Nagyjából most már összeállt egy kép a fejemben erről a helyről és a családról. Jin egy szakáccsal minden reggel főz, de a férfi utána lelép, az ebéd és a vacsora pedig a fiatal fiúra marad. Azonban ezeket az ételeket nem mi esszük, akik itt fent vannak, hanem a lenti lányok. Szolgáló asszonyok viszik le nekik, akik csendben végzik a dolgukat. Meghunyászkodnak, ha Mr. Jeon a felszínre lép, de őket nem bántja.

Jungkook igyekszik eltanulni az apja összes maffiabeli fortélyait, hogy a jövőben ő is ugyan olyan megvezethetetlen legyen. Látszik rajta, hogy már fel akar nőni, és ennek eleget téve bármire képes lenne. Kivéve arra, hogy úgy viselkedjen, ahogyan azt az apja kéri. Nem képes még csak megütni se a nőket, inkább elviseli, hogy utána ő kap.

Az anyja minden nap próbálja megvédeni, de ezzel csak azt éri el, hogy ő is kap egy pofont, vagy rosszabb kedvében egy jókora oldalba rúgást. Én csak csendben nézem az eseményeket, ahogyan Jin is. Valamiért őt is elfogadta a férfi, sőt, Jungkook állítása szerint ő szervezte be a fia mellé. Vajon mit tud, amit nem?

Yurika-t a szemem láttára ölte meg. Ott voltam, az utolsó napján, Jungkook mellett. A fiúnak végig kellett nézni, ahogy az apja könyörtelen módon megkínozza a nőt, aki könyörög az életéért, és sikolt a fájdalomtól. A gyógyszerem még nem jött meg, így mondanom sem kell, mennyire élveztem. ,,Bárcsak én lehetnék ott" - hangzott fel a gondolat, csakhogy utána kicsit belegondoltam a dolgokba. Én nem ennyire durván akarom őket bántani.

Egy lövés, Yurika pedig holtan a földre rogyott. Két pofon, ami egyenesen Jungkook arcán csattant, majd az ajtó hangos csapódása, amit a dühös apja lendített be. Leguggoltam a fiúhoz, és felsegítettem. Szemében mérhetetlenül sok gyűlöletet láttam, ami egy szép nap testet ölt. Igen. Jungkook minden bizonnyal meg fogja ölni az apját. Egyszer..

Ha én lennék ott, vajon mit csinálnék? A késemmel apró vágásokat ejtenék a fehér bőrén, miközben élvezném, ahogy arcát elönti a könny. Először nem hagynám, hogy sikítson, betömném a száját, majd egyesével megszabadítanám őt a ruhadaraboktól. Nem tud ellenkezni, elvégre ki van kötözve. Aztán a vágások mentén végighúznám a kezem, miközben olyan dolgokat suttogok a fülébe, amitől a szemében levő rémület csak tovább fokozódik. Érzem, ahogy a vér egyre jobban száguld az ereimben. Meg akarom tenni. Érezni akarom azt, amit eddig csak nagyon kevésszer tudtam.

- Taehyung! - zökkentett ki ismét a fiatalabb. - Gyere. Ismerkedj meg az ötödikkel. - mosolyodott el a véres szájával. Vállára fogva megállítottam, majd a zsebemben levő kendővel letöröltem, és megsimogattam a fejét.

- Figyelj arra, hogy nézel ki. Egy főnök mindig legyen makulátlan, rendíthetetlen, és szilárd. Nem pedig egy véres szájú kölyök. - nem gondoltam volna, hogy elfogadja a tanácsomat. Azt vártam, mikor fog valamit visszaszólni, vagy a fejemhez vágni, hogy ezt ő is tudja. Nem tette. Csak engedelmesen bólintott egyet, és felmentünk a nappaliba.

- Jimin, bemutatom Taehyungot. - kezdett bele Kook. Az említett férfi felállt a kanapéról, elém lépett, és mielőtt kezet fogtunk volna, tetőtől talpig felmért, mintha csak egy lány lennék, akit most adnak el.

- Hol szedted össze a nyurga haverodat? - nézett fel rám, mire kinyújtottam a kezem, és a feje fölé emeltem.

- Inkább te vagy túl alacsony. Egyél sok zöldséget. - javasoltam neki egy pofátlanul széles vigyorral az arcomon, és még mielőtt csattant volna az a ,,baráti" pofon az arcomon, elléptem előle.

- Beszédem van veletek. - ült le Jungkook a kanapé előtti karosszékbe. A főnök helyére.

- Nyilván nem teázni hívtad át a törpét. - utaltam Jiminre, akinek rögtön leesett.

- Hé! Több tiszteletet, kölyök! - csattant fel. Kook hangosan megköszörülte a torkát, mi pedig elcsendesedtünk. Jin a karfára ült, onnan nézett a legfiatalabbra. Hogy kerültünk ilyen helyzetbe? Mióta irányítanak a taknyos kölykök?

- Találtam magunknak egy embert, aki biztosít nekünk fegyvereket. Jó minőségűeket. Apám azért nem akarta tőlük rendelni, mert furcsállta, hogy nem szállítanak ki házhoz.

