Ennyire még sosem voltam összezavarva. Tehát Máté és az előttem álló fiú testvérek? Képtelenség.
Szerencsére nem maradtam tudatlan, mivel az előttem lévő fekete hajú srác szólásra nyitotta száját.
-Még mielőtt kisülnének az agykerekeid, elmondom, hogy az apám a te anyukádba szeretett bele. Tehát mint a fia, együtt fogok élni veled, Emese lányával.
-Minek nézel te engem? Kisgyereknek? - néztem rá bosszúsan, mert a lekezelő hangnem rosszul esett.
Ott is hagytam és inkább megcsodáltam a kilátást. Nagyon szép volt a lemenő nap színe, és ahogy a házakra árnyékot vetett.
-Látom, tetszik. - állt mellém a még mindig névtelen fiú. - De el kell szomorítsalak. Ez már az én szobám.
Kijelentésére könyörgőn néztem rá.
-Kérlek, annyira szerettem volna egy erkélyes szobát! - tettem össze kezeim, mire gondolkodni kezdett.
-Egy feltétellel. - emelte fel mutatóujját, mire izgatottan vártam, mit fog mondani. - Adj egy csókot! - hajolt le hozzám.
Nemet intve fejemmel hagytam el a helyiséget. Hogy lehet ilyen mocsok?
-,,Adj egy csókot!" - utánoztam hadonászva, miközben lementem a cuccaimért.
Anya ahogy meglátta puffogó arcom, nevetve nézett össze Henrikkel.
-Ezek szerint találkoztatok. - szólalt meg.
Bólintottam, majd a bőröndjeimet felkapva trappoltam a lépcsőn. Még a lányoktól sem búcsúztam el. Gondolatban fejen ütöttem magam. Annyit segítettek, én pedig meg sem köszöntem.
Mikor felértem, rögtön a magányos ajtóhoz léptem. Ahogy benyitottam, már csuktam is be. Ez a fürdőszoba. Megrökönyödve fordultam meg. Nem akarok mellette lenni.
-Szedd össze magad, Zsófi. Ez gyerekes. - dorgáltam le magam.
Nagy levegőt vettem és lenyomtam az ajtó kilincsét. Meglepődve torpantam meg, mikor erkéllyel szemben találtam magam. Ledobva minden cuccom, szaladtam ki. Megcsodáltam az eget, majd nagy mosollyal fordultam a mellettem lévő térhez. Láttam, amint a szoba lakója levette a pólóját, majd hirtelen megfordult. Vigyorogva nézett végig rajtam, majd hasára mutatott.
-Tetszik, mi? - tátogta, mire visszamentem a kis kuckómba.

***

Az este további része csendesen telt. Anyáék lent pakoltak ki, míg mi fent. Eléggé fárasztó volt. A szobámat is sikerült berendeznem, viszont a fürdőbe csak a nagyon fontos dolgokat helyeztem el, mint például fogkefe, fogkrém, törülköző. A többi lányos dolgokat a szekrényemben tároltam el.
Amint végeztem a fürdéssel, le is feküdtem aludni, mivel elég későre járt és holnap még iskola is van. Általában hamar aludtam el, de most nem így volt. Folyamatosan azt éreztem, hogy van valaki a szobámban. A motoszkálás hol erősödött, hol gyengült. Végül abbamaradt, én pedig nyugovóra tértem.

Az óvodában keltem. Nagyon rég jártam itt. Pontosabban tíz éve, de mégis minden ismerős volt. A játszóház, az asztalok, még az ágyam is. De nem voltam egyedül. Egy nő sétált hozzám mondván, itt vannak a szüleim, mire lábam önálló életre kelt. Kisebb is voltam. Mi történik? A következő pillanatban már egy autóban ültem. Már rég átmentünk a szemközti sávba, mikor erős fény bántotta a szemem, majd minden elsötétült... Halvány képek villantak meg. Minden véres volt. A vezető ülésbe teljesen belenyomódott a sofőr. Arcára tekintve hirtelen minden eltűnt.

-Hé! Zsófi! - ütögettek finoman.
A hang távolinak tűnt, mégis hamar a közelemben éreztem, ám újra messze volt. Váratlanul nedvességet éreztem. Arcomon folyt, majd lassan nyakam felé és így tovább lefelé. Ijedtemben felugrottam és idegesen néztem szét.
-Végre! - sóhajtott megkönnyebbülten a mellettem ülő motoros.
Tekintete más volt. Aggódón, emellett kíváncsian vizslattak szemei.
Megtörölte arcom, majd vállamra tette kezét. Most vettem észre, hogy lihegek és a sírás kerülget. Úgy éreztem, valamilyen rohamom lesz, ezért még jobban féltem.
-Apa! - suttogtam.
-Hmm? Mi van apuddal? - kérdezte kedvesen, mire könnyekkel teli szemmel néztem rá.
-Halott. - mondtam halkan és egy csepp könny utat tört magának, majd több is.
A fiú először ledermedt, de hamar rendezte magát. Letörölte könnyeim. Szólni akart, de megráztam fejem.
-Jól vagyok...Köszönöm, hogy felkeltettél.-mosolyogtam halványan, mire bólintott.
Megfogta arcom és újra végigsimított a már jól ismert helyen.
-Te! - csaptam kezére ismét. - Ha még egyszer eljátszod ezt...Amúgy, hogy hívnak Mr. Bunkó? Mert bemutatkozni luxus. - dünnyögtem szipogva.
-Bocs, de egyszerűen imádom a nyakad. És a nevem Márk. - felállt és az ajtóhoz sétált, de ott megtorpant. - Aludj jól. - és kilépett.
Komolyan ez a srác... Viszont hálás vagyok, hogy felkeltett. Az az álom...Nem szeretném többször átélni.

