- Patty-t miért nem hoztad? Köszönöm Rob, leteheti. - Ryung kijött elém, hogy én be tudjak menni a birtokra. Az őr, név szerint Rob, fejbólintással jelezte a lánynak, hogy értette a parancsot. Meghajolt előttem, majd leengedte a fegyverét, és elment.

- Miért nem hoztam? - kérdeztem vissza felvont szemöldökkel. - Az sem biztos, hogy meg fogjuk tudni beszélni Jungkookkal a dolgokat. Miért hoztam volna ilyen veszélyes helyre?

- Hülye vagy. - sóhajtott fel. Elindultunk a házhoz, én pedig azon gondolkodtam, vajon melyik ablakból fogom kapni az első elbaltázott golyót. Ryung intézte el nekem, hogy Kookkal beszélni tudjak, de vajon a férfi is szeretné ezt?

- Nahát, téged is látni? Te kitaszított majom. - Jimin mikor meglátott akkorát ütött a hátamra, hogy még én is feljajdultam, pedig nem szokásom. A csípős érzés bizsergéssé vált, és teljesen elzsibbadt az egész hátam.

- Te elmebeteg törpe. - fújtattam. Jin is köszöntött, de csak a konyhából. Szokásához híven, egyszerre főzött több ételt, így nem tudott elszakadni onnan.

- Fent vár. - intett a lépcső felé Ryung. Sóhajtottam egyet, és nem tetszőn megráztam a fejem. Még arra sem volt képes, hogy lejöjjön? Bár lehet én jártam jobban azzal, hogy nem a többiek előtt harapja le a fejem.

Eleresztettem egy ,,mindent bele!" sóhajt még az ajtó előtt, majd határozottan lenyomtam a kilincset, és beléptem a szobába. Akárcsak egy emlékkép, úgy villant be elmémbe az a jelenet, mikor Jungkook elvonult ide, én pedig mindent megtettem, hogy bejussak, és megbeszélhessük a dolgokat. Most is ez történt. Megtörtem a lelkét, és jóvá kell tennem.

- Én akarom kezdeni. - emelte fel ujját. Biccentettem a fejemmel, köszönésképp, ami nála kimaradt, majd végignéztem, ahogy leül a székébe. Nem adott engedélyt, hogy leüljek, ezért keresztbe fontam a karom, és kimondtam, amit talán nem lett volna szabad a mondandója előtt.

- Sajnálom. - látványosan meglepődött. Haragja egy pillanat alatt elszállt, így nem kellett megvárnom, amíg leszedi a fejem, amiért megszólaltam.

- Sajnálhatod is. Pont tőled nem vártam ezt az árulást.

- Jungkook, ez-

- Ne szakíts félbe! Mondtam, hogy én kezdem. - vágott a szavamba. Elfogadva az akaratát bólintottam, és fejben lakatot tettem a számra. - Nem fogom megölni. Ha magad mellett tartasz egy nőt, az azt jelentheti, hogy megjavultál, vagy tényleg komoly ez a dolog. Az előbbit akkor se hinném el, ha orvos mondaná a szemembe. Ezért, maradhat. - nyögte ki a végét, nagy nehezen. A szavak, amiket most mondott, nem a sajátja. Biztos vagyok benne, hogy Minie-t idézte ezzel. De ettől függetlenül örülök.

- Köszönöm. Ezek szerint, ha áthozom, nem fogsz véres rongyként nézni rá?

- Ryung-nak sokat jelent az a lány. Nincs barátja a helyzete miatt, ezért.. hozd nyugodtan. - láttam rajta, hogy ha nem lenne neki Ryung, nem lenne ilyen elnéző, és engedelmes. Utálom, és imádom is egyben, hogy a nőknek ekkora tekintélyük és befolyásuk van a férfiakra.

- Akkor szent a béke. - nyugtáztam a mai nap legjobb pillanatát. Jungkook megadóan bólintott egyet, majd mégis elmosolyodva felállt, és megölelt. Párszor megütögette a hátamat, akárcsak Jimin, de ezt neki viszonoztam is. - Most mennem kell. Van még pár elintéznivalóm. - újra meg kel, hódítanom Patty szívét. Megint meg akarom érinteni azt a bársonyos bőrét.

------------------------

Belépve a házba, friss étel illata csapta meg az orromat. A konyha üresen fogadott, azonban a tisztasága azonnal feltűnt. El volt minden edény mosogatva, és csakis azért nem pakolta el őket, mert még nem száradtak meg. A szekrények le voltak törölgetve, ahogy az asztal is. A padlót felmosta, ráadásul még meg is főzött, ami a sütőben várta a vacsoraidőt.

Felmentem a szobába, mert szinte biztos voltam benne, hogy ott van. Holnap elviszem valahova, mert már kezd bűntudatom lenni attól, hogy egész nap itthon van. Nem csinálhat semmi mást, a takarításon és a tévézésen kívül. Yoongi is csak ritkán viszi el vásárolni, mert ,,nem akar a pénzemen élni". Elég unalmas lehet neki itt bent. Vagy vegyek neki egy kutyát? De azokat meg sétáltatni kell. Bár arról lehet szó, hogy minden este, vagy ha nem bírom a munka miatti agyfasztól, minden második este kimegyünk és kétszer körbejárjuk a házat.

A szobába érve láttam, hogy épp a hasán fekszik, mintha rám várna. Kihasználtam az alkalmat, és kioldva a nyakkendőmet levettem az ingem, majd formás feneke fölé helyeztem magam. Pólóját lassan felsimítottam, ő pedig egy apró kacajjal segített nekem azzal, hogy felnyomta magát. Örülök, hogy legalább már nem ijed meg a jöttemtől. Bár való igaz, hogy köszönni megtanulhatnék.

