Aztapaszta, ritkán írok ide, de most nagyon szépen megkérlek titeket, hogy nézzétek végig a fenti videót❤️ Csodálatos és a történet címe is benne van és OMG elkapott a fangörcs😂❤️❤️❤️❤️

----------------------------------

A torkom kiszáradt, levegőt is elfelejtettem venni mikor nagy nehezen a hang irányába fordítottam a tekintetem. Barna haja kesze - kúszán meredezett a feje tetején, bársonykék írisze érdeklődve mégis döbbenten állapodott meg rajtam, majd a kezemen, ami éppenséggel összevolt fonva a Lokiéval, és végül az istenségen. Ezer közül is felismertem volna, Jacob alig változott a 3 év alatt. Talán a szívtipró alakja lett kigyúrtabb, de valahogy nem értettem, hogy akkor hogyan voltam képes belé szeretni. Visszanézve gyerekesnek tűnt a viselkedése. Halvány mosolyt kényszerítettem a számra, Loki mellettem alig érezhetően megfeszült.

- Szervusz Jacob. - biccentettem neki. Még mindig hitetlenkedve figyelt, majd hirtelen közelebb lépett és megölelt. A levegő a torkomon akadt, Loki hangosan morgott egyet és ellökte tőlem Jacobot, majd magához húzott védelmezően. Mi a szar? Ajándékfalat vagyok?!

- Jaj, ne haragudj. - dörzsölte meg a tipikus kisfiús, bugyilerántós mosollyával a tarkóját, majd Lokira sandított. Loki szorosabban ölelt erre. Nem is tudtam, hogy ennyire védelmező típus.

- Semmi gond. Jacob, Loki. Loki, Jacob, az exem. - mutattam be egymásnak őket. A barna hajú nyújtotta a kezét, de Loki arra se méltatta, hogy biccentsen. Gondolom érezte, hogy nem épp kedves ember számomra. Végtére is nem minden nap találkozol az exeddel miután végre összeszedted magad. Jacob lassan leengedte a kezét mikor nem kapott viszonzást és újra felém fordult.

- Mi történt? A szüleid azt mondták mindenkinek, hogy meghaltál. Hazudtak volna? De hát mindig olyan kedvesek voltak. - torkollott aggodó ráncba a homloka. Magamba folytottam egy fintort. Kezdett irritálni ez a nyájasság.

- Nem értem miért érdekel téged. - sóhajtottam és kibújtam Loki karjaiból. Jacob pislogott rám nagy szemekkel, gondolom meglepte, hogy már nem áll el a lélegzetem tőle, mint anno.

- De felvitte az isten a dolgodat. - ciccegte most már kimutatva a foga fehérjét. Lehunytam a szememet, nagy levegőt vettem, hogy nyugodtan válaszoljak neki, de Loki megelőzött. Ellépett tőlem, egyenesen Jacobhoz aki nem tudott mit kezdeni a hirtelen közelségtől.

- Hord el magad, midgardi. Nem mondom többször. - sziszegte az arcába, de egy gúnyos kacajt kapott az előtte állótól.

- Ugyan már, haver. - váltott bizalmas hangra - Csak nem elszédített a ribanc? Ne csináld már! Mi pasik tartsunk össze! - vigyorgott rá. Döbbenten hallgattam, nem hittem volna, hogy ilyen mélyre lesüllyed. Most komolyan? Ellenem akarja fordítani Lokit? Mégis mit ártottam neki?! Loki fintorogva ellépett tőle.

- Arra se vagy méltó, hogy a lábam nyomát nyald. - vetette oda és a csípőmnél fogva húzni kezdett. Jacob még szórta ránk a szitkokat, de az már nem tűnt olyan lényegesnek, mint Loki hideg és hosszú ujjai a derekamon ahogy lágy köröket ír le a kabátomon, amit még a ruhákon át is éreztem. Arcom újra kipirult, Loki oldalához bújtam.

- Köszi, Loki. - suttogtam neki. Éreztem, hogy megrázza a fejét.

- Ő volt az? - kérdezte és nem kellett ki mondja, hogy tudjam mire érti. Bólintottam helyeslően.

- Azt hittem felnőtt. De úgy látszik hiú reményeket kergettem. - mormogtam csendesen. Puszit nyomott a fejemre ami mosolygásra késztetett. Loki mellett valami oknál fogva mindig elmúlik a rossz kedvem. Talán ezért is szerettem meg.

