Atya ég, már megint egy kerek szám és ahogy haladunk úgy félek egyre jobban, hogy abba hagyom a történetet, viszont izgatott is vagyok, mivel egyre jobban gyarapodnak az ötleteim, de meghalok a kíntól, hogy nem írhatom le XDDD szóval ez ilyen kettős helyzet, mert egy lusta dög vagyok meg ilyenekXD oké oké befejezem, itt is van a rész: 

----

A piszkos szürke wc ülőke már ismerősként fogadott mikor fölé hajolva kiadtam a gyomrom tartalmát. Már lassan egy hete, hogy így végzem, mondjuk nem csodáltam, sokszor esett meg, hogy egy kis össze - vissza evéstől hánynom kellett, de most a kedvenc ételemtől kapott el a rosszullét. Remegve álltam fel a padlóról, majd a mosdó kagylóhoz lépkedtem. A tükörképemtől szinte megrémültem. Sápadt arc, cserepes ajkak, színtelen szemek, akárcsak egy élőhalottnak. Gyorsan megráztam a fejemet, megmostam az arcomat, hogy ne tűnjek olyan félelmetesnek és vissza siettem, bár legszívesebben itt hagytam volna mindent a francba és haza mentem volna Lokihoz. De kötelességem volt, amit kelletlenül, de meg kellett csináljak.

Délután végre megszabadulhattam az étteremtől, annyira megundorodtam a helytől, a szagoktól, az idegesítő emberektől, hogy az nem igaz. A hasam görcsölt, kételkedtem abban, hogy most kellene megjöjjön a havimnak, hisz még bőven van egy hetem rá. Azt hiszem. Gyors léptekkel siettem a házba, szerencsére a taxis nem kérdezett semmit miután elmondtam hova hozzon, csendben vezetett, csak a rádió biztosított egy kis hangot. Az ujjaimat tördeltem, egyre idegesebb voltam, hiányzott Loki megnyugtató közelsége, de kicsit féltem is, hisz ha kötekedős kedvében találom akkor neki rontok és lekeverek még egy pofont. Ahogy az első pofon eszembe jutott, a gyomorgörcsöm nagyobb lett, még mindig szégyelltem magamat érte, és minden egyes nap hálát adtam, hogy Lokinak volt annyi lélekjelenléte és nem ütött vissza, mint az várható lett volna. Egy örökkévalóságnak tűnt mire az ajtóhoz értem, remegő kezekkel kerestem elő a kulcsomat, viszont mikor a zárba akartam illeszteni, kiesett a kezemből, nálam meg ott tört el a mécses. Sírni kezdtem, leroskadtam a hideg kőlapra és reszketve bújtam az ajtónak, mint ha menedéket tudna nekem adni. A nap feszültsége félelmetes súllyal roskadt a vállamra, az orrom eldugult, alig kaptam levegőt. Pár perc múlva kinyílt az ajtó, viszont azzal a lendülettel eldőltem én is. Lábaknak ütköztem, tudtam, hogy Loki lábainak még se éreztem a karjait, hogy felsegítenének a földről.

- Talán meghaltál? - kérdezte kissé nyájasan. Az agyvizem felforrt, mérgesen pattantam fel, a szememet gyorsan megtöröltem és gúnyos mosolyt erőltettem az arcomra pedig legszívesebben hozzá bújtam volna.

- Nem, nem haltam meg. Nincs akkora szerencséd, asgardi. - vágtam a szemére gúnyosan. Felvonta a szemöldökét, egy pillanatig csak fürkészte az arcomat.

- Megint a menstruációs korszakod éled vagy idegbeteg vagy? - érdeklődött. Felpaprikázva löktem félre és trappoltam fel a közös hálónkba, hogy vegyek egy forró zuhanyt mielőtt lecsapom egy lapáttal Lokit. De balszerencsémre úgy követett akárcsak egy pióca, sajnálatomra tudta ha nagyobb bajom van, mindig gúnyosan válaszolok, de most a szokásosnál is idegesebb voltam. Asgardi pasi, egy könyvmoly és túl sokat figyelt engem. Utálom, de komolyan. 

- Mi baj, Lu? Mond meg! - kapta el a karomat. Elrántottam tőle, szikrázó szemekkel, de mégis csalódottan fordultam felé. 

- Nem tudom, érted?! Undorodok mindentől, az étteremtől, a kajától, magamtól. Görcsölök, mint ha havim lenne, de egy csepp vér sincs! Félek. Nem tudom mi a bajom van, lehet valami halálos betegséget kaptam el, de az is lehet, hogy csak félre ettem. - roskadtam a szoba előtti padlóra, hátamat a falnak vetettem, a térdemet felhúztam és átkulcsoltam vele a karomat. Loki nem szólt, csendben mellém telepedett, a kezeit összekulcsolta maga előtt.

- El kéne menned az itt lévő gyógyítóhoz. - szólalt meg halkan, hangja nyugodt volt, de éreztem benne egy kis noszogatást. Összeszorítottam az ajkaimat, nemlegesen megráztam a fejemet.

- Gyűlölöm az orvosokat, undorító helyen dolgoznak és pöcsfejűek, meg gorombák mindenkivel. Kivéve Brucet, őt bírom. - dőltem neki lassan, fejemet kényelmesen elhelyeztem a vállán. Átkarolta a derekamat.

