Az utóbbi három nap egész nyugodtan telt. Hoseok úgy viselkedett velem, mint egy valódi betegével. Vett vért, isten se tudja, hogy miért, és sok olyan vizsgálatot elvégzett, aminek még a nevét sem értettem, nemhogy megjegyezzem.. A lényegen nem változtat, meglett a tökéletes gyógyszer, ami bár akkora, mint az öklöm, de jobban bejön, mint az előző. Azonban kérdés, hogy meddig fogom rendszeresen szedni..

Jimint azóta sem láttuk. Jungkook elmondása alapján nem veszi fel a telefont, és valószínűleg nincs is otthon. Bár egyikünk se ment el ellenőrizni. Yoongi tökéletesen végezte a munkáját. A véres lepedőmmel együtt, elvitte a lányt, így engem már csak az üres szobám fogadott, mikor szétnéztem a városban. Ő nem kérdezte, mi történt, én pedig nem kérdeztem, hogy hova, és hogyan tüntette el. Így volt korrekt.

Jungkook parancsára igyekeztem JiNa közelében maradni, amennyire csak lehet összehaverkodni vele, és vigyázni rá. De azt nem tudtam kikerülni, hogy Mr. Jeon, vagy Mr. Jeon parancsára Jungkook ne bántsa. Én csak ott voltam neki, mikor vérzett és sírt, hogy segítsek. Jungkook szerint másnál simán megtenné ezt ő, de JiNa más. Ha ő menne le este megnyugtatni, akkor könyörögne, hogy engedje el, hiszen ismeri a fiút. Így, mindenki jól jár. Engem nem érdekel a nő, tehát biztonságban van tőlem, és Jungkooknak se nyomja egyel több teher a vállát. Legalábbis ezt gondoltam.

Eljött az a nap, mikor Mr. Jeon egyértelműen és nyersen kijelentette fiának az akaratát: Erőszakolja meg a lányt. Jungkook szeméből eltűnt minden élet, és kedvetlenül, de szófogadóan bólintott egyet. Mielőtt a lányért mehetett volna, felszaladt a szobájába, én pedig szorosan utána, nehogy magára zárja. Lassan már az anyja helyébe léphetnék, annyi mindent tudok róla.

- A picsába is! Ebből nem fogok tudni jól kijönni.. Apám meg fogja ölni JiNa-t.

- Miért kell megerőszakolnod? Nem elég, ha azt mondjátok Hoseokkal, hogy megvolt? - vontam vállat. Szerencsére ilyet még nem néztem végig, így csak annyit tudok róla, hogy a férfinek kell ellenőriznie, hogy történt e behatolás.

- Apám szeret gúnyt űzni a lányok érzéseiből. Ott áll, és ellenőrzi ő is, hogy Hoseok nem hazudik-e. Még én is rosszul vagyok a jelenlététől olyankor, nemhogy szerencsétlen lány, aki le van meztelenítve, és épp terpeszbe vágott lábakkal fekszik két férfi előtt... - valójában három, csak gondolom Jungkook nem kíváncsiskodik. Még azt is ki bírnám nézni Mr. Jeonból, hogy ha egyszer kiderülne a fia hibája, miszerint nem tette meg, és még hazudott is neki, hogy fog egy darab vibrátort, és ő szenvedteti a lányt. Ilyen szempontból, oltári nagy szerencséjük van Jungkookkal. Ő legalább figyel rájuk, és nem olyan állat, mint... Én.

- Meg fogok halni, igaz? - pillantott fel rám JiNa, miközben a reggelijével játszadozott a kezében levő villával. Sóhajtottam egyet, és a mögötte álló Jinre néztem, aki szúrós tekintettel megrázta a fejét. Remek, ezek szerint nem mondhatom el az igazat, hanem hazudoznom kell, és hamis reményt táplálni benne.

- Nem olyan biztos az. Miből gondolod? - idióta.. Ezt komolyan megkérdeztem? Most szívesen behúznék egyet magamnak.

- Aki feljött a pincéből, sosem láttuk viszont. Tegnap.. Biztos tudjátok, mi történt. - utalt az erőszakra. - Ezek után mi következni?

- Ha tudod, akkor miért kérdezed? - könyököltem fel az asztalra, mire Jin kihúzta magát.

- Taehyung!

- Nem, Jin. Jogom van kérdezni, neki pedig joga van tudni. - vetettem oda a férfinek. JiNa elmorzsolt egy könnycseppet, Jin pedig megrázva a fejét, kisietett a konyhából. - Igen, valószínűleg meg fogsz halni, mint ahogy a többi is. De nem lesz lassú és fájdalmas. Egy lövés a fejedbe, és ott lesz vége. Most jobb?

- Igen. - válaszolta. Arcán patakokban folytak a könnyei, teste még ülve is remegett, ráadásul láttam a szemében, hogy még az előtte levő ételtől is fél, azon gondolkodva, hogy nincs-e megmérgezve.. Mégis őszinte volt a válasza.

- Miért?

- Mert így fel tudok készülni lelkiekben. Szembesíteni tudom magammal, hogy sosem leszek szerelmes, sosem lesz gyerekem, és sosem békülhetek már ki az anyámmal. Könnyebb így.

Fogalmunk sem volt, meddig fogja húzni. Minden egyes nap azon töprengtünk, vajon mikor fogja Mr. Jeon bejelenteni, hogy vége. Jungkook minden percben, mikor nem beszéltem hozzá, mélabús fejjel magába szállva azon gondolkodott, hogy képes lesz-e megölni a lányt. Az apja, mivel Jungkook ismeri JiNa-t, nem fogja engedni, hogy megint az ő keze által haljon meg. Ezt a lányt, Jungkooknak kell majd megölni.