Pár perc múlva elértük a célunkat, a park hóval borított területe káprázatos látványt nyújtott. Loki ismét magára öltötte az álruháját, gondolom nem akart egy újabb Nyikhaj istenkét. Persze ezt is Thor mesélte el egyszer, de csak azért, mert nagyon kíváncsi voltam a csata menetére. Nem volt épp leányálom elmondása szerint.

- Itt mit fogunk csinálni? - érdeklődött Loki a tekintetét körbe járatva a havas, kietlen parkban. Senki nem tartózkodott itt, pedig azt hittem dugig lesznek.

- Szeretkezhetünk a hóban. - vetettem fel kuncogva, mire csillogó szemekkel fordult felém.

- Lehet? - vigyorodott el fülig érő szájjal.

- Nem. - rontottam el a lelkesedését. Csalódottan sóhajtott, majd újra körbe kémlelt.

- Nincs itt semmi. Több látni való van a tükörben, mint itt. - ingatta morcosan a fejét. Megvontam a vállam.

- Akkor menjünk vissza. Csinálok forró csokit és az ölembe fekhetsz. - mosolyogtam rá mire közelebb hajolt és lágyan szájon csókolt.

- Istennő vagy, Lu - dorombolta a számba, keze a derekamra csúszott és magához húzott.

- Oh, akkor még nem láttál mindent. - csókoltam vissza huncutan mire játékosan kapott a nyelvem után.

A haza út csendes volt, nem beszéltünk, Loki az utcát figyelte, feltérképezte a helyet és az utcarészt. Sokkal nyugodtabbnak tűnt, talán a tőrödés és a kedvesség amit eddig adtam neki, ilyen formában nyilvánul meg rajta. Vagyis csak reménykedni tudtam ebben, de lehet egész másról van szó. Ahogy a ház elé értünk ismét kinyitotta előttem az ajtó, de meglepő módon még a seggemre is csapott. Hangosan felsikantottam, reflex szerűen kaptam a fájó területhez a kezemet míg ő csak egészségesen kiröhögött. Ha ha, marha vicces.

- Ezért nem kapsz forró csokit. - vettem le magamról a kabátomat. Nem igazán érdekelte a fenyegetésem, lekapta magáról a felesleges cuccokat és a nappaliba vonult. A fejemet ingatva néztem utána, azon gondolkodtam vajon mikor is vonzottak ennyire a díva alakok? Talán Loki óta. Felalasztottam a kabátomat a fogasra azután pedig a konyhába mentem és csináltam két forró csokit. Bár a Lokiéba csempésztem jeget, sejtettem, hogy nem szereti melegen, hisz végtére is jégóriás. Felkaptam a kész nedűket és követve Loki példáját én is a nappaliba mentem. Már javában olvasott, elgondolkodtam, hogy ettől a sok olvasástól nem folyt még ki a szeme? Bár, ahogy az egyik tanárom mondta, a tudás hatalom. Aztán megadta a bukó jegyet. Utáltam.

- Na megvagyok. Tessék, tettem bele jeget. - huppantam mellé és felé nyújtottam a bögrét. Lassan felült, a könyvet félre tettem miközben elvette a poharat. Nem ivott bele, a tartalmát nézte, majd hirtelen engemet. Felvontam a szemöldököm.

- Mi a baj? Nem jó? - kezdtem el aggódni, de halvány mosollyal megrázta a fejét.

- Senki se figyelt még oda, hogy nem szeretem a meleg italt. Köszönöm, Lu. - kortyolt bele.

Hirtelen nem tudtam hova tenni a megnyilvánulását, csak tátogtam, mint egy hal, arcom elpirult és inkább lehajtottam a fejemet.

- Attól féltem elolvadsz ha forrón hozzom. - vallottam be csendesen a hülyeségemet, mire a szájában lévő kakaót prüszkölve rámköpte azután köhécselni kezdett. Felpattantam, ezáltal a sajátom a hasamra borult.

- Francba. - szidkozodtam és lekaptam gyorsan magamról a nedves pólót. Szerencse, hogy topp volt rajtam, abból is a hosszabb fajta. Mindketten egymásra néztünk, tekintetünk megróvó volt.

- Loki!

- Luanna!

Mondtuk ki egyszerre egymás nevét, majd elkacagtuk magunkat.