Vacogtam minden ízemben, igyekeztem olyan pozitúrát találni ahol tökéletesen kibírom reggelig. Bénult állapotomból, mikor már majdnem elaludtam, cípő kopogás harsant a levegő. Megfeszültem, remegni kezdtem a félelemtől és imádkoztam, hogy legyen mihamarabb világos és tűnjenek el a valóságos démonok a közelemből. Vad röhécselés, majd pár fegyverrel való pufogtatás és hulligánok módjára elkezdték felborítani a kónténereket. Tudtam kik ők, egyszer már találkoztam velük és rettegtem, hogy ez újra beteljesül. De a szerencse sosem pártolt mellettem, ők az utamba akadtak és én csak kuporogtam a sötét vas legalján. Mikor már azt hittem abba hagyják, az eddig mozdulatlan kónténer árulóként dobott ki magából. 

- Ó, nézzétek, van itt valaki! - sértette fülemet ez a mély hang. Alig volt bennem erő, de próbáltam menekülni tőlük, pókjárásban. Tudhattam volna, hogy nem sikerül, de reménykedtem ami a vesztemet okozta. Az egyik megállított és akkora pofont lekevert, hogy a beton adta a másikat. Vér kezdett folyni a számból, szédelegve emeltem fel a fejem, de azonnal jött a másik ütés, ezúttal a hasam tájéka felé. Összegörnyedtem, az ajkamra haraptam, hogy ne ordítsak fel. Rám rontottak, letépték rólam a ruhákat és összefogdostak. Zokogva próbáltam ellökni őket, de sikertelen volt minden erőfeszítésem. Kosztól elcsufított testem  nem nyújthatott nekik bizalomgerjesztő látvány így a combomba vágtak egy kést és lehúzták egészen a vádlimig. Fájdalmas sikoly szakadt ki a torkomon, azonnal elhallgatattak egy sáros ronggyal, majd röhögve elmentek. Éreztem az elviselhetetlen fájdalmat, a csípős hideget, ahogy a vér távozik a testemből és tócsában gyűl össze körülöttem. A kutyát se érdekli ha meghalok, gondoltam mielőtt a sötétség magába szippantott volna. Nem féltem a haláltól, úgy akartam fogadni őt, mint egy jó barátot, egy régi ismerőst meleg teával és süteménnyel. Bele tőrödtem, hogy meghalok, hogy nem lesz senki mellettem az utolsó pillanatokban, nem fognak hiányolni. Halasztgattam, mert azt hittem így könnyebb, de senki nem kerülheti el a végzetét nem igaz?