Patty feszengve ült mellettem, egészen addig, amíg meg nem érkeztünk Jungkookékhoz. Újabb három nap elteltével, végre lefixáltuk, hogy ma átmegyünk, de most úgy érzem, menten visszafordulok, ha csak Patty-ra nézek. Izgul, de nem értem, miért. Elmondtam neki mindent, hogy már nincs veszélyben, és most azért megyünk, hogy újra egyesítsük a családot. Nyálas szöveg, pláne a maffiában, de ilyen is kell. Még a legrendíthetetlenebb főnöknek is van gyenge pontja: a családja.

- Minden rendben lesz. - fogtam meg a kezét, mikor már a bevezető szakaszon mentünk. - Valószínűleg te úgyis elvonulsz Ryung-al, amíg mi elisszuk az agyunkat.

- Én nem tudok vezetni. - jelentette ki aggódó tekintettel.

- De én igen. Akár részegen is. És még egyszer se haltam bele. Na indulás. - csaptam rá combjára, és szálltam ki a kocsiból. Patty mellém szegődve megragadta a kezem, és még akkor sem akarta elengedni, mikor beértünk a házba.

Jin fogadott minket, nagy mosollyal az arcán, majd Jimin kószálódott ki a nappaliból, oldalán Jungkookkal. Ryung épp JiSoo-t etette, így mindkét keze foglalt volt, de ő is jött köszönteni minket. Éreztem Jungkook és Patty között a feszültséget, de ez hamar eltűnt, mikor mind átvonultunk a nappaliba.

- Hozok Soju-t. - jelentette ki Jin, mire Patty elfintorodott. Ryung amint leült, fel is állt, majd az üres cumisüveget meglengetve ellenőrizte, mennyit evett a lánya.

- Felmegyek lerakom aludni. - lépett Jungkook mellé, aki felsimított a hátán, és egy csókkal elköszönve elengedte a lányt. Patty-ra néztem, fejemmel pedig enyhén jeleztem neki, hogy ha akar, akkor vele mehet, mire a lány bólintott, és a másik után ment.

- Hoseok hamarosan itt lesz. Tartozol majd neki egy magyarázattal. - kezdte el a beszélgetést Jimin, gúnyos vigyorral az arcán. Azt hiszi, megfogott ezzel. Zöldfülű vagy még Park.

- Már tudja. - vontam vállat. Jungkook mocorogni kezdett, szigorú és kérdő tekintete pedig válaszért áhítozott. - Történt egy kis baleset Patty-val, amíg nem voltam vele, és meg kellett valakivel nézetnem.

- És nekem nem szólt? - háborodott fel a főnök, mire felvontam a szemöldököm.

- Miért szólt volna? Mondtam neki, hogy már tudod. Az egész sztorit elmeséltem. Felesleges lett volna a képedbe mondania, hogy már ő is be van avatva. - végiggondolva, amit mondtam pár másodperc hezitálás után bólintott, belátva az igazamat. Nagyot sóhajtva dőltem hátra azon a kényelmes kanapén, amit gyerekkorom óta nem tudtam megunni. Újra itt. És most már egyel többen vagyunk.

Patricya pov's

- Olyan aranyos, mikor ezt csinálja! - mondtam az előttem levő Ryung-nak. Ő nem láthatta, mert olyan pózban tartotta a lányát, hogy neki háttal legyen, de én láttam, amint megdörzsöli a szemét, majd kinyitja, és úgy tesz, mintha rám nézne, holott tudom, hogy még nem lát el idáig. Ráadásul még el is mosolyodott! Irtó cuki!

- Micsodát? - kérdezett vissza, bevárva engem, amíg mellé érek.

- Mosolyog. Nem sok babát láttam eddig mosolyogni. - beértünk a sötét szobába, ahol Jung már nagyban húzta a lóbőrt. Ryung nem foglalkozott az alvó kisfiúval, bátran rugdosta arrébb a földön heverő játékokat, hogy ne lépjen rá. A fiú pedig meg sem mozdulva aludt tovább.

- Mellette ágyút is lehetne döngetni. Csak pisztolyt ne halljon, mert arra egyből kipattan a szeme. Menjünk át az én szobámba. - javasolta. Nem volt kedvem becsiccsenteni a fiúkkal, ezért átmentünk az említett helyiségbe, majd míg Ryung az ágyán foglalt helyet, én lehuppantam vélhetőleg Jungkook forgószékébe. Gondolhattam volna, hogy az ő szobája a férje szobája is egyben. - Na, mesélj.

- Mégis micsodát?

- Szerintem lenne mit. - ült fel törökülésbe, és nézett rám sanda tekintettel.

- Igazából inkább kérdezni akartam tőled.. - vallottam be. Jungkookhoz nem fordulhatok ezzel, mert akkora haverok még nem lettünk így hirtelen, és még ha azok is lennénk, nem biztos, hogy oda mernék állni elé. Ryung csak egy ,,hallgatlak" nézéssel jelezte, hogy várja a kérdésem, ezért összeszedtem a gondolataimat, és kiböktem. - Tudsz valamit Taehyung szüleiről? Mármint, eddig nem találkoztam velük, sehol sincs róluk egyetlen kép se és.. Nem beszélt még nekem róluk. - Ryung-ot látszólag sokkoltam ezzel a kérdéssel. Lehajtott fejjel kezdett el gondolkodni, de végül megrázta a fejét.

