Csikorgó fék, éles fény, majd nagy csattanás. Ezután zuhantam a semmiben. Mikor földet értem, Márk szobájában voltam. Ő az ágyon volt, de nem egyedül. Ahogy megpillantott, jobban bújt a lányhoz, miközben gúnyosan mosolygott.
Sírtam.
A következő hely ismét az utcán volt. Apa mellett feküdtem üvöltve. Borzalmas volt. Az autó egy roncs lett, mindenki minket bámult, a sziréna hangja is idegesített. Aztán megláttam egy kék szempárt. Lucky. Egy kicsi fiú fogta a pórázt. Zöld szemek és aranyos arc.
Mosolyogtam.
Mellette azonban kárörvendően vigyorgott egy nő. Ismertem..
Hirtelen minden elsötétült és  ugrottunk az időben. A házunkban voltunk két hónappal ezelőtt. Márk anyja nálunk volt. Újra átéltem azt a beszélgetést, csak egy kis változás történt. Valahogy mögém került és hátulról belémszúrt egy kést.

Lihegve és verejtéktől nedves arccal ültem a szobámban. Sammy most nem volt bent, amit furcsáltam, mert általában velem szokott aludni.
Elindultam a konyhába, ahol nem volt sötétség. A hűtő fénye megvilágította a helyiséget, Márkkal együtt, aki félmeztelenül ivott valamit előtte.
Szipogásomra megfordult és bezárta a hűtőt.
Semmilyen világítás nem volt. Alig lehetett látni valamit, de Márkot érzékeltem minden sejtemmel.
Magához szeretett volna húzni, de kikerültem, miközben megtöröltem az arcom és felkapcsoltam a lámpát.
- Mi történt veled? - kérdezte a pult mögül, teljesen döbbent arccal.
Elképzeltem, hogy néztem ki: izzadt arc és póló, kisírt, ezáltal felpuffadt szemek. Egyszerűen gyönyörű lehettem.
- Semmi különös...
Megforgatta szemét.
Legszívesebben megmondtam volna neki a magamét, de nem voltam olyan állapotban, hogy ezt kivitelezzem. Na meg erőm sem volt.
Kivettem egy üveg hideg vizet és az arcomhoz raktam. Éreztem, ahogy a vérnyomásom lejjebb ment és már egyáltalán nem szédültem.
- Kérlek... - suttogta Márk.
Kezével átölelt, de én menni akartam.
- Csak beszéljünk. Mond el, milyen lett a bizonyítványod, milyen volt a strandon...bármi! Csak szólj hozzám!
Összeszorítottam a szemem. Az, hogy ezeket a szavakat a fülembe suttogta - szinte remegő hangon -, teljesen elgyengített, de a féltékenység szólalt belőlem.
- Nagyon jó volt, míg a barátnőd nem jött oda és ecsetelni nem kezdte, mennyire jó a szád... Most pedig - kiszabadultam karjai közül és léptem egyet hátra. - Megyek vissza aludni.
Otthagytam a meglepődött Márkot. Nem tudom, mit hitt. Hogy nem fogom megtudni?

***

- Oké, mindenki üljön le, maradjunk együtt! Kaja, pia van, csak szólj!
Eljött a paintball ideje. Mindenki nagyon várta már, hiszen nem próbáltuk még soha.
Egy normális méretű buszt fizettünk ki és szerencsére elég rendes sofőrt kaptunk. Az alkohol hallatán csak annyit kért, hogy senki ne hányjon be.
Dani miután elmondta, mi hogy lesz, mindenki elfoglalta a helyét: a mi kis négyesünk középen telepedett le, leghátra Kiráék, míg előre az osztály azok tagjai, akik kevésbé hangoskodnak. A másik osztályból leginkább fiúk jöttek velünk, de egyáltalán nem tudtam őket beazonosítani.
Szerencsére elmondhatom az osztályomról, hogy már nincsenek meg a klikkek. Természetesen vannak baráti csoportok, mint mindenhol, de mi tényleg egy osztály vagyunk. Szerintem ritka, mikor valakik el tudnak menni olyan helyre, ami mindenkinek megfelel. Na meg már a buszon is látszott, hogy jó társaság vagyunk, hiszen mindenki megosztotta a kajáját pár ember kivételével..köztük Eszter, de őt inkább hagyjuk.
Anna mellettem lehangolt volt, mert nem elégedett meg Andy új számával, Bettina és Fatima zenét hallgattak, én pedig végigmértem az új embereket.
Voltak szőkék, barnák, egy viszont kitűnt közülük. Neki vörös haja volt, fültágító lehetett látni a fülében és oldalról még a száj piercinget is észrevettem.
Ránéztem barátnőmre, aki ugyanígy tett, miután ő is megszemlélte a fiút.
- Nem beszélsz majd vele? - húztam mosolyra számat. Egyszerűen összeillettek.
Anna zavartan megrázta fejét. Nem is erőltettem. Neki leginkább Ádám jött be.