Jin nem mondta, de láttam rajta, hogy ő is ideges. Yoongi szokásához híven, csak figyelt, és nem mutatott semmilyen érzelmet. Még akkor sem, mikor Mr. Jeon kihívta Jungkookot a konyhából, és mi összenézve rögtön tudtuk, hogy ütött az óra. Jin, Hoseok, és Yoongi is szorosan utánam kullogtak, majd észrevétlenül kisurrantunk a konyhából, és sorfalat álltunk a férfi mögött. Semmi esetre se akartam itt hagyni Jungkookot. Ez a mai sok lesz neki.

- Gyerünk, fiam. Öld meg. - jelentette ki az apja, majd hezitálás nélkül Kook feje felé emelte a fegyverét. Éles volt, tehát komolyak voltak a szándékai. Vagy Jungkook öli meg JiNa-t, vagy Mr. Jeon a fiát.

JiNa nem mondott semmit. Nem könyörgött, csak halkan zokogva, csukott szemmel várta a halálát. Ami kis hezitálás után bekövetkezett. A pisztoly elsült, JiNa pedig élettelenül rogyott össze a férfi előtt. Apja arcára elégedett mosoly ült ki, majd egy fejbólintással lezárva a dolgot, felment a szobájába.

Jungkook térdre rogyott, és üveges tekintettel a lányt nézte. Oda akartunk menni hozzá, de ahogy megtettük az első lépést, mindannyian ijedten kaptuk fejünket az ajtó felé, mikor egy ismerős hangot hallottunk meg.

- Baszódj meg, Jeon! - kiáltott fel Jimin. Pisztolyt rántva Jungkook felé célzott, de a golyó csak súrolta az oldalát, mivel a férfi elugrott előle. Menedéket keresve próbált nem a golyók áldozatául esni, ugyanis Jimin folyamatosan lőtt rá. Jin és Hoseok hiába próbáltak rá hatással lenni, a férfi meg sem hallotta. Márpedig Jungkook nem fog egy ilyen keze által meghalni.

Hátra kapva én is elővettem a fegyverem, majd egyenesen Jimin lábába lőttem. A férfi fájdalmasan felkiáltott, és térdre ereszkedve a vérző felületre nyomta a kezét. Visszalőtt, de nem célzott, így a vállamat találta el a golyó. Ismét felhúzva, most egyenesen a homlokomra pillantva akart a pokolra küldeni, de Jin ekkor már ott volt előtte, és kirúgta kezéből az eszközt.

- Mindannyian basszátok meg! - nehézkesen felállt, majd hátra lépve ruháját az orrához nyomta, és ledobott egy nagyobb palackot, amiből azonnal elkezdett szivárogni a füst.

- Ne lélegezzétek be! - kiáltott fel Hoseok. Hősiesen megragadta a füstöt okádó nyavalyát, és kidobta az udvarra. - Hamar kiürül, de ha beszívjátok, akkor több órára is elkábulhattok. - mondta elég vicces hangon, a befogott orra miatt.

Nem maradtunk lent, inkább felmentünk az egyik szobába. Titkon reméltem, hogy a gáz, mikor eltűnik még akkor is hat egy kicsit, és Mr. Jeon-t kiüti, de a férfi sajnos nem ilyen hülye. Akkor már rég meghalt volna.

- Mutasd a vállad.

- Nincs baja. - legyintettem Hoseoknak, aki egy könnyed láblendítéssel kigáncsolt, és konkrétan lebaszott az ágyra. Akkorát nyekkentem, mint amekkorát a lányok szoktak, egy durva menet előtt.

- Fogd be. Benne van egy kibaszott golyó a válladba. És kurvára fog fájni, mikor kiszedem. - közölte szárazon a tényeket, mielőtt a táskájához lépett volna.

---------------------------------------

A fiatal dokinak igaza volt. Immáron golyótlan vállal állíthatom, hogy kurvára fájt! Ahogy benyomta a csipeszt, amivel kiszedte, majd a tű érzése, amivel összevarrta a sebet.. Nem kívánom senkinek, csak Jungkook apjának.

Lassan beesteledett, mégse ment haza senki. Jin és Hoseok a konyhában vártak ránk, mikor akarunk lemenni vacsorázni, én pedig épp átöltöztem, hogy elmenjek Jungkook-ért, mikor megelőzve tervemet, benyitott az ajtón.

- JiNa eltűnt.

- A holtak nem szoktak járkálni. - válaszoltam, mire becsukta az ajtót, és a hajába markolt.

- Ez nem vicces. Eltűnt a teste. Nézd. - kivett a zsebéből egy cetlit, és a kezembe nyomta.

,,Megkeserülöd, hogy megölted! Várni fogok, és ott foglak bántani, ahol majd a legjobban fáj. Ahogy te tetted velem!"

- Szerinted innentől kezdve a véredet akarja majd?

- Biztos meg fog próbálni megölni. - sóhajtotta. Leült a székembe, és a kezébe vette a késemet.

- Mit akarsz csinálni, főnök? - Jungkook tekintetében valami olyat láttam, amitől talán még én is félnék. Elborult elme vagyok, ezt bevallom magamnak, de az a pillantás, amivel akkor és ott rám nézett, mindent megváltoztatott. Elszánt volt, határozott, és egy kicsit őrült is. Mint akinek megártott az a sok halál, amit végignézett.

- Tárt karokkal fogjuk őt várni. - arcára ördögi mosoly húzódott, miközben megnyalta alsó ajkát, és a kés pengéjét simogatta, akárcsak egy pszichopata. 

Köszönöm szépen a figyelmet, több rész nem lesz, mert meghaltam a fanart-tól 😂😂💕💕