Mindig erre vágytam. Sok gyerek.
- És akkor most én mondok még beszédet. -hallottuk meg...Haraszti Dávid hangját.
- MENJ INNEN DÁVID. NEM VOLT ELÉG?-nézett rá Rita.
- NEM NEM VOLT ELÉG. NEM HALTAK MEG PEDIG AZT AKARTAM.
- ÉS MÉG CSODÁLKOZOL, HOGY NEM HÍVLAK AZ APÁMNAK? MI A FASZÉRT KELL TÖNKRETENNED AZ ÉLETEM?
- MERT AZ ÉN ÉLETEM IS TÖNKREMENT AMIKOR MEGSZÜLETTÉL. - itt mindenki abbahagyta amit csinált csak Dave nem. Nála telefon volt és hívott valakit. Andris háta mögött voltam (amikor Dávid megjelent elém ugrott.) és láttam ahogy Robinak elkezdtek hullani a könnyei.
- OKÉ. AKKOR TAKARODJ INNEN. REMÉLEM TUDOD, HOGY MOST VESZTETTÉL EL MINDENT. A GYEREKED, AZ UNOKÁID, A SÓGÓRNŐDET ÉS A SZABADSÁGODAT. -itt megjelentek a rendőrök. Megbilincselték majd elvitték.
- Bocsánatot kérek, de a mennyasszonyommal pihenni szeretnénk. Nagyon köszönöm, hogy itt voltatok imádlak titeket. -mondta Robi ezek után. Még mindig könnyezett. Kiléptem Andris védelmező karjaiból és odaléptem mellé. Elköszöntünk mindenkitől egyesével, majd felmentünk a szobámba. Robi bedőlt az ágyba én pedig mellé feküdtem. Nem szóltunk egy szót sem. Robi szipogását lehetett csak hallani.
- Tudod hercegem... szeretlek.
- Én is hercegnőm.
- Szeretnél egyedül lenni?
- Ha nem baj.- nézett rám majd megcsókolt.
- Maradj itt én átmegyek Zsolti szobájába.
- Köszönöm hercegnőm. - most én csókoltam meg. Szóval magára hagytam a szerelmem. Átmentem Zsolti szobájába leültem az ágyára.
- Hogy van?- nézett rám.
- Szarul. Csak sír.

- Jobb lesz nem sokára. Pityu megy be hozzá nemsokára. Beszélgetnek és meglátod minden jobb lesz.

- Igen....

Robi szemszöge

Azt hittem, hogy ez nap tökéletes lesz... hisz a gyerekeim nemét most ismerem meg. Igazi csoda ez az egész. De apámnak persze bele kellett rontania. Amikor megláttam, hogy ott van intettem Andrisnak, hogy lépjen be Reni elé... odalépett elég és megragadta a karját, hogy védje. Még mindig apám szavai jártak a fejemben. ,, Mert az én életem is tönkrement amikor megszülettél..." nekem az a szégyen, hogy ő az apám... de persze az nem fontos.
- Szia...-Pityu hangja rángatott vissza a valóságba. -Jöhetek?- nézett rám szomorúan.
- Gyere...-mosolyogtam erőltetten.
- Hogy érzed magad?
- Nem az fáj, hogy ő az apám és ilyen hanem az amit mondott... Jobb lenne neki ha nem lennék.
- Viszont egy csomó minden máshogy lenne. Robi te mindenki életét megváltoztattad... ha nem lennél valószínűleg mi Renivel árvaházban lettünk volna, Reni nem lenne terhes és mennyasszony sem, Andris egyedül lenne, és a legfontosabb, Reni belehalt volna a fájdalomba amit Cortez okozott neki ha te tényleg nem lennél. Gondolj bele, ha nem lennél valószínűleg több ember nem lenne jól. És egyébként meg lesz 4 csodálatos kisgyereked. 2 kislány és 2 fiú. Nincs ennél nagyobb csoda. -mondta mosolyogva. Igaza volt. - Hagylak, de Renit behívom. -bólitottam majd kilépett. Pár perccel később Reni jött be. Megcsókoltam és hátradöntöttem az ágyon.
- Köszönök mindent hercegnőm... nem is... már nem hercegnő vagy... királynőm.- csókolgattam tovább.
- Robi.....