Miután Loki elengedett és nyugodtan letusolhattam, a konyhába igyekeztem reggeliért. Madarat lehetett volna fogatni velem olyan boldog voltam. Szinte mantráztam magamban, hogy "Loki szeret, basszus, Loki szeret!" annyira, hogy már szinte őrületbe kergettem magam vele. Az említett kivételesen a konyha asztalnál ült egy teát szürcsölgetve. Mikor meglátott halvány mosolyt villantott, de több reakcióra nem futotta. Picit elpirultam, az előbbi lelkesedésem abba maradt, zavartan kezdtem el keresgélni a hütőben.

- Már készítettem reggelit, Lu. - szólt oda Loki dörmögös hangon. Az alsó ajkamra haraptam, bólintottam, majd bezártam az ajtót. Fogalmam sincs mi volt velem, de Loki mellett egyszerűen nem tudtam meglenni. Nem azt mondom, hogy nem örülök, csak furcsa egyik pillanatról a másikra a barátnőjének lenni. Kínosan éreztem ezért magam. Leültem elé és eszegetni kezdtem a rántottát amibe bele csempészett hagyma és szalonna darabokat. Meglepően jóízű volt. Hamar befaltam utána, elmostam a tányért, majd a helyére tettem. Nem igazán tudtam mit csinálni, halványlila gőzöm sem volt, hogy akkor most tényleg akar valamit tőlem és csinálunk valamit, vagy mehetek fel és tanulhatok a dolgozatra. Tehetetlenségem szemet szúrhatott neki, mert felém fordult és összevonta sötét szemöldökét.

- Jót állsz magadért? - érdeklődött. Megráztam a fejemet és a cípőmet kezdtem szuggerálni, valahogy érdekesebbnek bizonyult, mint Loki mélységes zöld szemeit fürkészni. Utáltam, hogy ennyire nagy hatással van rám.

- Akkor meg? - kérdezgetett tovább, mire bosszúsan felsóhajtottam.

- Nem tudom mit csináljak! - vallottam be, kitárt karokkal amolyan "ez van" stílusban. Felszaladt a szemöldöke.

- Én kéne tudjam? - morogta, mire bemutattam neki.

- Úgy értve veled! A helyzettel! Fogalmam sincs, hogy hazudsz vagy komolyan gondolod, mert csak ülsz itt és mosolyogsz, mint a tejbetök, de nem értem miért mosolyogsz. Most mi a bajod? - fortyogtam Loki vigyorát nézve, aki alig tudta elrejteni a nevetését. Karba tettem a kezemet.

- Ez nem vicces! - kértem ki magamnak, de kipukkadt belőle a nevetés. Szégyentől pirulva vártam, hogy mikor hagyja abba, de úgy látszott nem épp mostanra tervezi. Unottan indultam el, de hirtelen utánam kapott, szórakozott arckifejezéssel az ölébe húzott.

- Nyugi, Lu. - duruzsolta nekem halkan kuncogva - Nem kell rástresszelj. Engedd el magad, ez nem a főzöcskézős tanfolyamod. Komolyan gondoltam mindent. Naaaa. - nyomott puszit az arcomra, de eltoltam magamtól mérgesen.

- Ne bántsd a tanfolyamot! Olyan gonosz vagy. - ingattam a fejemet, de csak újra felkacagott. Nem bírtam ki mosolygás nélkül, rettentően aranyos volt, ahogy "ehehehe"-zik.

- Na jó, hagyd abba. - mosolyodtam el és megböktem az oldalát. Kényelmes volt az ölében ülni, elhelyezkedtem, talán párszor rossz helyre is mozgolódtam rajta.

- Luuuu. - morogta a nevemet, mire kuncogva abba hagytam a fészkelődést.

- Jó, na. Befejeztem. De cserébe cinkosom kell legyél. - pöcintettem meg az orrát amire elfintorodott.

- Mégis miben? - törölte meg az orrát, de csak gonoszul vigyorogtam.

- Thort van kedvem megtréfálni. Csak egy picikét. - pislogtam rá boci szemekkel. Hitetlenkedve nézett rám.

- Egyre rosszabb vagy, te lány.

-----

Miután átbeszéltük Lokival a tervet - pár csókkal fűszerezve -, a nappaliba mentem a laptoppal és neki kezdtem a tanulásnak. Loki a megbeszéltek alapján a helyén volt. Igaz, sajnáltam egy kicsit Thort így az álcámon végig nézve, de viccelődni akartam a szőke hajúval. Mindig olyan komoly volt, szétszórtnak szerettem volna látni. Francba, Loki hatása. Thor alig egy fél óra után megérkezett, félre tettem a laptopot és az eldugott hagymát szagolgatni kezdtem. Fintorogtam, de sikerült elérni a célom. Zokogást imitált miután eldobtam a hagymát, térdeimet felhúztam és átkulcsoltam rajta a karomat. Sietős léptekkel jött be Thor, hallásom szerint, majd csak annyit éreztem, hogy mellém telepedik.