***

Nos, azt nekem senki nem mondta, hogy tiszta víz leszek. Komolyan! A ruhám úgy tapadt hozzám, mint a tépőzár a cipőhöz. Már a második kör után mindenki szünetet kért, hogy egy kicsit száradjunk, de ezen kívül nagyon jól éreztük magunkat.
Az első kör igazából egy próba volt. Szerencsére nagyon jó csapatot választott Imi és könnyen megnyertük az eddigi játékot. De mint arra számíthattunk, volt egy vita Fatima és Alexa között. Csak azt nem tudtam, hogy ő mit keresett velünk, hiszen egyáltalán nem volt részese az osztálynak. Alig járt be suliba, meg is fog bukni, szóval nem voltunk rá kíváncsiak és ezt kevesen mondják meg neki. Ezért hiszi, hogy amit csinál, az jó pofa..Pedig nem.

Amikor mindenki visszatért, elhelyezkedtünk és vártuk, hogy a Játékmester elindítsa a menetet.
Mi voltunk a Zöldek, Daniék pedig a Sárgák.
Imi és én a második emeleten lévő ablakhoz futottunk, hogy onnan szedjük le az embereket. Paintballnál elég nehéz volt, de sikerült eltalálni pár embert, például Esztert.
- Szerintem éppen káromkodik. - jegyezte meg Imre.
- Pont nem érdekel. Kapja be!
A szőkeség meglepődve térdelt mellettem.
- Bocs, szerintem még nem hallottam ilyet a szádból. - mondta, majd fel is nevettünk. Igaz volt, mivel igyekeztem nem csúnyán beszélni. Egyszerűen nem illik, főleg, ha lány is vagy.
- A rohadt életbe, Zsófi!
Imivel egyszerre fordultunk az ajtó irányába Eszter hangjára.
Dühösen állt előttünk a fekete ruhában, ami már színes volt a találatoknak köszönhetően.
- Ráment az órámra a kicseszett festék! - toporzékolt, mint egy ötéves.
Védekezően felemeltem a kezem.
- Le kellett venni minden ilyesmit. Ez nem az én felelősségem.
- Gyűlöllek!
- Mi folyik itt? - lépett be Fatima Annával az oldalán.
- Nem ártottam neked semmit! Ezt nekem kéne mondani.
Gúnyosan felnevetett.
- Ugyan miért?
- Őszintén? - kérdeztem, mire bólintott. Nagy levegőt vettem és teljesen higgadtan kimondtam. - Mert egy elkényeztetett, nyávogós, hülye picsa vagy, aki nem tud megelégedni a barátjával!
Mostmár páran ott voltak és hallottak mindent. Senki nem kelt a védelmére, pedig számított arra, hogy legalább a két barátnője segítsen rajta, de még ők se szólaltak meg. Úgy tűnt, mindenki egyetértett velem, ez pedig hihetetlenül jól esett.
- Mégis jobb vagyok nálad, ha a barátod engem választott! - öntött a tűzre ezzel a szólásával.
Felnevettem és lesétáltam az emeletről. Hallottam, hogy Anna és Fatima, de még jó páran beolvastak neki, mielőtt felültem a buszra. Nem volt kedvem már semmihez, csak haza akartam menni.

***

Este leápoltam magam. A szúnyogok annyi helyen csipkedtek össze, hogy meg sem tudtam számolni. Hihetetlenül viszketett és csúnya volt. Mintha kiszívták volna.
Egyedül voltam - ismét. Anya és Henrik szokásosan dolgoztak vagyis utána kettesben elmentek vacsorázni.
Sammyvel bebújtunk az ágyamba. Több okból is teljesen lehangolt voltam: Eszter miatt és mert a srácoknak már letelt a 18 hónap szünet, de sehol semmi. A hangulatomat az is tetézte, hogy egy szomorú számot indítottam el, ami teljesen illett a mostani helyzetünkhöz.
Elkapott a sírás és Sam hiába nyalta az arcomat, eközben nyomott el az álom.

