- Tae... - nyögte erőtlenül a nevem, miközben félve a mellettünk ájultan heverő férfire pillantott. Patty kék szemei könnyekkel teltek meg, mikor végleg felfogta, hogy itt vagyok. - Te meg mit csinálsz itt?

- Azt, amihez a legjobban értek. Verekedek, káromkodok, és elrabollak. - imádom ezt a három dolgot, még akkor is, ha ez most más jellegű. Az alanyt, Patricya-t, most nem vihetem fel a szobámba, és tölthetek el vele egy felejthetetlen estét. Mégis jól esett leverni azt a szemetet, aki hozzáért. A vérnyomásom az egekbe szökött, mikor ujjai a lány bőrébe vájtak. Itt helyben megölném, ha nem lenne társaságom.

- Nem megyek vissza. - rázta meg bizonytalanul a fejét. Az összekötött keze miatt szorongani kezdett, majd mocorogni. Nem volt feszesre húzva, ezért már majdnem kioldódott a csat, mikor kapcsoltam. Ráfogtam a csuklójára, a falnak toltam, és feje fölé emeltem a karjait, hogy ne legyenek útba.

- Egy szimpla kösz is megtette volna. - mosolyodtam el. Ez a lány képes lett volna elhagyni a csapatot csak azért, mert bűntudata van. Mi lett volna, ha nem veszem észre? Nincs rajta semmilyen sunyiban elrejtett nyomkövető, és, ha reggel indultam volna a nyomába, már nem tudtam volna vissza hozni. És ez kibaszottul felhúz!

Elkomolyodott tekintetemet látván megrántotta a kezét, de nem volt elég erős ahhoz, hogy kihúzza a markom közül. Csípőjével mocorogni kezdett, próbált kioldalazni, én viszont teljesen rá feszültem a testére, és olyan közel hajoltam az arcához, amitől megmerevedett.

- Komolyan azért akarod megöletni magad, mert Minie beteg lett? Bassza meg, ezért utálom a nőket! - kiáltottam fel. Patty annyira megijedt, hogy próbált minél jobban a falba nyomódni. Meglapult, ajkait pedig szorosan összepréselte. - Mindent a szívetekre vesztek! Azzal jobb lesz, ha siratod, szánod, vagy elmész? Nem. - beszéltem meg magammal a lényeget, mielőtt elkezdene dadogva valami butaságot magyarázni, amivel még jobban felhúz. - Akkor meg a fasznak csinálod?

Ekkor végleg elrettenve tőlem, kihúzta elgyengült szorításomból a kezét, és tudva, hogy képtelen elfutni előlem, szét akarta feszíteni, hogy legalább védekezni tudjon. Fél tőlem, ez tisztán látszik rajta. Ez a nő... Már akkor megfogott, mikor először megláttam. Ki akkora idióta, hogy felemelt kézzel besétál az ellenség birtokára?! Bármikor lepuffanthatták volna, ha a védelmi rendszerünk nem lenne tele együtt érző faszokkal. A parancsuk úgy szólt, hogy minden gyanús alakot lőjenek agyon. Most őszintén, és védtelen nő, felemelt kézzel, nem gyanús?

Megragadtam az állát, és felhúztam a fejét, hogy ne a még mindig összekötött kezét nézze, hanem engem. Nem vártam, nem mondtam semmit, megcsókoltam. Meglepődött, ezért leengedte a kezét, és hagyta, hogy kihasználjam az ajkait. Kezemet lecsúsztatva karján kioldottam az övet, és eldobtam a földön fetrengő férfi felé. Derekára fogva elhúztam a hideg faltól, és magamhoz szorítva csókoltam még egy kis ideig.

- Te is csak egy nő vagy. - döntöttem homlokához az enyémet. - De te még idegesítesz is. Ne sírj többet. - kértem, miközben letöröltem az utolsó kicsordult könnycseppet. Eddig nem zavart, ha egy nő sír. Kifejezetten élveztem, mert ilyenkor furcsán csillog a szemük. De Patty más. Ha őt látom pityeregni, az felhúz, és meg akarom vigasztalni. Nem akarom, hogy miattam sírjon.

Patty nem mondott semmit. Nem is volt rá szükség. A tekintete mindent elárult. Engedett nekem, és nem a félelem miatt. Az is volt a szemeiben, elvégre itt áll előtte egy még mindig idegen ember, és egyedül van velem az éjszaka közepén egy gyanús utcában. Épp ezért akartam megnyugtatni, hogy nincs semmi baj. Nem fogom bántani.

Arcát a tenyerem közé vettem, és visszahajoltam puha ajkaira. Csak még egy kicsit. Még egy kicsit ki szeretném élvezni, hogy ha majd visszamegyünk, és valami közbe jön, legyen mire emlékeznem.

