- Sajnálom, Taehyung. Tudom, mennyit jelentett neked Patty. - simított Ryung a vállamra. Felálltam, és odaadtam neki a már alvó JiSoo-t, majd tenyerem lágyan a fejére helyezve, összekócoltam a haját.

- Ne aggódj Minie. Hamar túlteszem magam az ilyeneken. Ő is csak egy nő volt. - pláne azért, mert otthon vár rám.

Se Jungkook, se Ryung, sőt, még Jin és Jimin se tudja az igazat. Egyedül Yoongi-t avattam be, mert benne megbízok már annyira, hogy tudjam, nem fogja elmondani senkinek. Neki se akartam Patty-ról mesélni, de mivel az én hiányom sokkal feltűnőbb, mint a férfié, így valahogy meg kellett oldanom a helyzetet. Patty-t nem zárhatom be a házba, mennie kell vásárolgatni, ide-oda, és akkor kell egy olyan ember mellé, aki megvédi. Aki nem hagyja, hogy lelepleződjön. Mivel, én meghaltam, így nem sétálhatok csak úgy az utcákon. Yoongi pedig engedelmesen elfogadva sorsát, kisegít, mikor kell.

Patty még csak két napja van nálunk, de én már veszélyben érzem a lányt. Az este megengedte, hogy vele aludjak, de én szigorúan a másik oldalon tartózkodtam. Ha a közelében lettem volna, miközben ő alszik, a kezem akaratlanul is rossz helyre csusszanhat. Nem akarom ezzel elbaszni a kapcsolatunkat, pláne úgy, hogy még nagyon az elején vagyunk. Patty igyekszik, ezért is nem hepciáskodott az együtt alvás miatt, de tudom, hogy megharagudna, vagy ami rosszabb, megsértődne, ha úgy érnék hozzá.

- Megyek. Legyetek jók, holnap találkozunk. - néztem le az előttem álló két lányra, mielőtt kiléphettem volna az ajtón. Most, hogy van kihez hazamennem, nem lehetek itt naphosszakat. A szívem kétfelé húz, hisz köt a megszokás. Mikor épp nincs dolgom, itt szoktam iszogatni Jinnel, basztatni Jimint, vagy épp Jung-al játszadozni. Most viszont ezeket megvonom magamtól, mert Patty-ról is gondoskodnom kell.

Éppen ezért nyomtam tövig a gázt, mikor kiértem a pályára. A város bedugult, egy kisebb rablás miatt, így kerülő úton közelítettem meg a házamat. A város közepén levő lakásomat eladtam. Nem akarnám, hogy Patty egy olyan ágyban aludjon, amiben a saját kezemmel megöltem valakit. A mostani sokkal nagyobb, kényelmesebb, így jobban elférünk.

Beléptem a nappaliba, és rögtön a konyha felé vettem az irányt, ahogy megcsapott az onnan érkező gusztusos illatok. Parasztosan mondva kajaszag van, a hasam pedig egy jó meleg levesért korog. Bár ősz közepén járunk, kint pedig eléggé hideg van, a konyhában olyan hőség lett a folyamatosan bekapcsolva levő sütőlap miatt, hogy Patty egy lenge szoknyában állt a tűzhely előtt.

Mögé lépve végigsimítottam gerincén, amitől nagyot kiáltott, és hirtelenjében megfordult, de amint felismert, kieresztette reszketeg sóhaját, és lágyan megcsapta a mellkasom.

- Ezt ne csináld többet. - vigyorodott el. Visszafordult a fortyogó fazék felé, én pedig hasa előtt keresztezve ujjaimat, feje búbjára hajtottam a fejem.

- Nem lesz ez így jó. A munka, Jungkookék.. Nem lesz időm rád, azt pedig nem akarom. - kezdtem panaszkodni, hátha ki tudunk együtt találni valami megoldást. Ha nem kéne attól tartanom, hogy Jungkook bármelyik pillanatban lelőheti, amikor csak meglátja, akkor simán átvinném hozzájuk minden nap, és nem kéne két külön családként élnünk.

- Ne fájjon emiatt a fejed. Tudom, hogy sok dolgod van, és a jelenlétem sok gondot okoz. Nekem elég, hogy hozzám jössz haza, és velem alszol.