- Akkor hívd őt. - nyögte ki. Éreztem rajta, hogy minden porcikája tiltakozik az ellen, hogy egy légtérben lehessen Bruceval, de borzasztóan hálás voltam neki amiért értem képes rá. Apró csókot nyomtam az arcára, a hátsó zsebemből kihalásztam a telefont és már hívtam is a doktort, akinek elmondtam mi a panaszom, ő pedig megígérte, hogy siet a szükséges felszerelésekkel. Addig Loki édesen csókolgatta a nyakamat, nehezen tudtam koncentrálni, de mikor végre megszakítottam a vonalat, egyszerűen felkapott és a fürdőbe cipelt. Semmi kedvem nem volt a szexhez, ezt Loki is észre vehette rajtam mivel nem rontott rám mikor meztelen voltam, csak magához ölelt és úgy álltunk egy ideig a zuhanyzó alatt. A karjaiban elhittem, hogy tényleg nem lehet olyan nagy probléma, mint amiért aggódom.

Egy óra múlva érkezett meg csak Bruce, a kanapén vártuk melegítőben amit a napok folyamán szereztem meg. Páran érdeklődtek, hogy nem zavar az, hogy Loki nem dolgozik és nem ő keresi meg a megélhetési pénzt. Erre egyszerűen nemet mondtam, akkor tudtam a legjobban koncentrálni ha Loki itthon volt, nem járt emberek között, na meg a fizetésem akkora összeg volt a telt házas napoktól, hogy simán félre tudtam rakni. A csengőre mindketten felpattantunk, de Loki előre engedett, meggyőződésemből, hogy ha Banner átváltozna akkor ne kapja el. Megtudtam őt érteni, de szórakoztatott is. 

- Szép estét, annyira saj... ez meg mi a pokol? - képedtem el mikor a doktor háta mögött megláttam egy kisebb teher autó félét, ami olyan sötét volt, hogy csak az utcai lámpa fényének köszönhettem, hogy kivettem az alakját. Bruce zavartan elmosolyodott, megigazította a szemüvegét.

- Oda kellene bemenni, mivel a szükséges eszközeim ott vannak. - magyarázta meg a dolgokat. Nagyot nyelve bólintottam, Banner egy pillanatra Lokira nézett, arcán fintor futott végig.

- Ő is jön? - kérdezte kissé ellenszenvesen, éreztem, hogy a hátam mögött erre Loki is megfeszült. Külön köszönet azért, hogy megtisztelte Lokit annyival, hogy nem ez-nek vagy az-nak szólította hanem ember számba vette.

- Igen, talán gond? - ciccegett, mint valami bolhás kutya. A kezére csaptam, erőltetett mosolyt villantottam Bannerre.

- Igen, ő is jön, az esetleges beszólásaiért előre is bocsánatot kérek. Máskor persze befogja a száját. - néztem összehúzott szemekkel Lokira, ezzel kicsit be is égetve őt, hogy a doktortól ha halló távolságon kívül van, úgy fél, mint ha elpusztíthatná. Az említett felmordult, de nem szólt semmit.

- Persze, semmi gond, kérlek fáradj a kocsiba. - indult az említett teher autó felé. Loki kezét fogva húztam őt is, igyekeztem, hogy megmaradjon köztük a három lépés távolság, nagy reményeket tápláltam afelé, hogy nem esnek egymásnak. Banner kinyitotta az autó platóját, egy kisebb labor rejtőzködött benne. Gyomorideggel mentünk be, azonnal bezárult utánunk, mint ha kíváncsi szemek elől rejtőzködnénk.

- Feküdj le kérlek, addig előkészülök. - mosolygott rám biztatóan. Összepréseltem az ajkaimat, engedelmesen feküdtem le a kemény ágyra, Loki mellém cövekelt, a vas korlátot szorongatta. Féltem, fogalmam sem volt mire számítsak, soha az életben nem történt velem még ilyen. 

- Megtudhatnám, hogy szűz vagy? Szigorúan a vizsgálat miatt. - kérdezte a doktor háttal állva. A kérdésétől megmerevedtem, a torkomba gombóc ékelődött amit sehogy sem tudtam leerőltetni. Lokira rá se mertem nézni miközben válaszoltam.

- Nem vagyok. - feleltem rekedten, a hangomat tompán érzékeltem a lázongó gondolataim mellett. Egy gondolat kezdte kapirgálni a fejemet.

- Mikor volt az utolsó havi ciklusod? - folytatta, de legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben.

- 3 hete. Most hétvégén kell megjönnie. - motyogtam. Levert a víz, a szívem őrülten kalapált, mint ha tudta volna a választ.

- Mikor létesítettél utoljára szexuális kapcsolatot? Történt esetleg valami furcsaság veled? Hányinger, ingerültség, fáradékonyság, hangulatingadozás? - sorolta fel őket, mint ha csak arról érdeklődne mégis milyen virágokat szeretek. 

- Egy hete, igen történt, mindegyik a felsoroltak közül. - válaszoltam tömören. Bruce vissza fordult, egy pillanatra Lokira nézett, majd újra nekem szentelte a figyelmét.

- Húzd fel a pólódat a hasad tetejéig, kérlek. - állt elém valami zöld kenőccsel a kezén. Remegve teljesítettem a kérését, de nem bírtam tovább, kirobbant belőlem a kérdés.

- A francba, várandós vagyok? - kérdeztem kétségbeesetten és Banner pillantása elég volt, hogy tudjam a választ.