- Luanna! Luanna mi a baj? Mi történt? Loki bántott? - váltott tegezésre aggodó hangon. Kezdtem megsajnálni, de akkor is bennem maradt, hogy a tréfa kedvéért és cserébe sütök neki valami finomat. Megint.

- Thor kérem... - hüppögtem - kérem vigyen el! Megerőszakolt és azt akarja, hogy gyereket szüljek neki! Kérem ne hagyjon vele! - bújtam hirtelen a karjaiba. Meglepődve kapta fel a kezeit, majd lassan visszaölelt. Éreztem, hogy testén minden izom megfeszül, Loki lépteit is hallottam a lépcső felől.

- Itt meg mi folyik? Miért bőg ez a midgardi? - kérdezte undokan, de én még így is kihallottam a hangjából az aggódást. Vagy lehet képzeltem.

- Miattad! - állt fel Thor hirtelen és Loki felé indult - Megmondtam öcsém, hogy ne nyúlj hozzá! Nem volt elég szajha Asgardon? Neked meg kellett rontanod egy ártatlan lányt? - kiabált vele. Összerezzentem, Thorhoz bújtam, de mellőle szíveket mutattam Lokinak, hogy folytassa. Elvigyorodott gonoszan.

- Ó, szóval elmesélte a kis kalandunkat. - kacagott fel pofátlanul derűsen - Nem volt rossz, de folyton sikított. Be kellett tömnöm valami naggyal a száját.

Erre a kijelentésre én is elpirultam, de Thor haragja csak nőtt. Én meg tovább imitáltam a sírást.

- Olyan undorító volt! - zologtam Thor oldalához bújva - Annyira rossz volt! Megtépett! Azt mondta úgy tesz magáévá, ahogy egy utolsó szajhát! Fáááájt! - folytattam a színjátékot. Thor persze könnyedén bevette, majdnemhogy guta ütést kapott. Nem tudott közelebb menni Lokihoz, oldalról csimpaszkodtam rajta.

- Te átkozott nőszemély, na gyere csak ide! - ragadta meg Loki a karomat és olyan gyorsan rántott el Thortól, hogy a szőkének ideje sem volt már felfogni.

- Loki ha... - akadt el hirtelen, mikor Lokit magamhoz húztam és szenvedélyesen megcsókoltam. Éreztem, hogy ledöbben, az eddigi illuzió ami a szakadt ruhákat és véres felsőt takarta, leomlott. Büszke voltam magamra, ebbe nem avattam bele, csak improvizáltam. Lomhán átkarolta a derekamat, viszonozta a csókot, majd hirtelen elvált tőlem.

- Bolond midgardi. - sóhajtott elégedetten, mire felkacagtam. Thor felé fordultunk aki döbbenten kapkodta köztünk a tekintetét, jól lehet egy kisebb sokkot okoztunk neki.

- Na, bátyjám, mi van? Elvitte a cica a nyelved? - csúfolódott Loki, mire megsuhintottam a mellkasát és visszaléptem Thorhoz. Ártatlanul mosolyogtam rá, de megragadta a vállamat. Megijedtem ettől a hirtelen mozdulattól, hallottam, hogy Loki felmordult. A szőke isten mélyen a szemembe nézett, az arcomat kémlelte, majd sóhajtott.

- Teljesen normális. Tényleg megkedvelte a fivéremet. - egyenesedett ki - De te is Loki? Megkedvelted Luannat? - szólt testvéréhez aki csak morgott az orra alatt, de muszáj volt válaszoljon.

- Igen megkedveltem, de téged akkor sem bírlak, szóval eredj innen. Zavar, hogy levegőt veszel mikor mellettem vagy. - ciccegett. Kuncogva mentem vissza hozzá és puszit nyomtam az arcára. Egyből megenyhültek a vonásai. Thor büszke vigyorral nézett minket, majd mosolya lekonyult és megkomolyodott.

- Tudod Loki miről volt szó. - figyelmeztette fekete hajú szerelmemet Thor, mire amaz csak bólintott.

- Mikor is tartottam magam szabályokhoz? - mosolyodott el csínytalanul. Thor megrázta a fejét mosolyogva.

- Soha. Épp ezért nem is változol. - sóhajtotta el az utolsó mondatott, majd elköszönt és elment. Thor után csend maradt, én Lokit figyeltem aki szomorú arccal nézte az ajtót ahol nemrég Thor ment ki. Miért ilyen negativ most vele, Thor?