- De nekem nem. El szeretnék menni veled sétálni, megnézni egy filmet, vagy bármi más, de így, hogy este hulla fáradtan beesek hozzád, nem sok mindenre van esély.

- Egyelőre szokjunk ebbe bele. - javasolta. - Aztán majd később gondolkodhatunk rajta, min változtassunk. - persze, neki meg kell szoknia engem, nekem pedig azt, hogy van egy nő a közelemben, akivel nem feküdhetek le, és nem érhetek úgy hozzá. Hosszú életem lesz, ezt már előre látom..

--------------------------

A városban sétálgatva folyamatosan azon gondolkodtam, hogy minek akarok én ékszerboltot keresni. Az egyik könyvben olvastam valamikor még régebben, hogy a férfi csak azért vett nyakláncot a nőnek, mert meg akarta mutatni a világnak, hogy ő hozzá tartozik. Akkoriban ez nagyon tetszett, olyan volt, mintha az egy modern nyakörv lenne, amivel magához kötheti. Jó volt belegondolni, hogy egy nyaklánc jelképezheti azt is, hogy Patty teljes mértékben az enyém, de mégis ki előtt kell mutogatni?

Azon kívül, hogy Yoongival néha napján elmegy vásárolni, nem megy ki a nyílt utcára, így nincs olyan, aki rámászna a tudtom nélkül. Mégis kedveskedni szerettem volna neki ezzel a kis aprósággal. Talán ez a gesztus is közelebb visz majd hozzá.

Nem viselt ékszert, még egy kósza gyűrűt se, ezért valami igazán szép darabot kell választanom. Ami majd neki is tetszeni fog, mint első ékszere, amit remélem minden nap hordani fog. A telefonom szerint, van egy bolt a közelben, így azt az utat kerestem. Nem volt nehéz megtalálni, elvégre agyon volt táblázva, amitől az előzetes bizalmam szertefoszlott.

Zsebemben a dobozzal léptek ki az üzletből, hatalmas mosollyal. Örültem, hogy ilyen gyorsan dűlőre tudtam jutni, és annak is, hogy nem kell tovább hallgatnom az eladó nő enyelgését. Láttam a szemein, hogy kinézett magának már akkor, mikor beléptem az üzletbe.

Direkt nem hoztam el az autót, elvégre tíz perc sétába még én se halok bele. Igyekeztem minél előbb hazaérni, hogy láthassam az arcát, mikor kibontja, ám az egyik mellék utcából kiszűrődő gyanús hangok megállítottak az igyekezetemben.

Egy férfi, késsel a kezében kényszerített egy nőt arra, hogy ürítse ki a táskáját, és adja oda neki az összes pénzét. Kezét erősen a nyakéra szegezte, és fojtogatni kezdte a már zokogó hölgyet, aki ellenkezni próbált a támadója ellen. A férfi háttal volt nekem, így lehetőségem adódott arra, hogy segítsek neki. Megkopogtattam a vállát, és megvártam, amíg tekintetem találkozik az övével.

Eszembe jutott az este, mikor Patty-t mentettem meg egy hasonló szituációból és egy körülbelül akkora erejű ütéssel a földre küldtem. Rögtön kifeküdt, én pedig felvettem a kezéből kiesett kését, és a nő elé álltam.

- Tűnj el kölyök, mielőtt hívom a zsarukat. - biccentettem fejemmel. Hátulról nem láttam, de ő még egy tinédzser. Elfogadva a vereségét elfutott a másik irányba, én pedig a nő felé fordultam.

- Én.. Köszönöm. - ölelte magához a táskáját, miközben mosolyogni próbált. Arcáról nyakára pillantottam, ahol a kölyök keze nyoma kékülni kezdett. Nem tehettem róla, de megnyaltam alsó ajkam, és ahogy lassan, öntudatlanul közeledni kezdtem felé, kezemmel a nyaka felé nyúltam.

A nő háta tompán érkezett a hideg falhoz, ahogy hátrálni próbált tőlem. Tenyerem a nyaka bőréhez érintettem, oda, ahol az előbb az idegen férfi keze szorongatta. Felszegett fejjel engedte nekem, hogy azt tegyek, amit akarok. Éreztem a remegését, és azt, hogy menten elsírja magát. Szinte hallottam az imákat, amit a gondolataiban mondd el, hasztalanul.

