Changbin megpróbált minden erejével a munkájára koncentrálni, ami igencsak a nehezére esett. Ha nem lett volna elég a tudat, hogy Felix mögötte ült, időnként megütötte a fülét, ahogy a fiú és legjobb barátnője hangosan röhögtek, vagy könnyedén csacsogtak mindenféléről. Tudta, hogy Natalie nem magának akarta megszerezni a kis szeplőst, de szívét mégis mardosni kezdte a féltékenység, mert ő akart ilyen önfeledten nevetni Lixievel.

Mikor azonban csend volt, a tarkója bizseregni kezdett és szinte állandóan magán érezte az ausztrál pillantását. Megfordulni nem mert, hogy leellenőrizze a feltételezését, ezért csak a bajsza alatt somolyogva fantáziált arról, hogy Felix valóban őt nézi.

-Mindjárt jövök - szakította ki egy mély hang a gondolatai közül az alacsonyabbik fiút és pár pillanat múlva Felix sétált el mellette. Changbin majd' kiesett az íróasztala mögül, úgy bámulta a fiú tökéletes, karcsú alakját. A nyála már szinte a padlóra cseppent, amikor Natalie röhögve tarkón csapta guvadt szemekkel bámészkodó barátját.
-Valakit telibe talált Ámor nyila - nevetett jóízűen Nati.
-ADOK ÉN NEKED MINDJÁRT OLYAN NYILAT - fordult hátra kiabálva Changbin, majd megköszörülte a torkát és üres tekintettel bámult barátnőjére. - Nem értem miről beszélsz.

-Aham - húzta félmosolyra az ajkait Natalie. - Akkor majd megérted - vonta meg a vállát és rögtön felállt a helyéről, amikor meglátta Felixet közeledni. - Csak ügyesen - kacsintott a legjobb barátjára, majd sietősen az ásványvíz automata felé indult, mintha halaszthatatlan dolga lett volna ott.
-Most mi van?! - kiabált utána Changbin és a lány szemtelen vigyora láttán, dühösen megcsóválta a fejét. - Átkozott perszóna - morogta maga elé, miközben visszafordult az asztalához, ott azonban egy nem várt "vendég" pislogott rá hatalmas szemekkel.

-Öhm. Asszem jövök neked egy kávéval - mosolygott rá ártatlanul Felix és zavarában egyik lábáról a másikra álldogált. Bin először meg sem tudott szólalni, majd rögtön átült egy másik székre, hogy a szeplős helyet tudjon foglalni mellette.
-Ohh, köszönöm, de igazán nem kellett volna - vakarta meg a tarkóját kínosan nevetgélve és másik kezével elvette Felixtől a poharat.

-Nem tudom, hogy szereted a kávét, de a táskámon lévő folt alapján iced americanot hoztam neked - jegyezte meg édesen kuncogva.
-Jaj ne! Leöntöttem a táskád? - biggyesztette le az ajkait Changbin és ettől az apró, aranyos gesztustól Lix pulzusa azonnal kétszázra ugrott. Nagyon tetszett neki az idősebb fiú, de életében először a "meleg radarja" cserben hagyta és nem tudta eldönteni, hogy Bin a fiúkhoz (is) vonzódik-e. Emiatt Felix nem mert nagyon kezdeményezni, de a reggeli kávés baleset kapóra jött neki, hogy megtegye az első lépést hyungja felé.

-Ahh, semmi baj - legyintett a szeplős és futólag végig simított Changbin karján. Az alacsonyabbik fiú azt hitte menten elájul, Felix érintésétől kellemesen kirázta a hideg és egy vágyakozó szusszanás hagyta el a száját. Lix sem volt kevésbé kínban... Vonzónak tartotta Changbint és hiába csak a vékony ingen keresztül érezte az izmait, huncut gondolatai rögtön elkalandoztak. - Majd kimosom - köszörülte meg a torkát és mosolyt erőltetett az arcára.

-Hát akkor, egészségünkre - emelte fel a poharát Changbin, de amint belekortyolt a fekete löttybe rögtön ki is köpte.
-Jézusom, jól vagy? - ütögette meg a hátát Felix, miközben hatalmas bambi szemeivel aggodalmaskodva bámulta a másikat.
-Honnan hoztál kávét? - kérdezte köhögve Bin.
-Hát innen a büféből - pislogott Felix. - Valami rosszat csináltam? - kérdezte szomorúan, mire Changbin felé nyújtotta a poharát.

Az ausztrál is beleivott kollégája kávéjába, majd csakúgy mint korábban Changbin, ő is kiköpte az egészet és arca undorodó grimaszba torzult.
-Ohh, fuck... Ez ihatatlan - káromkodta el magát. Bin az alsó ajkát beharapva nézte a bosszankodó fiút. Rendkívül szexinek találta, hogy egy ilyen ártatlan pofihoz, ennyire mély hang társult, ami nem finomkodott a szavakkal, ha valami bosszantotta.

-Senki nem mondta neked, hogy ne vásárolj az irodai büfében semmit? - nevette el magát Bin és Felix olyan bánatosan nézett rá, hogy legszívesebben azonnal magához ölelte volna a törékeny kis testét. - Onnan semmi jóra nem számíthatsz - vonta meg a vállát. - Maximum idegbajra meg vérhasra. - Lix hangosan elnevette magát és önfeledt kacagása zene volt Changbin füleinek. Ha tehette volna, egész nap béna vicceket mesélt volna, hogy minél többször hallhassa azt az angyali hangot.

-Nagyon sajnálom hyung - nézett hirtelen elkomolyodva Binre és apró mancsai közé fogta a másik fiú kezét. - Hagy kárpótoljalak az előbbiért és a reggeliért is - mondta már szinte könyörögve, mire Changbin nagyot nyelt és a kezét simogató pici ujjakra nézett.
-Én, őőő... - dadogta zavarában. Lixie közelségének és érintésének hála nehezére esett tisztán gondolkodni.

Felix megijedt, hogy valami rosszat csinált, ezért elengedte Changbint, de várakozó pillantását nem vette le a másikról.
-Ismerek egy nagyon jó kávézót a környéken, már többször is teszteltem - hadarta lelkesen, amivel apró mosolyt csalt Bin arcára. - Kiscserkész becsület szavamat adom, hogy ott valami isteni kávét főznek - tette hozzá vigyorogva és a hatás kedvéért tenyerét a szívére tette.
-Oké, benne vagyok - adta be a derekát Changbin, bár nem mintha a kis szeplősnek sokáig kellett volna győzködnie.
-Klassz - derült fel rögtön az asztrál fiú arca. - Munka után? - kérdezte reménykedve, mire az idősebb fiú egy aprót bólintott.

Felix teljesen felpörögve ment vissza az asztalához, hogy folytassa a rábízott feladatokat. Gondolatban már rég a kávézóban volt és ezerszer elképzelte, hogy milyen jól fogja érezni magát Changbinnel. Titokzatosnak találta hyungját, de ez nem tántorította el, sőt! Még inkább arra sarkallta, hogy a másik közelébe férkőzzön.

Ezzel szemben Changbin majd' megőrült a munkaidő végéig... Percenként az órát leste és úgy érezte soha nem lesz délután négy. Önkéntelenül végig simított a kezén, ott ahol Felix megérintette, majd gondolatban százszor leszidta magát ezért.

Csak egy ártatlan érintés volt... Miért van rá mégis ekkora hatással?