Remegve néztem végig újra a sorokat, majd egy kissé megkönnyebbülten tettem félre a jegyzetfüzetet. Jacob mindig megkérdezte miért írok le mindent ami történik velem vagy érzek, mikor egy alkalommal előtte kezdtem el írni. Elmagyaráztam neki, hogy nekem így ezerszer könnyebb, mert nem kell a fejembe tartsam a gondolataimat hanem leírom és utána kevésbé fog zavarni. Persze kikacagott, de nekem akkor is ez a gyógyír a legtöbb bajomra. Muszáj magamból kiadjam, mert ha elfojtom sokkal rosszabb lesz. Visszadugtam a párna alá, már épp kiakartam kelni mikor Thor rontott be az ajtón lihegve. Összerezzentem, kétkedve néztem az alakját, nem akartam egy újabb trükk áldozata lenni. Még mindig kirázott a hideg ha eszembe jutottak az emlékek. Teljes kavalkád volt a fejembe.

- Itt vagyok, ne haragudj, de el kellett ugrannom valamiért. - tűrte hátra piszkos szőke tincseit. 

- Biztos te vagy az? - vontam fel a szemöldökömet. Meghökkent, először nem értette miről beszélek, de tekintetébe hirtelen értelem költözött és lemondóan megcsóválta a fejét.

- Mit csinált megint Loki? - kérdezte fáradt hangon. Az alsó ajkamra haraptam, Thornak már biztos elege volt a folytonos panaszkodásomból a testvére miatt. Mosolyt erőltettem az arcomra.

- Semmit, csak rosszat álmodtam és újra azt hittem a valóság az. - füllentettem egy kicsikét. Nem Loki miatt, Thor miatt tettem ezt, mivel nem akartam, hogy több dolog nehezedjen a vállára.

- Rendben - biccentett, majd közelebb lépkedett, kezében egy nagyon kicsi dobozt fogott - Ez... Asgard legősibb és leghatásosabb kenőcse. Eredetileg az embereknek készítették, de változtak az idők és többet nem csináltak. Anyám küldi neked, jobbulást kíván. - nyomta a kezembe. 

Hitetlenkedve meredtem az alig gyufásdoboz nagyságú négyzetre, majd Thorra emeltem a tekintetem.

- Nem fogadhatom el. Nem csináltam semmit, hogy kiérdemeljem. - csúsztattam a paplanra, de tiltakozóan megrázta a fejét.

- Luanna! Sokkal többet tettél és viseltél el, mint azt hinnéd. Ha csak egy kicsit is... Loki jó úton halad, hogy ne akarjon újra tömeg mészárlásba kezdeni. - mosolygott rám szomorkásan. Elfordítottam az arcomat, szívemet a bánat vasmarokkal ölelte körbe.

- Thor kérlek! Nem csináltam Lokiért semmit! Csak rontottam a helyzeten azzal, hogy bele szerettem! - szipogtam egyet. Utáltam ezért magamat, amiért ilyen könnyen elsírom magamat, főleg ilyen tehetetlen állapotba. Ilyenkor kellene erősnek lennem, megmutatni, hogy ki a fasza gyerek! De nem megy, sokkal könnyebb a gyengeséget választani, hátat fordítani a valóságnak. 

- Kérlek fogadd el. Egy ajándékot nem lehet visszautasítani. - nógatott. Sóhajtva tekintettem rá, majd lassan, vígyázva a karomra, felültem. 

- Jó. Utoljára elfogadom. De... - akartam folytatni, de félbe szakított azzal, hogy vaskos ujját a számra tette.

- Nincs de. Még van ezen kívül egy ajándék, tőlem. Amolyan kárpótlás, habár tudom, hogy a karod miatt nem lehet pótolni, de... - húzta el a száját - Szóval Tony Stark, vagyis inkább a barátnője azt mondta, hogy szeretne téged támogatni, mivel meséltem neki, hogy milyen remek szakács vagy. Lényeg, hogy szeretne neked pénzt adni, hogy utazhass, gyűjts tapasztalatot országokban, bármit is jelent az ország, és ha úgy gondolod elég volt akkor gyere vissza és segít neked beindítani az üzletet. Arra kért, hogy ne utasítsd vissza, mert már eleve is gondolkodott ezen csak nem talált alkalmas embert. - fejezte be Thor és ezzel együtt a kezét is elvette a számról. Döbbenten pislogtam, először el sem jutott az agyamig az információ amit elmondott, csak pár pillanattal később. A Stark vállalat feje, Pepper Pots támogatni fog engem? Ez csak álom! Tuti újra álmodok!

- Lehetetlen. - suttogtam magam elé.

- Nem, a lehetetlen az, hogy felemeld a Mjölnirt. Ez lehetséges. - villantott egy magabiztos vigyort. 