Érezni akartam ahogy a körmei a kezembe vájódnak, miközben szabadulni próbál, valamint könnyei a kezemre folynak. Látni, ahogy ájulásig kapálózik, majd elernyedt testtel a koszos földre zuhan.

De nem tehettem. Már nem lehetek ilyen. Mert ha visszaránt az az élet.. Akkor Patty is veszélybe kerül. Őt pedig nem akarom sem megfélemlíteni, sem pedig bántani. Éppen ezért elengedtem a nőt, és gyors léptekkel távoztam a helyszínről.

Még mielőtt beértem volna a házba, tárcsáztam Hoseokot, aki szokásához híven rögtön felvette a telefont.

- Emlékszel még arra a gyógyszerre, amit szedek? Kéne valami erősebb. - avattam be rögtön.

- Mi? Ezt nem mondhatod komolyan! - válaszolta hitetlenkedve.

- Hoseok, ma megint majdnem megfojtottam valakit. Ha így haladok, P - elharaptam a mondatot, és sóhajtottam egyet. - Baszott nagy gond lesz. - javítottam ki magam, mintha a P betű csak nyelvbotlás lett volna.

- Tae.. Ennél többet nem tehetek. Az a legerősebb gyógyszer, ami létezik. Az is kész csoda, hogy még ép eszednél vagy tőle! Ez már inkább pszichés alapú. Magaddal kell lebeszélned. - nem hibáztattam a válasza miatt. Nyilván ő is aggódik értem, amiért ilyen szarokon élek, és most kiderül, hogy nem is használ. Mégis csalódottan raktam le a telefont, és dőltem hátra a kanapén.

- Taehyung. - hallottam meg nevem. Rögtön oldalra fordultam, ahonnan a hangot hallottam. Patty aggódó arccal közelített meg, és állt elém. - Mi ez az egész? Milyen gyógyszerre van szükséged? - bassza meg. Azt hittem, nem fogja meghallani, mert a szobában van.

Felnéztem rá, majd pár másodperc hezitálás után előre hajoltam, és derekánál fogva átöleltem őt. Fejem a mellkasán pihent, míg ő kezét bizonytalanul a vállamra helyezte.

- Kérlek, ezt az egyet ne kérdezd tőlem. El fogom mondani - mert megérdemled az igazságot. - Csak adj nekem időt. - hadd élvezzem még ki a társaságodat, hogy ha majd utána rettegve tőlem úgy döntesz, elhagysz, akkor legyen mire emlékeznem.

- Rendben. - simított vékony ujjaival a tincseimbe, amitől enyhe borzongás futott végig a testemen. Hátra dőltem, ezzel késztetve arra, hogy mellém térdeljen, és az ölembe üljön. Fejem továbbra is a két melle között pihent, karjaimmal pedig szorosan magamnál tartottam, miközben ő simogatni kezdett. Egy hazug vagyok, amiért nem mondom el neki az igazat, hanem dédelgetem magam mellett, hogy utána csak még jobban meggyűlöljön érte. De nem akarom elveszíteni őt. Végre egy nő, aki ér nekem annyit, hogy vágyjak utána.

- Hoztam neked valamit. - nyúltam az oldal zsebemhez, hogy kivegyem belőle a dobozt. - Tudom, nem hordasz, de reméltem, hogy ezzel az egyel majd kivételt teszel. - tenyerébe adtam a fekete ajándékot, és végig arcát figyeltem, hogyan fog reagálni az arany nyakláncra.

Először csak kíváncsian pislogott rá, hisz csak a medál látszott, de amint kivette, szemei rögtön felcsillantak, és kikapcsolta az ékszert, hogy utána odaadja a kezembe. Felhúzta haját, így én a nyaka hátsó részéhez emeltem a kapcsot, és összeillesztettem.

- Tetszik? - kérdeztem, kezembe fogva a medált.

- Igen. Köszönöm. - mosolyodott el őszintén. Kezeit a nyakamba akasztotta, és előre hajolt, hogy ajkát az enyémhez érintse. Nem, ezt képtelen vagyok elengedni csak azért, mert veszélyt jelenthetek rá. Figyelni fogok, hogy még ha az egész világ ellenségévé is válok, őt sose bántsam.