Kezemmel végighúztam gerince vonalát, majd lassan simogatni kezdtem.

- Mit csinálsz? - fordította oldalra fejét, ezzel rám pillantva. Arcára adtam egy puszit, és kisöpörtem szeme elől a tincseit.

- Próbálkozok.

- Mivel? - édes mosolyától nekem is muszáj volt mosolyognom. Ki ne tenné ezt egy ilyen helyzetben?

- Gyengédnek lenni. - lapockájától lefelé mindenhol bebarangoltam a hátát, amitől a lány libabőrös lett. Felmentem a nyakáig, majd le, egészen a nadrágja széléig, miközben kikapcsoltam a melltartóját, és a hátán maradt pántot oldalra löktem.

Kis idő után, mikor Patty már majdnem elaludt, lehajoltam, és apró csókokkal hintettem be a hátát. Ahogy haladtam fölfelé, néhol meg is szívtam a bőrét, ezzel foltokat hagyva. Felérve a nyakához fogammal karistolni kezdtem, míg meg nem haraptam, hogy a fogam nyoma is ott maradjon. Patty enyhén lökött rajtam egyet, mire azonnal feleszméltem, és elhajoltam tőle. Kinyitotta a szemét, és értetlenül a tekintetemet kereste, persze hasztalanul. Annyira nem tud oldalra fordulni. Hacsak ki nem töri a nyakát.

- Látod? Ezért félek. Nem bírom ki. - mondtam kétségbeesve. A csókoktól a tudatom nélkül jutottam el a harapdálásig... Ha nem hagyom abba, ki tudja, mit tettem volna vele.

- De ez tetszett. Csináld még. - kérte lágyan.

- Biztos vagy benne? - kérdeztem, mire bólintott, és ismét lehunyta a szemét. Kissé talán bátortalanul, de visszahajoltam az imént kiszívott felülethez, hogy rögtön mellé tudjak csinálni még egy lila foltot.

De ez nem volt elég. Mikor már mind a két oldalán harapás és szívás nyom díszelgett, többért áhítozva a mellkasát akartam magam előtt látni. Vállára fogva megpróbáltam megfordítani, ám ekkor kipattantak a szemei, és oldalra tette a kezét.

- Mit csinálsz?

- Fordulj meg. - jelentettem ki. Nem tetszik az, amit a szemében látok. Mitől lett ennyire zaklatott?

- Miért?

- Mert látni akarlak. - azzal nem lehet gondja, hogy szégyellős. Elvégre már találkoztam személyesen is a melleivel.

- Ne! Taehyung, hagyj! - erőlködött, amitől én csak még jobban húztam őt oldalra. Teste mellé szorítottam a kezét, így átbillentve őt, amit hangos sóhajjal nyugtázott. Ám mikor megláttam az oldalát, elengedtem. Kezét arca elé emelte, nem akart a szemembe nézni.

- Ez meg mi?! - letéptem a hasán levő fehér gézlapot, ami egy elég mély vágást rejtett. - Hogy került ez ide? - kérlek mondd, hogy nem én voltam. Mondd, hogy nem kattantam be az egyik éjjel, és ijesztettem ezzel meg annyira, hogy el se merte mondani.

- Mérges leszel...

- Már most az vagyok! A picsába is Patty, miért nem szóltál? - ezt látnia kellene Hoseoknak, mielőtt nagyobb baj lesz.

- Miattad csináltam... - suttogta maga elé, mintha nem akarná, hogy halljam amit mond.

- Miattam?

- Összezavarodtam! Egy pillanatra eszembe jutott, mikor a múltkor megálltál. Azt hittem, ha látsz rajtam valami sérülést, majd kívánni fogsz.. És azzal, hogy lefekszel velem, végre jobban leszel kicsit. De amint megtettem, megbántam. Nem is értem, miért csináltam ezt magammal. Nem gondolkodtam. - magyarázta teljes pánikban. Leszálltam róla, és mellé ülve a hajamba túrtam. Ezt nem hiszem el. Miattam bántotta magát...

- Patty.. Mikor veled vagyok, nincs olyan perc, hogy ne akarnálak. De meg kell értened, hogy én nem tudom, hogyan kell finomnak lenni, és ha bántanálak, azt nem bírnám ki. Téged nem akarlak.

- De így csak őrlődsz. - felült, és egyenesen a szemembe nézett. Csupasz hátára simítottam, majd közelebb vontam magamhoz, hogy meg tudjam ölelni, de közben figyeltem a sebére, nehogy megnyomjam.

- Felhívom Hoseokot. Ezt látnia kell.

- Sajnálom. - sóhajtott fel, mint aki menten elsírja magát.

- Nem rád haragszom, hanem magamra. Azért, mert ilyeneket váltok ki belőled. Patty, soha nem fogok annyit érni, hogy bántsd magad.

- Nem fogok több ilyet csinálni. - bólintottam, és amíg írtam a dokinak, hogy jó lenne, ha átjönne, Patty hátát simogattam. Az is kemény menet lesz, amíg elmondom Hoseoknak, mit is keres itt a lány.

- Legközelebb, ha mindenképp be akarsz indítani, akkor inkább vedd fel megint az ingemet. Abban aztán elmondani sem tudom, mennyire jól nézel ki. Pláne, mikor egy fárasztó nap után hazaérek, és az a látvány fogad, mikor feljövök ide.

- Mikor is érsz haza holnap? - nézett fel, mire lehajoltam, és megcsókoltam. Belemosolygott a csókba, és viszonozva azt felnyúlt az arcomhoz, hogy ujjával simogassa a bőrömet. Imádom ezt a lányt. Egyszerűen rajongok mindenéért.