11.
Senki nem tudta, hogy hétfő este Changbin Felixnél aludt, ám az mindenkinek feltűnt, hogy valami megváltozott a két fiú közt. Főleg Natalienak... A lány kedd óta várta az alkalmas pillanatot, hogy elkapja egy baráti beszélgetésre Changbint és csütörtökön, mikor Felix nélkül érkezett, betelt nála a pohár.
-Jó reggelt Na... - köszönt kedvesen a fiú, mire Nati szó nélkül karon ragadta és a mosdók felé rángatta. - Mit csinálsz? - méltatlankodott hangosan Changbin, mire legjobb barátnője dühösen lökött rajta egyet.
-Megerőszakollak - forgatta meg a szemeit flegmán. - Amúgy meg ne ordibálj idióta, nem kell, hogy mindenki ide csődüljön...
-De akkor sem cibálhatsz így, nem vagyok egy rongy - mérgelődött Changbin, de ez most Nataliet a legkevésbé sem érdekelte.
-Ki vele - szorította sarokba a legjobb barátját. - Mit műveltél szerencsétlennel?
-Kivel? - értetlenkedett Bin.
-Felixel, te félkegyelmű - csapta meg a mellkasát ingerülten.
-Állj már le pukkancs, nem kell agyon verni - morgolódott a fiú és megdörzsölte a fájdalmas területet, ahol Natalie megütötte.
-Amúgy is csak agy helyen tudnálak... DE NE TERELD A TÉMÁT - emelte fel a hangját Nati.
-NEM AZT MONDTAD, HOGY NE ORDIBÁLJAK?! - kiabált vissza Changbin.
-Kezdesz felbaszni Seo - sóhajtott a lány és idegesen az orrnyergét kezdte masszírozni.
-Nem tudom mi történt, na - bukott ki a fiúból és olyan kétségbeesetten nézett legjobb barátnőjére, hogy Natalie őszintén megsajnálta.
Changbin végül elmesélt mindent hétfő délutántól kezdve, egészen kedd reggelig. Eleinte Nati szélesen vigyorgott a fiúra, majd mikor a történet végére ért, szíve szerint tarkón csapta volna.
-Fura lett, érted? Az hagyján, hogy a mosolyát egyre ritkábban láttam, de beszélni sem nagyon volt hajlandó velem - csóválta meg a fejét Changbin. - Alig nézett rám, vagy a szemembe, folyamatosan oldalra pillantott, vagy lehajtott fejjel a földre.
-És erre te? - tette fel a kérdést a lány és előre rettegett a választól.
-Ha nem kíváncsi rám, minek tukmáljam rá a társaságomat? - húzta keserű mosolyra az ajkait Changbin. - Jobbnak láttam békén hagyni őt.
-Te szerencsétlen buflák fejű nyúlmalac - nézett rá összeszűkült tekintettel Natalie. - Tényleg analfabéta vagy, ha emberi kapcsolatokról van szó - temette arcát két kezébe a lány. - Tudod mi van, te barom? Tetszel neki... Csak nem mer közeledni.
-Honnan tudod te ezt ilyen jól? Nem is meleg a srác - csattant fel Changbin, mire Nati sokat tudóan elmosolyodott.
-Az lehet, hogy nem meleg - suttogta legjobb barátja fülébe. - Viszont, olyan mint én - tette hozzá szemtelenül, majd egy vállon veregetés után ott hagyta Changbint, hagy főljön a saját levében.
-EZT MOST ÚGY ÉRTED...?! - kiabált kétségbeesetten a lány után, aki válaszul csak vigyorogva hátra fordult, miközben az íróasztalához sietett.
Natalie ösztönösen elmosolyodott mikor megpillantotta az ausztrál fiút, aki látszólag nagyon dolgozott valamin. Annyira koncentrált, hogy még a nyelve hegyét is kidugta közben, amit a lány ellenállhatatlanul aranyosnak talált.
-Jó reggelt Lixie - ült le a helyére, mire a fiú riadtan rezzent össze.
-Ne-neked is Na-nati - dadogta és kezét a szívére tapasztotta. - Esküszöm jó a lelkiismeretem, csak kicsit elbambultam - mondta kuncogva, majd édesen mosolyogva a lányra nézett. - Ez a tiéd, remélem eltudsz jönni - nyújtotta át a kézzel készített meghívót.
-Neked a jövő héten lesz a szülinapod? - döbbent le Natalie. - Miért nem szóltál előbb? Jaj istenem Lixie, most így, hogyan fogok ajándékot vadászni neked... - csóválta meg rosszallóan a fejét, amin a kis szeplős jót kacagott. Tetszett neki, hogy a lány ilyen nagy feneket kerített a dolognak.
Ám a mosolya rögtön lelohadt, mikor megpillantotta őt...
Megpróbálta összeszedni magát és lazára venni a dolgot, de valamiért ez sokkal nehezebben ment neki, ha Changbinról volt szó. Millió pillangó repdesett a gyomrában és a szíve olyan hevesen vert, hogy attól félt mások is meghallhatják.
-Jó reggelt hyung - köszönt mély, lágy hangján a fiúnak, aki éppen akkor ült le az asztalához.
-Neked is Yongbokie - fordult hátra vigyorogva, mire Felix is automatikusan elmosolyodott.
-Tessék - adta oda Changbinnak a meghívót. - Ugye számíthatok rád? - kérdezte, miközben aggodalmaskodva rágcsálta a száját. Changbin mosolya még szélesebb lett és csillogó tekintettel nézett a másikra.
-Köszönöm, hogy gondoltál rám! Ott leszek - mondta és válasza hallatán a kis szeplős arca rögtön felderült.
Natalie megpróbált úgy tenni, mintha ott sem lett volna, de a szeme sarkából folyamatosan a két fiút nézte. Próbált nem beleavatkozni kettejük dolgába, de már egyre nehezebben viselte a szerencsétlenkedésüket. Főleg Changbinét... Egyszerűen nem értette, hogy a frissen megszerzett információ birtokában miért nem próbál meg Felixhez közeledni.
Legvadabb álmaiban sem gondolta volna, hogy a mindig nagy szájú, hangos legjobb barátja mennyire retteg legbelül az elutasítástól.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top