eszébe jutott, hogy ő éhes és főzzek neki valami midgardi szutykot. Morogva felkeltem a kényelmes ágyról, a konyha felé vettem az irányt, Loki a nyomomban volt. Jól is teszi, ne higgye azt, hogy fel is viszem neki a kaját. Fáradtan ásítottam lefelé menet, korán kellene kelljek, de valahogy nem tudnék csak úgy elaludni. 

- Nos, mit ennél? - kérdeztem miközben bekukkantottam a hűtőbe ellenőrizni mégis mi van itthon és mivel szolgálhatok. Fél szemmel láttam, hogy megtámaszkodik a pulton, hümmög egy sort.

- Nem tudom. Úgy se tudod elkészíteni amit én szeretek. - mondta pimaszul, amire felkaptam a fejemet, de jól be is vágtam. Szitkozódva egyenesedtem ki.

- Biztos enni akarsz te? - húztam össze a szemeimet. Biccentett helyeslően.

- Jó, akkor ülj le és ne szólalj meg. - utasítottam feldúltan. Persze ő nem teljesítette amit kértem, idegesítő vigyorral mustrálta ahogy előszedem a krumplit, lisztet, tojást meg a többit ami a siligóhoz, vagyis a lepcsánkához szükséges. Könnyű volt elkészíteni, még a magyarok tanították meg nekem, igazi ínyencség. Hamar meghámoztam a krumplit, előkészítettem a tésztát, majd összekevertem és a serpenyőbe tettem a kis pogácsákat.  Meglepő módon Loki nem szólt semmit, ahogy kész lett az első adag, tányérra tettem és elé raktam.

- Jó étvágyat. -  mondtam, majd visszafordultam, hogy még azt a két adagot kisüssem és én is ehessek. Álmosan pislogtam, hirtelen eszembe jutott, hogy el is felejtettem megjegyezni a megszokott mondatomat. Ott hagytam a sülő pogácsákat, Lokihoz rohantam és kivettem a szájából az ételt.

- Ne! Ez rossz! - vettem el tőle a tányért is. Döbbenten meredt rám, megrágta és lenyelte a falatot.

- Normális vagy, midgardi? - szegeztem nekem indulatosan - Mi bajod? Semmi baj nincs vele! Add vissza! - nyúlt érte, de nem engedtem. Feldúltan átmászott, rohanni kezdtem előle, ő meg kergetett.

- Lu! Lu, add már vissza! - kiabált ahogy felsiettem az emeletre. Nem akartam, hogy megegye, nem volt teljes az étel, de ilyen rohanásba ki se tudtam bökni, hogy vissza adjam. A folyosó végére értem, megfordultam, hátamat a falnak vetettem. Loki öles léptekkel került elém, kikapta a kezemből a tányért.

- Neked mi bajod? - morogta ellenszenvesen. Összepréseltem az ajkaimat és lehajtottam a fejemet. 

- Ha elmondom kiakadsz. - piszkáltam a lábujjammal a padlót, sokkal érdekesebbnek bizonyult, mint hogy Loki szemeibe nézzek. Ingerülten megfogta az államat és felemelte.

- Ennél idegesebb nem tudok lenni, szóval bökd ki. - förmedt rám. Lesütöttem a szememet. 

- Egy éve, mikor álmodtam... - kerestem a szavakat, azt se tudtam hol finomítsak, hogy ne akadjon ki - szóval az volt az álmomba, hogy egy reggel mikor csináltam a rántottát, te átkaroltál hátulról és megkérdezted, hogy Mit sütsz, Tündérem? És azóta ezt mondom mielőtt feltálalom az ételeket. Úgy érzem így teljesebb az étel. - vallottam be mindent. Elengedte az államat, majd a kezembe nyomta a tányért. Meglepetten nyitottam ki a szememet, azt hittem valami biztatót mond, de helyette feldúlt tekintetett kaptam.

- Elment az étvágyam. Ha egy mondaton múlik, hogy jó legyen amit csinálsz, ott már baj van, Luanna. - közölte szárazon, majd benyitott a mellettem lévő kis szobába és bezárta maga után. A torkom összeszorult, bűnbánóan néztem utána. Igaza van, hülye szokás, de nekem adott egyfajta megnyugvást. A tányérra néztem, amibe a lepcsánkák szépen sorakoztak. Összepréseltem az ajkaim, az orromba füst kúszott. Riadtan futottam le a konyhába ahol már javában megégett a maradék kis pogácsa. Köhögve zártam el, kinyitottam az ablakot. Talán igaza van Lokinak, végülis... a hülyeségem miatt égett meg a maradék is. Gratulálok, Lu.

Miután kiszellőztettem a konyhát, kisütöttem azt az egy adagot és szépen kidíszítettem. Szerettem volna Lokinak kedveskedni, direkt nem mondtam semmit és nem is gondoltam a megszokott mondatomra. Tényleg hülyeség azt hinni, hogy attól a mondattól sokkal finomabb lesz az étel. Felcaplattam az emeletre, végigtrappoltam a folyóson és bekopogtam az utolsó ajtón.

- Loki! Loki, bemegyek. - mondtam és beakartam menni, de nem nyílt ki. Mi a... Elkezdtem rángatni, de még így se sikerült. Távolabb álltam, letettem a földre a tányért, majd teljes erőből nekirugaszkodtam. Nagy nehezen megadta magát, a vállam nagyot reccsent, de kinyílt legalább. Bent senki nem tartózkodott, nem úgy tűnt, mint ahova bementek volna.

- Loki? - néztem körbe. Fújtattam egyet, kimentem, felkaptam a tányért. Jó, akkor megeszem én. A vállam sajgott, gondoltam teszek rá jeget. A kis virágos asztalra tettem a tányért, lementem, kerestem jeget és a vállamra kötöttem. Visszasiettem, már éhes voltam és fáradt. Felkaptam a tányért, bementem a szobába, de ledöbbentem azon ami bent fogadott. Loki a laptomom felé görnyedt, valami Metallica szám szólt róla, gondolom elindította a lejátszási listámat.

- Te meg?! - képedtem el. Rám kapta a szemeit, negédesen elmosolyodott.

- Szerinted utánad mentem volna? Ugyan már. Azért van az erőm, hogy használjam. - kuncogott. Mérgesen összehúztam a szememet, el sem hittem, hogy átvert, méghozzá rettentő könnyen.

- Kapd be, Loki! Tövig! - füstölögtem, letettem neki a kaját, majd még mindig fújtatva huppantam mellé. Idióta!