- Még jó, hogy nem szállítanak ki. - nevettem fel. Jimin és Jungkook rögtön felém kapták a fejüket, míg Jin csak elmosolyodott, és lehunyt szemekkel leszegte a fejét. - Ha a zsaruk elkapnák, kutya nélkül is megtalálnák azokat a fegyvereket, és azért az nem kevés évet jelent a börtönben. Az apád lusta kimenni odáig? - vontam fel a szemöldököm. Jungkook arcára büszkeség ült ki, mielőtt Jiminre pillanthatott volna.

- Látod? Ezért választottam őt.

- Jó persze. Az, hogy azonnal átlátja a dolgokat, még nem jelenti, hogy egy zseni. Lehet több kárt fog csinálni, mint hasznot.

A könnyelmű veszekedésünknek Jungkook anyja vetett véget. Pedig még folytattam volna. Jól esett oltogatni ezt a tökmagot, még akkor is, ha idősebb nálam. Egyáltalán nem látszik.

- Apád lement a pincébe.. - nézett a fiára. Jin és Jimin arca rögtön elkomorult. Tudták, hogy ez mit jelent. Jungkook pedig szinte görcsbe rándult a hírtől. Úgy ült abban a székben, mint aki a halálára vár, és tudja, hogy ha kilép a nappaliból, le fogják lőni. Részben igaz, csakhogy nem őt fogják megölni.

- Menjünk. - pillantott felém, mire bólintottam egyet, és utána lépve kimentünk a folyosó elé. Mr. Jeon a haját tépve rángatta fel a lányt, aki nem sikoltozott, csak erőtlenül nyögdécselt. Alig állt a lábán, arca koszos volt, ahogy a teste többi tagja is.

- Jól nézd őt meg! - állította meg fia előtt a nőt, aki felmérte a nála pár centivel alacsonyabb kölyköt. - Ha szerencséd van, téged nem nekem kell megöljelek, hanem neki! Légy büszke magadra! Megvan rá az esély, hogy te fogod férfivá avatni a fiamat! Jin! - kiáltott fel, mire a férfi ellépett mellőlem. - Vidd a helyére. - lökte oda a lányt. Jin csak bólintott egyet, és egy másik pince felé segítette a most már sántikáló hölgyet. Vajon hány évesek? Honnan jöttek? És miért nem tűnik fel a rendőrségnek? Ekkora lenne Mr. Jeon hatalma, hogy egy ilyen dolgot el tudjon sikálni? - Ne aggódj fiam, nem úszod meg, ha nála se megy. Van még lent bőven. - villantott egy ördögi mosolyt, mielőtt elhagyta volna a társaságunkat.

Jungkook anyja egyfolytában a folyosót nézte, ahol Jin és a lány már eltűntek. Nem lenne egyszerűbb, ha feljelentené a férjét? Bár való igaz, ha a rendőrök meglátnák azt a temérdek sírhelyet a kastély mögött, akkor az anyját is, és Jungkookot is a börtönbe zártatnák. El kell fogadnom, hogy ha benne vagyok a maffiában, a rendőrségre nem gondolhatok. Eddig se sokat segítettek, ezután sem fognak.

- Megyek, viszek neki ruhát. - sóhajtott fel végül a nő, majd ő is távozott. Jungkookra néztem, aki sápadt fejjel bámulta a padlót.

- Hé. Minden rendben? - fogtam a vállára.

- Nem. - rázta meg fejét, és fordított nekünk hátat. - Menjetek haza, srácok. Holnap találkozunk. - felelte.

Jimin megfogadta a tanácsát. Elköszönt tőlünk, és azonnal el is hagyta a birtokot. Jin csak tanácstalanul nézte az apró főnököt, mintha neki se lenne hova hazamennie.

Az éjszaka csendesen telt. Hoseok holnap fogja hozni a gyógyszerem, így nem kell többet azon aggódnom, hogy nem fogok tudni aludni az engem izgató gondolatok miatt, ahogy magam elé képzelek egy nőt, kezembe meg egy kést. Vége lesz. Normális leszek.

Reggel nem magamtól ébredtem. Mr. Jeon hangosan ordibált feleségével, majd elsült egy pisztoly is, amitől rögtön felugrottam, és kiszaladtam. Az anyja minden bizonnyal leeshetett a lépcsőről, ugyanis bokája még az utolsó fokon volt, kifordulva, mikor megláttam. Mr. Jeon kimért léptekkel közeledett felé, Jungkook pedig a lépcső másik oldalán, ijedt tekintettel figyelte az eseményeket. Rosszat sejtett, ahogy én is.

- Hogy volt ehhez képed? Ki vagy te itt, hogy elengedj bárkit is?

- Nem volt más választásom! Szerinted az normális, amit itt művelsz? Fiatal lányok tucatjai halnak meg általad! Nem látod, hogy a fiad nem akar ilyen szörnyeteggé válni?! - vártam, mit fog az arcába köpni az ideges férfi. Nem tette. És az a csend, amit maga után hagyott, olyan érzést váltott ki belőlem, amit talán még sosem éreztem.

Féltem. Féltem, hogy mi lesz Jungkook anyjával.

- Tudod mit, Seo Yoon? Igazad van. - nevetett fel a férfi. - Amíg te itt vagy, Jungkook olyan töketlen lesz, mint amilyen most. Nem kellesz már ide. - ekkor felemelte a fegyverét, és mielőtt Jungkook kiálthatott volna az anyja életéért, Mr. Jeon lelőtte.