AZ A CSÍPŐMOZGÁS ÚRISTEN, Ő A HALÁLOM 

----------------------

A kellemes álmomból egy furcsa érzés zavart meg, mint ha figyeltek volna. Nyöszörögtem, álmosan pislogtam körbe, hogy megkeressem az illetőt aki megzavarta a legszebb álmomat. Zöld szempárba botlok, hirtelen nagyon zavarban éreztem magamat amiért az alvás utáni fejemet meglátta. Biztos nem egy szép látvány.

- Miért nézel? - kérdeztem rekedten, lassan felültem, hogy ne kelljen kitörjem a nyakamat. A fotelben ült, a kérdésemre nem felelt, még mindig engem bámult. Egy idő után zavarni kezdett.

- Na jó, ne nézzél már! - vágtam hozzá egy párnát, hogy ébredjen fel a kábulatból. Csodálkozásomra elkapta a felé dobott párnát és maga mellé tette.

- Igazi vagy, midgardi? - kérdezte számonkérően. Duzzogva összefontam magam előtt a karjaimat.

- Mielőtt elaludtunk, úgy húztál magadhoz. Hova lett az a Loki? - bigyesztettem le az ajkaimat. Arcára enyhe pír költözött, de tekintete mérges volt.

- Kérdeztem valamit. Azt hittem ezalatt az egy év alatt nem csak a kebled nőtt, hanem az intelligenciád is. - szúrta oda bunkón. Bemutattam neki dühösen, arcom paradicsomvörös színt öltött fel.

- Látom te semmit nem változtál. Ugyanaz a bunkó asgardi vagy. És igen, igazi vagyok, nem szilikon rajtam semmi, főleg ez nem! - mutattam indulatosan a mellemre, mire oda nézett, de azonnal oda tettem a kezemet. -  Ne nézd! - csattantam rá felpaprikázva.

- Döntsd már el! - morgott az orra alatt.

- Eldöntöttem! Nem azért mutattam rá, hogy oda nézz! - védekeztem összehúzott szemekkel. 

- Ha nem mutatnád akkor nem néznék oda. - vágott vissza. Mondjuk jogos, de akkor se hagyom nyerni. 

- Elég lett volna felfogd, hogy nem mű rajtam semmi és kész! Nem kell még megnézni is! - forgattam meg a szemeimet. Hitetlenkedve egyenesedett ki.

- Nem vagy semmi, midgardi. - tűrt el egy kósza tincset az arcából. Legszívesebben én is bele túrtam volna.

- Elbújhatsz mellettem amilyen jó vagyok. - öltöttem rá nyelvet. 

- Ó, nálad én is jobbat tudok mutatni. - villantott pimasz mosolyt. 

- Te most flörtölsz velem? - viszonoztam a vigyort. Hirtelen, mint aki észbe kapott, megköszörülte a torkát.

- Nem. Kellene? - öltötte magára újra az álarcát. Töretlen vigyorral kémleltem, de egy idő után lelohadt. Felhúztam a térdeimet, karomat összekulcsoltam előtte.

- Miért vagy itt, Loki? - kérdeztem meg fél szemmel őt figyelve. Egy vonallá préselte az ajkait és elkapta a tekintetét. Ökölbe szorult a kezem. 

- Nem! Most már tényleg elfogod mondani! - pattantam fel idegesen és megindultam felé. Meglepetten fordult felém - Elegem van abból, hogy semmit nem mondasz el, úton útfélen kihasználsz! A rohadt életbe! Elmegyek egy évre, hogy túltegyem magam rajtad, hogy új életet kezdhessek és mikor vissza jövök, te itt vagy! Miért?! Mond meg nekem, Loki, az isten szerelmére, hogy miért vagy itt?! Huh?! - kiabáltam le a fejét dühösen. 

Összevonta a szemöldökét, fenyegető tekintettel felkelt, de most nem hátráltam meg. Csípőre vágtam a kezeimet és úgy néztem fel rá. 

- Hogy jössz te ahhoz, hogy számonj kérj, midgardi? - sziszegte elfult haraggal. 

- Hogy hogy jövök?! - képedtem el -  Ez kibaszottul az én házam mostantól, kibaszottul benne vagy és kibaszottul tartozol nekem elszámolással! - kezdtem el bökdösni a mellkasát. Megfogta a kezemet és közel húzott magához, annyira, hogy arcunk majdnem összetört. Hidegen pillantott a szemeimbe, szinte rabul ejtett az a sok érzés ami benne lappangott.

- Nekem egy midgardi kis féreg nem parancsol! Megértetted? - sziszegte az arcomba, de már nem is igazán figyeltem rá. Csak az íriszeit figyeltem, borzasztóan szépek voltak. 

- Csókolj meg. - motyogtam magamat is meglepve ezzel. Elfogott a vágy, hogy megízleljem az ajkait, hogy tudjam, olyan-e, mint az álmomba, vagy sokkal jobb. Fintorogva akart eltolni, de én azzal az erővel megragadtam két oldalt az arcát és megcsókoltam. Egész testében megmerevedett, bennem pedig szétáradt a jóleső érzés ahogy hideg ajkait végre érezhettem. Boszorkányos ügyességgel fúrtam a nyelvemet a szájába, azt hittem tényleg nem csókol vissza, de meglepő módon mikor elmélyítettem a csókot, magához szorított és visszacsókolt. Na jó, a valóságot egy cseppet se múlja felül az álom, főleg ezt a csókot nem.