- Most, hogy mondod, még én sem hallottam felőlük. Jungkook se mondott ezzel kapcsolatban semmit, nekem pedig eszembe se jutottak ilyenek. Miért nem kérdezed meg tőle személyesen?

- Nem akarom, hogy rosszul érezze magát attól, hogy mindig a múltjában vájkálok.

- Patty, a barátnője vagy. Természetes, ha tudni akarsz róla egyet s mást. Különben is, ha nem akarja elmondani, úgyis lepattint. - valószínűleg nem fogom kibírni, hogy ne kérdezzek rá, de már előre látom, hogy nem fog válaszolni. Arról se akart beszélni, hogy miért félt maga mellett engem.

Fél óra múlva úgy határoztunk, hogy le kéne menni a fiúkhoz, amíg a gyerekek fel nem ébrednek. Nem gondoltam volna, hogy még ilyen kis időre sem lehet egyedül hagyni őket. Mind a kettőnknek furcsa volt, hogy az összes egyszerre nevet, de valami katasztrofális hangon, így lesiettünk a lépcsőn, és pedig végignéztem, ahogy Ryung betör a nappaliba. A fiúk vígan iszogattak, már a második megbontott Soju-t,

- Minie! - kiáltott fel Tae, mikor meglátta a mellettem álló lányt. - Jössz nekem egy harmadik gyerekkel! Mert ma megkérem Patty kezét.

- A lábad között lógó cuccot kérd meg, te ökör! - wow, nagyon szépen fejezte ki magát.

- Ne vedd komolyan. - fordult felém. - Azzal poénkodott, hogy ha elvesz egy nőt, akkor jöhet hozzánk a harmadik gyerek. - magyarázta, mire minden világossá vált. Lehet most kéne elmennünk, mert Tae kettőig nem lát.

- Hívnom kellene egy taxit, aki hazavisz minket.

- Majd én elviszlek. Úgy is a városban van dolgom. - lépett mellém Yoongi. Olyan halkan jött, hogy megijedtem tőle, de még Ryung is.

- Minek megyünk haza? Meg akarom fogdosni Jung-ot.

- Te részegen nem fogdosod az én fiamat. - jelentette ki Ryung, mire az asztalhoz lépett, és elvette az üveget előlük.

- Oké. - egyezett bele Tae. - Akkor majd Patty melleit.

- Ez nem rossz ötlet. - helyeselt Jungkook. - Gyere csak ide, Ry. - mind a ketten felsóhajtottunk. Yoongi-ra néztem, aki vette a lapot, és felkapva Tae-t kiindult az udvarra.

- Legközelebb eldugom a piát, ígérem. - mosolyodott el Ryung, miközben megölelt.

- Ne haragudj, hogy ilyen gyorsan lelépünk. De nem akarom, hogy még többet igyon.

- Megértem.

--------------------

- Add már ide! - kapott felém Tae, de én elléptem előle, így ő beesett az ágyba.

- A lószart adom oda!

- Miért nem foghatom meg? - ült fel tovább nyavalyogni. Száját lebiggyesztve igyekezett kicsikarni szemeiből egy könnycseppet, persze hasztalanul.

- Mert részeg vagy.

- És? Részegen érdesebb az ujjam? Vagy kisebb a melled? Csak öt percet kérek! - tette össze kezét, és nézett rám könyörgően. Sóhajtottam egyet, és megadva magam lefeküdtem mellé, majd feldobtam fejem fölé a kezem, és haragos tekintettel ránéztem.

- Egy percet kapsz. - annyiba nem halok bele. Utána pedig ráveszem, hogy menjen el zuhanyozni. Tae elégedett kisfiús mosollyal az arcán dobta át lábait derekam felett, és markolt rá mindkét mellemre. Elfordítottam a fejem, és igyekeztem nem arra az érzésre figyelni, ami hamarosan teljes egészében legyűri a testemet.

Szinte számoltam magamban a másodperceket, de nem azért, mert annyira utáltam volna a helyzetet. Csak nem akartam tovább menni, mert.. Mégiscsak részeg. Ki tudja, ilyenkor milyen elmeállapotban van.

Tae állam alá fogva maga felé fordította a fejem, majd lehajolt egy csókra, miközben kezei a pólóm alá siklottak. Könnyűszerrel tolta feljebb a melltartómat, és fogott rá úgy a melleimre, hogy a bőrét érezzem, és ne az anyagot. Felsóhajtottam, és kicsit felszegtem a fejem, de ezt ő kihasználta, és átnyomta számba a nyelvét, hogy játszani kezdhessen az enyémmel.

Ujjai ügyes játékától teljesen az eszemet vesztettem. Kezeim a hajába kapaszkodtak, aprót húzva a tincsein, ami tetszett neki, elvégre egy jóleső morgás szakadt fel a torkából. Mikor elvált tőlem, lenézett rám, én pedig rosszallóan megráztam a fejem, de közben ott ült az arcomon a mindent tudó széles mosolyom.

- Nem is vagy részeg, ugye?

- Nem hát. Engem ennyi pia nem gyűr le.