Harmincnegyedik
Írói szemszög:
Thor Janeel volt, mikor nagy robaj kíséretében meghallotta a Bifrösztöt. Azonnal a tömbház legfelső szintjére sietett, a kíváncsi lánnyal együtt, ahol egy asgardi őrt találtak, Heimdall üzenetével. Még az első nap megkérte Heimdallt, hogy figyelje Lokit és Luannat, s ha úgy gondolja Loki nagy baromságot csinál, akkor szóljon neki.
- Herceg. - hajolt meg a katona - Heimdall üzenetet küldött Önnek. Azt kéri mihamarabb menjen a házhoz. - mondta el monoton hangon. A szőke hajút elfogta az aggódás, tudta, hogy Loki egy kétszer neki ugrott Luannanak, amit a vörös hajú ügyesen eltitkolt, de ha most tényleg értesítette őt a mindent látó akkor nagy baj lehet.
- Köszönöm, visszamehet. - intett neki Thor, mire az előttük lévőt újra elragadta a fénysugár. Az istenség szerelme felé fordult, két oldalt az arcára helyezte a kezét, majd lágyan megcsókolta.
- Ígérem, sietek. - suttogta neki.
- Mint anno, 3 éve? - kérdezett vissza a lány, félig viccesen, de mégis komolyan. Thor csintalanul rávigyorgott.
- Nem, annál sokkal hamarabb itt leszek. - tartotta ki a kezét és a Mjölnir, ami esernyőnek volt álcázva, a kezébe repült. Arrébb ment szerelmétől, a földre csapta, így pedig visszakapta eredeti ruháját. Megpörgette a pörölyt, majd az óriás város északi feléhez indult. Elképzelni se tudta mi vár ott rá.
Pár perc múlva megérkezett, a házon láthatólag semmit nem talált, ami arra utalt volna, hogy nagy baj lenne. Gyors léptekkel berontott az ajtón, feltrappolt a lépcsőn, s bement a folyosó végén található utolsó szobába. Ledermedt. Luanna a földön feküdt, alatta szép kis vértócsa éktelenkedett. Thor letette a Mjölnirt és sietve kapta fel a lányt. Kereste rajta a helyet ami okozhatta a vérveszteséget, de az egész pólója véres volt. Morgott egyet, a düh forrni kezdett testében. Az ágyra fektette az ájult lányt, levette róla a pólót, hálát adott magában, hogy alatta volt top, de mikor felfedezte a szúrás helyét, azt hitte ott helyben veszi elő az öccsét és üti agyon.
- Heimdall, kérlek küld ide Bruce Bannert. Szükségem van az egyik doktorijára. - morogta az orra alatt ahogy a lány vállához nyomta a koszos pólót, hogy ne szivárogjon tovább a vér. Egy perc múlva újra lehetett hallani a Bifröst hangját. Thor az ablakhoz sietett, ahol Banner döbbenten állt a pázsiton és próbálta felfogni, hogy mégis milyen úton módon került ő ide. Thor leszedte az ablakot és a rácsot, majd kihajolt.
- Banner! Gyere fel! - kiáltott neki. Az orvos ijedten kapta fel a fejét, majd habozva bólintott és elindult fel. Az istenség visszatette nagy nehezen az ablakot addigra Banner is a szobába ért.
- Thor mégis... - kezdte el, de tekintete a padlóra aztán a lányra szegeződött. Elpirult kicsit.
- Banner, segítened kell rajta. - lépett oda Thor - Így találtam rá és ki kell nyírnom a testvéremet. - morgott az orra alatt. Bruce nem habozott, oda sietett és vizsgálni kezdte.
- Vállon szúrták, a seb olyan 7-8 centis és csontot ért elég durván. - vázolta fel a dolgokat. Thor kezei ökölbe szorultak.
- Megtudod őt gyógyítani? - kérdezte mérgesen. Az orvos kiegyenesedett és megrázta a fejét.
- Az eszközeim nélkül nem. És kétlem, hogy lenne itt orvosi tű, cérna és fertőtlenítő. - csóválta meg a fejét.
- Hívd fel Starkot. Neki mindene van. - vetette oda Thor, majd türelmét vesztve indult öccse szobája felé. Banner sóhajtott és felhívta az említett személyt.
