Nem zavartam utána Lokit, úgy gondoltam jobb ha egy kicsit hagyom. A laptopot elővettem, rámentem a tanfolyamra és válaszolgatni kezdtem. Egy idő után felléptem a netre, böngésztem egy kicsit, de félre tettem, mert megszomjaztam. Loki nyugodtan olvasott, úgy gondoltam nem fog hozzá nyúlni míg kimegyek vízért. Alig pár percre mentem ki, egy palack vízzel vissza is tértem, de meglepő látvány fogadott. Loki a laptopomat fogta a kezében és egy nem túl fiatalos oldalon volt.

- Loki! - kaptam ki a kezéből pipacs vörös arccal. Értetlenül, majd felháborodottan nézett rám.

- Mégis mit csinálsz, midgardi? - állt fel ahogy összecsuktam a laptopot.

- Ne túrkálj a dolgaimban! - védekeztem összehúzott szemekkel.

- Az a te dolgod, hogy "pornó oldalt" nézegetsz ahol felveszik az emberek, hogyan fekszenek le a másikkal? - vonta fel a szemöldökét. Egyre jobban égtem előtte.

- Egészséges a maszturbálás. - morogtam ellenszenvesen, de felkacagott.

- Nem, az nem. A szex az lehet, de ez amit te csinálsz nem. - ingatta mosolyogva a fejét. Bemutattam neki, mire megfogta a csuklómat, ujjamat elkapta a szájával és végig puszilta a tenyeremet.

- Tudod miért nem jó? Mert nem én csinálom. Magadnak meg nem olyan. - kúszott közelebb hozzám, de én ezzel szemben párhuzamosan hátráltam.

- Loki, ne túrkálj a dolgaimban. Én se turkálok a tiédben, de főleg, hogy ez az intim dolgom. Nem szeretem. - hajtottam le a fejemet. Óvatosan elvette tőlem a laptopot és lassan magához húzott.

- Nem csak ez bánt. - cirógatta a hátamat. Visszaöleltem, fejemet a mellkasába fúrtam. Annyira ismer, én meg alig tudok róla valamit.

- Nem... Tényleg nem. - adtam be a derekamat. Csókot nyomott a fejemre.

- Mond el, Lu. - bíztatott mire felsóhajtottam és szorosan lehunytam a szememet. Nem akartam elmondani, de tudtam ha megteszem egy picivel könnyebb lesz. Loki ... szóval én megbízok benne és lehet pofára esek, de akkor is megbízom benne.

- Még azelőtt héten történt, hogy kidobtak volna. - kezdtem halkan, mélabúsan. Rossz emlék volt, nagyon rossz.

- Volt egy barátom, kedves fiúnak tűnt, jól megvoltunk. Kb másfél éve jártunk akkor mikor úgy gondolta eleget várt. Tényleg lassan elkezdett velem mindent, de aztán bejött egy másik csaj és mint ha olyan természetes lenne ő is levetkőzött, majd lesmárolta a barátomat és a szemem láttára kezdtek el dugni. - horkantottam - Több se kellett, amilyen gyorsan csak tudtam eljöttem onnan. - borzongtam meg az emlékre, éreztem, hogy Loki teste megfeszül, de próbál úrrá lenni a haragján. Mélységes bánat öntött el, ahogy felidéztem azokat a pillanatokat, a könnyeim utat törtek maguknak az arcomon és folytak, megállíthatatlanul akárcsak a Niagara vízesése.

- Szakított velem. Érted?! Ő szakított velem és azt vágta a fejemhez, hogy nem voltam jó semmire, még a szűzességem se tudta elvenni! - kezdtem el szipogni. Elhúzódtam Lokitól gyorsan.

- Ne haragudj, nem akartam sírni, ez semmiség, jártak nálam már rosszabbul is, őket megerőszakolták én meg itt bőgök, mert megalázott az exem. - törölgettem a könnyeimet, de csak nem akart abba maradni. Loki oda lépett, megfogta két oldalt az arcomat és megcsókolt. Lágy volt, kedvességgel és bíztatással teli ami erőt adott és hozzá bújtam. Újra megpuszilta a fejemet.

- Ne marcangold magad, Lu. Rossz látni. - simogatta a hátamat.

De jöttél, mint az árnyék,
Felemeltél, mint ha sziporkáznék.

