Az autók zaját hallgattam. A szobám ablaka az utcára nézett, ezáltal nagyon szépen behallatszott minden. Emiatt tegnap nem is aludtam. Fogalmam nincs, hogy repült el az idő, de mire halkultak a hangok, már reggel volt. Persze akkor sem tudtam szundizni, mivel a telefonom csörgött. Körülbelül az egész délelőttöt beszélgetéssel töltöttem a lányokkal. Na, meg kedvem se sok volt kimenni. Egész nap ágyban voltam. Anya feljött ugyan, de annyival letudtam, hogy fáradt vagyok. Márk is érdeklődött, de semmi hangulatom nem volt senkihez.
Egy hangosabb kiabálás zökkentett ki elmélkedésemből.
Magamra húztam egy vékony pulcsit és kinéztem.
Márk szintén így tett. Kócosan és álmos szemmel nézett rám.
-Mi volt ez?
-A szomszédból jött. Friss házasok. - forgatta szemét a pólót nem viselő Márk.
Csukni akarta az ajtaját, de nem hagytam.
Kérdőn húzta fel szemöldökét.
-Aludhatok a szobádban? - néztem rá szinte könyörögve. Nem bírtam tovább alvás nélkül.
Tarkóját vakarta, majd hajába túrt és végigvezette rajtam tekintetét.
-Ebben fogsz aludni?
-Igen. Miért, mi bajod a pizsamámmal?
-Semmi, csak...mindegy, gyere. - kitárta az ajtót, én pedig beléptem.
Ugyanolyan volt, mint az enyém, csak nála az ablak a hátsó kertre nézett.
-Na nem! Gyere az ágyba! - parancsolta, mikor látta, hogy a földre készülök letanyázni. Megfogta karom és az ágyra húzott. - Nyugi, nem csinálok semmit.
Megszeppenve takartam be magam nyakig, de nem volt jó. Közelebb csúsztam Márkhoz, mire felnevetett.
-Na mi van, te akarsz valamit csinálni?
-Nem. Csak fázok. - mondtam, mire kihúzta kezem a takaró alól és megnézte.
-Nem leszel te beteg? - fogta hideg ujjaim.
Megráztam fejem, mire szemforgatva takart ki.
Rögtön vacogni kezdtem, ő pedig feltérdelt és elkezdte levenni rólam a vékony pulóvert. Ledobta a földre, majd ismét betakart, de most magához húzott.
-Izzadni fogsz, ha rajtad marad az, ezért ne szólj semmit. Majd én melegen tartalak, szóval csukd be azt a szépen csodálkozó szemed és aludj, Törpe! - egyik kezén feje volt, másikkal derekam ölelte.
Éreztem meztelen felsőtestét, és ahogyan vette a levegőt. Kisebb dobogást is érzékeltem, ezért mellére helyeztem kezem.
-Hogy dobog a szíved! - suttogtam meglepetten.
-Mert mellettem vagy!

***

Hétfőn a suliban rosszul lettem, ezért Anna segítségével hazaértem még a negyedik óra előtt. Anyukámat a suliban már hívták, ezért jöhettem haza. Na, meg hogy a Randalírozó otthon van...
Otthon nagy örömmel üdvözölt a két jószág és végre Anna is láthatta, milyen szép kutyák védik a házat.
Sajnáltam rögtön otthagyni őket, de el kellett mennem az orvoshoz.
Elköszöntem barátnőmtől, majd adtam Samnek enni. Lucky nem volt éhes, ő inkább kint maradt és játszott.
Miután a kicsi jóllakott, kiraktam és becsuktam az üres házat. Igen, Márk elméletileg itthon van, de gyakorlatilag meg ki tudja.. Mégis, mikor a kaput zártam, ismerős dörmögő hang csapta meg fülem.
-Hát te?-vette le bukósisakját és elfordította a kulcsot, ezáltal csend lett.
-Orvoshoz megyek.
-Pattanj fel, elviszlek! - ajánlotta fel, de meghőkölve ráztam a fejem.
Leszállt a motorról és szemben állva velem, mélyen szemembe nézett.
Kezdtem kissé szorongani, mikor végre megszólalt.
-Félsz?
Lehajtottam fejem és a talajt bámultam. Csak hagyjon elmenni!
-Nem kell. Bízz bennem! - fogta meg karom.
Bízok én benne. Mióta együtt aludtunk. Úriember módjára viselkedett, és betartotta ígéretét. Tényleg nem csinált semmit. Viszont reggel elég kelekótyán keltem és én akaszkodtam rá. Mikor ki akart szállni az ágyból, szó szerint visszarántottam és rá másztam. Mentségemre szóljon, hogy körülbelül annyi lázam volt, mint múltkor Márknak. De természetesen még másnap is hallgattam tőle az utalásokat.
-Sajnálom, de nem megy. Bízok benned, tényleg! Csak...
-Csak?
Egy percre gondolkodtam, hogy elmondom neki, de aztán mégsem. Nem szeretek apáról beszélni. Akkor is csak az adrenalin miatt csúszott ki a számon.
Csak a fejemet mozdítottam jobbra, balra, majd el is indultam.
-Legalább elkísérhetlek? - kérdezte megadóan.
-Gyere! - mondtam, hiszen addig nyaggatott volna, míg bele nem egyezek.
Gyorsan bevitte a motort a helyére és már indultunk is.