- Így akarsz rávenni, hogy menjek vissza? - pillantott fel rám, csalódott tekintettel. - Összezavarsz, és nyilván élvezed, ha játszhatsz az érzéseimmel. Mi a francot akarsz tőlem, Taehyung?

- Téged. Egészen pontosan. - adtam meg a konkrét választ, ami eléggé meglepte. Nem tudja leplezni az érzéseit, mert minden apró gondolat kiült az arcára. - Menjünk haza. - nyújtottam ki felé a kezem. Választási lehetőséget adtam neki, mert nem akartam semmire sem kényszeríteni. Azt majd holnap, mikor nem lesz lesokkolva az előbb történtektől.

Patty aprót bólintva csúsztatta kezét a tenyerembe, és fogta meg a kezem. Ezzel átadta magát nekem, én pedig mosolyogva fogadtam a zöld út gondolatát. Még nekem is rendbe kell raknom ezeket az új érzéseket, de végre van valaki, aki miatt érdemesnek találom. Amint vége lesz ennek az agyrémnek, teljes mértékben a barátnőmmé fogom tenni. Ő nem egy ne bánts világ típusú hercegnőcske. A maffiában nevelkedett, ért a fegyverekhez, csak nem mer emberre lőni. Amivel nincs semmi gond. Ryung is nehezen tanult bele, és fogadta el, hogy ez egy ilyen szakma. Mellettem Patty-nak nem fog kelleni egy hét se, hogy betanuljon.

Visszamentünk a birtokra, de mielőtt felléphetett volna a bejárat előtti első lépcsőfokra, megtorpant. Hátra néztem, miközben gyengéden húzni szerettem volna, azonban ezzel csak azt értem el, hogy a keze kicsúszott az enyém közül.

- Nem kéne, hogy itt legyek. Nem ide tartozok, és hamarosan vissza kell mennem Ryan-hez.

- Vissza szeretnél menni hozzá? - lesütötte a tekintetét, mint aki nem képes eldönteni, mit kéne válaszolnia. Elé léptem, így még magasabb lettem nála, államat pedig a feje búbjára helyeztem, így az orra valahol a mellkasom előtt lehetett. - Engem nem zavarna, ha velem maradnál. Persze, megértem, ha a bátyádat választod, hisz engem nem is ismersz, de.. Ha maradnál, lenne hova menned. - teljesen megértem, ha hazavágyik. Nem itt született, nem ide tartozik, és itt kellett szenvedni, Mr. Jeon karmai között- Bele se akarok gondolni, hogy ha akkor lementem volna a pincébe, már találkozhattunk volna. Alig választott el minket valami, de még ha beszéltem is volna vele.. Nem lett volna akkoriban ekkora hatással rám.

----------------------

A gyomrom görcsbe szorult, az agyam sötétségbe borult, a gondolataim pedig ezerféleképp ölték meg Ryant. Felszabdalom, ledarálom, szétszakítom, sőt, még meg is erőszakoltatom. Meglőtte a saját húgát! Az nem mentség, hogy engem akart kinyírni, és Patty önszántából elém ugrott. A kurva életbe, ha súlyosbodik az állapota, akkor lemegyek a pincébe, és megölöm. Nem fog érdekelni a következménye.

Egész éjjel a lány mellett virrasztottam. Vártam, mikor ébred fel, miközben a kézfejét simogattam, és az arcát figyeltem. Olyan nyugodt most. Mint aki készülődik a halálra. De azt nem engedem, hogy itt hagyjon. Neki velem kell maradnia. Most már értem Jungkook minden érzését. A szeretetét Ryung felé, az aggódását, a kételyeit.. Mindent. Patty olyan nekem, mint Kooknak Ryung. Szinte már nevetségesen hasonló a helyzetünk.

Hajnal felé járhatott az idő. A szemem már kezdte feladni a harcot, a fejem is egyre inkább csábult a kanapé felé, hogy akár pár percet is képes legyek aludni, mikor Patty megszorította a kezem, és kinyitotta a szemét. Rögtön feltérdeltem, és kezemmel végigsimítva arcán, fölé hajoltam.

- Hogy vagy? Fáj valami?

- Taehyung.. - lehelte halkan és erőtlenül, mire elmosolyodtam. - Zsibbad mindenem.

- Nem kellett volna hősködnöd. Én golyóálló vagyok.

- Féltem, hogy elveszítelek. Pont most, hogy döntöttem.

- Miről? - kérdeztem vissza, felvont szemöldökkel. Olyan lassan beszélt, mintha menten elaludna, a mondat közepén.

- Szeretnék maradni. Kedvellek, és nem akarok hazamenni. - el sem tudom mondani, mit éreztem akkor. A boldogság túl enyhe szó lenne rá, és több érzelem is kivetült, amik jobbára széttörtek.

- Pihenj. - simítottam ismét arcára. - Majd megbeszéljük ezt, mikor újra lábra tudsz állni.

Arra viszont nem gondoltam, hogy Jungkook még aznap keresztülhúz a számításaimon.