Nem igazán tudtam, mennyi volt az idő, de biztos nem reggeli órák voltak, mikor csörgött a telefonom.
- Máté, ajánlom, hogy nagyon jó kifogásod legyen! - dünnyögtem csukódó szemekkel.
- Bocs, de Márk..
- Nem érdekel.. - nyomtam volna ki, de Máté olyat tett, amit eddig tőle nem hallottam. Belekiabált a telefonba.
- Most azonnal lejössz hozzánk és kinyitod ezt az ajtót!
Pár perc kellett, hogy pislogni kezdjek. Megszeppenve mentem le a lépcsőn és engedtem be a két fiút.
Máté felvitte a részeg Márkot a szobájába és mikor ismét előttem volt, dühösen nézett szemembe.
- Beszéljétek már meg ezt az egészet! Mind a ketten olyan hülyék vagytok, mint mi Fatival, de nektek köszönhetően minden rendben lett!
- Nem érdekel, beszéljen a barátnőjével!
Máté nagyot fújtatott.
- TE vagy a barátnője, senki más!
- Akkor mégis miért volt Eszterrel? - sírtam el magam. - Ezt nem mondta el neked, mi? Szerinted nem beszélnék vele, ha kisebb bajom lenne?!
Döbbent arccal pislogott. Persze, hogy ezt nem említette neki..
- Akkor is meg kell beszélnetek! - mondta, majd elment.

Ott ültem az ágyán és néztem a verejtékes arcát. Szipogtam és könnyeztem, amire Márk kinyitotta a szemét, melyek csillogtak, de nem a fénytől.
Hamar megtöröltem az arcom, hogy ne lásson így.
- Kérsz valamit? - kérdeztem remegő  hangon. Nem bírtam. Annyira szeretem, hogy arra nincsenek szavak.
- Gyere ide, kérlek! - nyújtotta kezét, de nem fogadtam el. - Szeretlek, az istenit! - ült fel és így láthattam, mitől csillogott úgy a szeme. Könnyes volt.
- Szerinted én nem? - könnyeztem be én is.
- Akkor miért kerülsz?
- Mert Eszterrel voltál...úgy.
Sűrűn pislogott, mint ahogy páran tettük az elmúlt órákban. Megrázta a fejét és csodáltam, hogy nem hányt be.
- Sehogy nem voltam senkivel.
- Amikor mentetek a Balatonra...Azt mondta, hogy te meg ő.. - értetlenkedtem.
Fintorra húzta a száját.
- Törpe, előbb vágom le azt, minthogy én hozzá nyúljak!
Elmosolyodtam a régen hallott becenevemen, de akkor sem értettem.
- Miért mondta akkor?
Mostmár csak centikre voltunk egymástól.
- Az igaz, hogy ő akarta volna, be is próbálkozott, de mint mondtam, Téged akarlak! Senki mást! - suttogta ajkamra, de nagyon jól időzítettem a sírást.
- Akkor nem történt semmi?
- Csak a földön voltam és aludtam. - És még hozzátette - Nem voltam senkivel rajtad kívül, miután összejöttünk!
Sírva borultam a nyakába. Nem akart szűnni, még akkor sem, mikor megcsókolt. Próbálkozott, de végül csak nevetett és szorosan magához ölelt.
- Ne sírj már! - simogatta fejem. - Meg akarlak csókolni!
- Nem engedem! - kacagtam bedugult orral. - Moss fogat, mert érzem rajtad az italt!
Mostmár az ölében ültem és így néztünk egymás szemébe. Ő a derekamat fogta, én pedig a mellkasát.
Csend telepedett le közénk, de egyáltalán nem volt kellemetlen, sőt! Sokkal intimebb helyzetben találtam magunkat, a legelső alkalomnál is.
Csak néztünk egymást és nem mondtunk semmit, de ez sokkal több volt ezer szónál.
- Törpe?
- Hmm?
- Kicseszettül kívánlak! - nyalta meg ajkát.
- Mindig tudod, hogy kell elrontani egy jó pillanatot! - forgattam meg a szemem és kimásztam az öléből.

Sziasztok😊
Remélem, tetszett és előre bocsánat a hibákért! De a Wattpad nem enged most semmit és szerencse, hogy tudom publikálni ezt a fejezetet 😧.
Kellemes hétvégét!

All the love xL.