- De... Hogyan? Ezt, hogy csináltad? - kérdeztem, arcomra fülig érő vigyor kúszott. Úristen! A francba, valóra válik az álmom! Thor legyintett, mint ha nem lenne nagy dolog, hogy több milliót kapok azért, hogy kedvemre járjam a világot.

- Csak beszéltem a zsenivel és fültanúja volt Pepper szóóóóval... - ingatta a fejét mosolyogva -  Sikerült. Azt mondta lát benned lehetőséget és bízik benned.

Majd kicsattantam az örömtől! Még mindig alig hittem el. Ez biztos velem történik meg? Körbe pillantottam kutatólag, keresve valami kamerát ami arra utal, hogy ez egy komédia show és épp most röhögi ki a belét a kanapén ülve miközben az arcomat nézi. De semmit nem találtam, ami megkönnyebbüléssel töltött el.

- Annyira köszönöm, Thor! Te vagy a legjobb barát akivel az élet valaha összehozott. - tártam ki az ép karomat egy ölelésre. Felkacagott, csak úgy hullámzott a mellkasa.

- Nem kell túlozni. - ölelte át a vállamat és összeborzolta játékosan a hajamat. Jókedvem töretlen volt, szemem előtt máris láttam ahogy a gyerekkorom óta vágyott helyekre megyek, hogy elsajátítsak minden főzéshez alkalmazható mesterséget és titkot. 

- De... sajnos menned kell. Vissza kell mennünk Asgardba Lokival, a Tanács előveszi és döntenek a sorsa felett. - húzódott el tőlem csalódott arccal. A kezembe fogtam a dobozt, először arra, majd Thorra pillantottam.

- Ha ez segít... nem Loki hibája, hogy kiakadt és nekem esett. Ha tudom tartani a számat akkor minden rendben lenne. - próbáltam menteni Loki helyzetét. Thor együttérző mosolyt villantott, kivette a kezemből a dobozt, elkezdte óvatosan leszedni a kötést.

- A te szavad nem ér semmit, Luanna. Te csak egy alany voltál akin Lokit tesztelték. Ne haragudj. - motyogta. Nem haragudtam, Thor nem tehetett róla, de rosszul esett kicsit. Mit hazudok? Nem is kicsit, hanem nagyon. Abba a hitbe rángattam magam, hogy az alapján kerültem a pártfogásba, mert az úgymond isteneknek megesett a szívük a sorsomon. Különlegesnek éreztem magam, de be kellett ismernem, hogy cseppet sem vagyok az. Ugyanolyan átlagos, szürke kis egér vagyok mások szemében, mint ahogy azt gondoltam. Időközben Thor a bevarrt hegre kente a kenőcsöt, felszisszentem, sisteregni kezdett, majd jól láthatóan beforrt. Megmozgattam óvatosan a vállamat, mint ha semmi nem történt volna, olyan könnyen tudtam megtenni ezt a pár mozdulatot. Ez mégis hogyan?

- Kis mágia. - felelt a ki nem mondott kérdésemre Thor. Újra a kezembe nyomta, majd felkelt az ágyról.

- Viszlát, Luanna. Mennem kell, de remélem egyszer újra találkozunk és kaphatok, majd az isteni sütidből. Egy bankkártya az ajtód előtt lesz. - mosolyodott el óvatosan. Az alsó ajkamat finoman a fogam közé szívtam, aprót bólintottam beleegyezésképp.

- Viszlát, Thor. Köszönöm a veled töltött időt. - keltem fel én is. Biccentett, majd kiment a szobából. Gyorsan összepakoltam egy háti táskába pár ruhát, jómagam is felöltöztem, a kenőcsőt zsebre dugtam és kiléptem a szobából. A kártya tényleg ott volt, a nevemre íratva és meglepő módon útlevél is helyet foglalt mellette. Hogy a francba fogom én ezt meghálálni? Az örökkévalóság is kevés hozzá! De elvetettem gyorsan a gondolatokat, felkaptam őket és sietősen lementem a lépcsőn. Magamra kaptam a kabátomat, kint még hűvős volt az idő, mondjuk mindig az, és kiléptem a bejárati ajtón. Rögtön arcon csapott a friss levegő, a szabadság édes íze. Futva tettem meg a távot a buszmegállóig, deja vu érzésem támadt ezzel kapcsolatban. Egy részem félt, hogy Loki újra utánam jön és a hajamnál fogva visszarángat a házba. A buszmegálló előttem volt, a busz elhajtott mellettem ami pont a repülő tér felé vitte az utasokat. Sprintelni kezdtem, eszeveszetten integettem a sofőrnek, hogy álljon meg. Megállt, de nem az én könyörgésemre, hanem, mert egy idős néni pont itt szállt le. Köszönömet mondtam az öregasszonynak, aki csak morgott és tovább totyogott. A buszon helyet foglalva kezdtem teljesen felfogni, hogy ez tényleg nem álom, útban vagyok a repülőtér felé, hogy végre csillapíthassam a kiskorom óta felhalmozott tudásvágyat.