- Loki! Mégis mit csináltál?! - rontott be nagy hévvel, szinte az ajtót is vitte magával. Loki az ágyon feküdt, egy könyv volt a kezében. Mikor bátyja bejött, csak felvonta a szemöldökét.
- Ez gyors volt. Pedig azt hittem Heimdall kezd kiöregedni. - villantott gúnyos mosolyt, de testvére nem tudta ezt a póént jó néven venni.
- Miért csináltad?! - lépegetett oda mérgesen. Loki nyugodt szívvel tette le a könyvet.
- De mégis mit, bátyám? Mi az amire ennyire kiborított? - kérdezgette úgy, mint ha nem tudna semmiről.
- Majdnem megölted. Mire volt ez jó? Minek kellett romba dönts mindent amire anyánk kért? - sziszegte felé. Loki álla megfeszült.
- Az a kis fruska? Hazudik, mint a vízfolyás! Nem ember, valami boszorka, mert mindent tudott rólam. Pedig soha nem beszéltem vele semmiről! - köpte a szavakat megvetően. Ez persze hazugság volt, sejtette, hogy nem hazudik azzal kapcsolatban, hogy álmodta, de jobb volt a lányt hibáztatni, mint elviselni a tudatott, hogy valaki ismeri őt és ennek ellenére is kedveli. Szürreálisnak tartotta ezt és idegesítette.
- Boszorka? Midgardon? - képedt el Thor, hogy Loki ilyen hülyeséget talált ki. Midgardon soha nem volt mágia, csak akkor ha az asgardiak ide jöttek.
- Lehet a tűz birodalom egyik sárkánya változott emberré. - szúrta oda cinikusan Loki amire kapott Thortól pár csúnya nézést.
- Ha felépült Luanna, akkor haza megyünk. Atyánk már biztos tudja, hogy mit tettél. - fonta össze maga előtt a karjait. Loki feltartotta a kezét.
- Csak a te apád. Ne feledd. - vette újra a kezébe a könyvet, de ez persze csak álca volt, valójában Lu szavain gondolkodott. Thor összevont szemöldökkel megrázta a fejét, majd kiviharzott és visszament Bannerhez és Luannahoz akit már teljesen leápolt a doktor.
- Köszi, Bruce. - sóhajtott Thor. Az említett biccentett.
- Jössz nekem egyel. Natashaval vacsoráztunk. - morcoskodott mire egy halk kacajt kapott feleletül.
- Natasha biztos megérti. Ha meg nem, mond, hogy jöjjön hozzám reklamálni. - próbálta viccesre venni a dolgot. Banner sóhajtott.
- Thor, figyelj. Nagyon gyenge a pulzusa, ha később találsz rá talán már meghalt volna a vérveszteségben. Biztos itt akarod tartani? Jobb lenne neki valahol máshol. - nézte a halkan szuszogó lányt. Thor fáradtan sandított Lura, majd újra Brucera.
- Ha felébred akkor felajánlom neki, hogy elmehet. Mivel nem tudja elvégezni a kurzust, szerintem... Kérhetnék Tonytól pénzt, hogy egy kicsit utazzon. Sokszor mesélte, hogy szeretne világot látni és tanulni főzni. Jobb dolgot nem tudok felajánlani, vissza kell menjünk Lokival így, mivel ezzel a húzásával rendesen keresztbe tett a büntetésének. - támaszkodott meg a térdén. Bruce a kezeit tördelve figyelte.
- Jó ötlet volt megbízni benne? - kérdezte aggódva - Már az elején tudhattuk volna, hogy nem bírja majd ki.
Thor bólintott.
- Ez az élet körforgása. Én megbízom benne és ő elárul. Kezdem kiismerni. - mosolyodott el szomorúan. Bruce biccentett egyetértően.
- Ha felkel, mond meg neki, hogy naponta háromszor kell cserélni a kötést, és ne nagyon mozogjon, mert felszakad a varrás. - ezzel elköszönt és már ment is vissza szerelméhez. Viszont azt egyikük se sejtette, hogy a kis eszme cseréjüknek volt egy fültanújuk akiben egy gondolat ébredt fel. Anyám vajon büszke lenne rám most?
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top