Útközben találkoztunk Robival. Semmi kedvem nem volt köszönni neki, de még a közelében lenni sem, mégis ő másképp gondolta.
-Jajj, de csúnyán nézel! - kapott szívéhez, mikor Márkra nézett. - Ilyen az ágyban is? Jobb, mint én? - rám pillantott, szemében megvetés égett.
Most konkrétan nem értettem őt. Egy szót nem szóltam neki, nem ismer, mégis így viselkedik.
-Ne bánj vele így, csak mert te nem tudsz csókolni! - lépett elém Márk. Köszönöm, hergeljed még!
-Menjünk! - megfogtam kezét hátulról és elhúztam a már piros fejű Robitól.

A belváros elejéig csendben haladtunk egymás mellett. Vagyis én, Márk folyamatosan olyanokat motyogott, mint: ,,Kinyírom!" vagy éppen ,,Hogy érinthette meg? Rohadék!"
-Téged miért érdekel, hogy megcsókolt? - fordultam felé mosolyogva, mert aranyos volt, ahogy dörmögött magában.
-Mert az enyém vagy.
-Mi?! Nem!
-Akkor leszel, nem mindegy?
-Természetesen, nem! - ámultam el. Mikor vonta le, hogy én az övé vagyok? Vagy inkább miből?
Átmentünk a zebrán és balra haladtunk volna tovább, ha nem áll meg Őfelsége.
-Nem kedvelsz, mi?
-Úgy van! - füllentettem. Ez már szombat este megváltozott. Nagyon kedves és törődő volt akkor. Vasárnap pedig még eljött velem masszázsra.
-Aham...Azért fogod a kezem még mindig. - vigyorgott.
Lenéztem és igaza volt. A kezünk összekulcsolva szorították egymást.
Abban a pillanatban engedtem el, és jöttem zavarba. Jézusom, miért fogtam egyáltalán?
-Annyira egoista vagy!
-Miért? Nincs igazam? Vagy közömbös vagyok számodra? - fordított magával szembe
-Igen...
-Ez aztán meggyőző volt. - kacagott. - Nézz a szemembe, míg el nem engedlek és akkor hiszek neked. - újra összekulcsolta kezünket, magához húzott, hogy arcunk csak csöppnyi öt centire volt egymástól.
Nem tudom, hogy a láztól vagy a melegtől e, de izzadni kezdtem. Vagyis én úgy éreztem. A pulzusom, ha mérték volna olyan kis kórházi géppel, szerintem egy hegyet is kitett volna.
Márk illata és a kékeszöld szeme megbódított. Miért van a fiúknak ilyen jó illatuk?
Álltam a szemkontaktust, noha veszíteni látszottam, ugyanis nem tudtam a szemem egy helyen tartani.
Őfelsége elmosolyodott, majd gyorsan puszit nyomott arcomra.
-Jössz, vagy még pirulsz egy sort? - billentette oldalra fejét és édesen mosolygott.
Rajtam volt a sor, hogy motyogjak. Magamban elküldtem melegebb éghajlatra, de leginkább magamat. Még hogy édes...Idegesít..vagy nem. Nem tudom. Tény, hogy a düh, amit első héten éreztem kezdett elmúlni, de attól még kiprodukálta, hogy ideges legyek rá. Mint például most.
De az a legrosszabb, hogy belül élveztem.

***

Kiírtak két hétre. Egyrészt a vállam, másrészt a kétoldalú tüdőgyulladás miatt. Annyi szerencsém volt, hogy nem mentem bele teljesen. A vállamat pedig, mikor az a fiú a falnak lökött, kisebb zúzódás érte, de nem vészes.
Felhívtam anyát, hogy beszámoljak a doki szavairól. Nem volt elég Márkot hallgatni, hogy kell nekem rossz időben szoknyát viselni, még anyát is tűrnöm kellett, de persze utána jöttek az aggódó részek.
A lányok is megkerestek suli után. Meglepődtem, mikor Márk benyitott azzal, hogy jöttek hozzám.
Amint beléptek, Betti Samet kezdte ölelgetni, aki ágyamban pihent mellettem.
Márk nagyon szívesen játszik doktorosdit. Ahogy visszatértünk, már az ágyba is rakott és nem engedett semmit se csinálni.
Fatima és Anna nem voltak rajongói a kutyáknak, de azért nem hagyták figyelmen kívül a picur próbálkozását.
-Kértek valamit? - kérdezte az ajtóban álló Márk.
A lányok nemlegesen rázták fejüket.
-Te?
-Kevesebb aggódást? -emeltem karom a levegőbe, mire felnevetett, de szisszenésem hallatán mellém pattant. - Márk, jól vagyok! Tényleg...
-Jól, mi? - nézett rám cinikusan, majd megrázva fejét kiment a szobámból.
-Mint egy házaspár.
-Bocs Zsófia, de szűz vagy még?
-Lányok! - kiáltottam el magam. Arcom a mai nap sokadjára pirosodott el.
-Ne haragudj, de ismerem Márkot egy ideje. - szólalt Fatima. - És egy lánnyal sem viselkedett így. Kérlek, ne fogd arra, hogy együtt laktok!
-De nem érdekel.. - mondtam halkan.
-Nem érdekel vagy nem akarod, hogy érdekeljen? - tette fel a legjobb kérdést barátnőm.

Sziasztok 😊
Most hoztam részt, mert hétvégén nem leszek. Dolgozni kell😥.
Remélem, tetszett. Ha igen, jelezd valahogy☺.

All the love xL.