Nem tudom, hogy jutott hirtelen eszembe ez a dallam, de nagyon tetszett. Mélyen magamba szívtam Loki illatát. Ő segített nekem, észre vette ha valami bajom van és segített.

- Köszönöm, Loki. Te... mesélsz magadról? A gyerekeidről? - néztem fel rá maszatos arccal, de annál kíváncsibb szemekkel. Meglepetten pislogott, a két orcájára pír költözött.

- Nem tudom miről beszélsz. - köhécselt, de felnevettem.

- Kérleeeek! Ígérem semmi rosszat nem fogok mondani. - lehalábbis ma, tettem hozzá magamban. Elhúztam a száját, egy ideig nem szólt, pár perc után viszont sóhajtva bólintott.

- Jó, legyen. - dünnyögte. A levegőbe bokszoltam, majd egy szerelmes csókkal jutalmaztam meg, amin ismét elpirult, és morogva huppant le a kanapéra. Mellé ültem, izgatottan fordultam felé. Nézett maga elé egy darabig, megdörzsölte az arcát, de akkor sem kezdte el.

- Szóval... Hogyan fogant a nyolc lábú ló? - mosolyodtam el pimaszul amire kaptam egy pár csúnya nézést.

- A nyomorult asgardiaknak kellett segítenem. Megmentett a seggüket! - háborodott fel és hiába igyekeztem, nem tudtam magamba tartani egy csípős beszólást:

- De a magad seggét már annál kevésbe.

Újra csúnyán nézett rám, ártatlan arcot vágtam, mint ha nem tudnék semmit, de gondolom ezzel nem győztem meg.

- Itt a vége. - akart felállni, de elkaptam a karját és az ölébe ültem.

- Jó, befejezem ígérem. - pusziltam arcon amire megenyhülni látszott.

- Ezt nagyon visszakapod. - dünnyögte a fejét ingatva.

- Folytasd kérlek. - kértem tőle bociszemekkel. Megpöckölte mosolyogva az orromat.

- Jó. Szóval megmentettem az asgardiakat attól, hogy fizetniük kellene egy jégóriásnak aki másnak adta ki magát. Elcsaltam a csődörét, de az a hülye ló meghágott és így lett Sleipnir. A 9 birodalom leggyorsabb lova aki Odint viszi. Ezt is szívesen. - gúnyolódott, sejtésem szerint az asgardiakkal. De ez felkeltette a figyelmemet.

- Miért beszélsz úgy róluk, mint ha külön nép lennének? Te nem tartozol közéjük? - döntöttem oldalra a fejemet. Az arcára kiült az aggodalom amiért elszólta magát, de nem szólt semmit.

- Loki hallgatás bele egyezés. - figyelmeztettem. Frusztráltan felsóhajtott.

- Idegesítő vagy. - húzta össze a szemeit. Elkuncogtam magamat és megvontam a vállam.

- Te választottál. - vigyorogtam rá szemfülesen.

- Visszavonom a választásomat. - incselkedett, de csak a fejemet ráztam rá.

- Nem lehet. Ez van, így jártál. Viseld el. - pusziltam meg az orrát, de fintorogva arrébb húzta a fejét.

- Na! Mond el légyszi akkor. - mosolyogtam rá. Bosszúsan sóhajtott.

- Jöttünheimi vagyok. - fordította el a tekintetét. Összevontam a szemöldökömet.

- Az micsoda? - érdeklődtem a haját birizgálva. Finoman erőltettem, hogy a szemembe nézzen.

- Jégóriás. - sütötte le a tekintetét. Csak pislogtam.

- Azaz? - kérdeztem tovább. Mérgesen fújta ki a levegőt.

- Benne van a szóban! Az egész testem jéghideg és bármit megtudok fagyasztani. - fújtatott mérgesen, de úgy láttam ez maga ellen irányul.

- Oh. Akkor értem miért nem fázol. - nyert értelmet pár dolog. Hirtelen elmerengve kezdtem el nézni falat, egy eszmefutást végeztem magamba. Ez Lokinak is feltűnhetett, mert kinyitotta a szemeit és kissé aggódva kémlelt.

- Lu? - szólított meg mire hirtelen felé fordultam vigyorogva és megcsókoltam.

- Van egy saját bejáratú Jégrúdam! - örültem a fejemnen, de ő nem díjazta a poénomat csak morogva visszacsókolt.