***

Semmi kedvem nem volt reggel a matek órán ülni. Nem voltam rossz belőle, de mindig ez a tantárgy vitte le az átlagom. Egyszerűen nem értem.
Anna már rég macskákat rajzolt, Fatima tátott szájjal meredt a táblán lévő feladatra, és ha jól láttam, még a nyála is kicsordult, annyira próbált koncentrálni. Betti pedig... nos ő lehet aludt, de a feje mindenképp a padon volt. Ezzel nem volt egyedül. Páran szintén így voltak vagy éppen rajzolgattak. A tanár persze nem foglalkozott azzal, hogy az osztály háromnegyede nem érti, a maradék pedig tojik az egészre. De most őszintén. Kinek van kedve már a második nap algebrai törtekkel foglalkozni?

***

Csengő után megszólalt a rádió. Szokásosan Justin Bieber ment, amit a hátul ülő Szandra élvezett. A mellettem lévő Anna már kevésbé.
-Ajj, már! Adják már az én drágaságom!-dünnyögött a padba.
Mosolyogva helyezkedtem a székemmel úgy, hogy mind a három lányt lássam.
-Köszönöm a tegnapi segítséget! Sajnálom, hogy még csak el sem búcsúztam. - ropogtattam kezeim.
-Ne sajnálkozz! - ugrott fel Fatima és átölelt. Anna és Betti követték példáját.
-Hé, a lányok gruppent nyomnak! - kiáltotta el magát Robi, mire Anna mutatóujját feltartva magyarázott neki.
-Szeretnél te élőben látni olyat, csak nem fogsz. - mondta.
A többi srác ahelyett, hogy megvédték volna barátjukat, jól kinevették. Persze Róbert nem vette magára. Szerintem van elég önbizalma, de jó volt, hogy Anna egy kicsit meginogtatta.

A nevetést a kintről bejövő hangok zavarták meg. Mint a többiek, én is az ajtóhoz mentem és figyeltem az egymással szemben lévő, két dühös fiút, viszont amelyiknek láttam az arcát, egyáltalán nem volt ismerős. Nem is ebben a suliban tanul.
A folyosón csak két osztály volt, minket beleszámítva. Felügyelő tanár sehol, így a két srác nyugodtan szidhatta a másikat, de kezdett eldurvulni a helyzet. Egyik öklös követte a másikat.
Fati mellettem lefehéredve állt. Hiába kérdeztem, mi a baj, nem mondta. Bettina viszont tudta, mi folyik itt.
-Ennyire balfasz nem lehetsz. - törölte meg száját a kívülálló fiú. - A húgod hibája, ami történt. - vetett egy gúnyos mosolyt szőke barátnőm felé, de hamar letörölték róla.
A srác már a földön volt és Fatima bátyja felette. Hol a gyomrába, hol az arcába kapta az ütéseket, de azért vigyorogva nézett felénk.
-Szinte könyörgött, hogy vegyem el a szüzességét. - röhögött a bátyra.
Láttam, hogy Balázs kezdi elveszíteni az önuralmát.
Kikerültem pár embert, hogy tanár után nézzek. Nem akarok beleavatkozni, de azt nem hagyhatom, hogy szétverjék egymást.
Az első lépcsőfokra léptem, mikor megláttam Márkot. A tegnap esti dolog óta nem beszéltem vele, ezért egy kicsit kínos volt számomra a találkozás.
Fehér nadrágot és vele ellentétes színű atlétát viselt. Karján látszottak izmai, ami szépen ki volt dolgozva. Kezében egy kicsi pizza volt, tele majonézzel.
Beleharapott, majd felnézett rám a lépcsőszint különbsége miatt.
-Mi az, Törpe? - kérdezte, s közben lazán szedte a fokokat.
Nagyon jó neveket ad nekem.
-Tessék! Harapj bele! - nyomta elém ételét. - Na, gyerünk! Nem is reggeliztél.
Tettem, amire kért.
Mosolygott, miközben egyik ujjával végigsimított ajkam fölött pár milliméterre.
-Ez fent maradt. - nyalta le a majonézt.
Elpirultam és nem is tudtam, mit tegyek, de ekkor észbe kaptam.
-Hol egy tanár?
Gondolkodni kezdett, de nem volt erre idő.
-Tudod mit? Gyere. - megragadtam karját és húzni kezdtem.
Harsány nevetést hallatott.
-Törpe, de kis türelmetlen vagy...Oh, hogy az a..-kezembe nyomta kajáját és a tömegbe szaladt.
Annyit láttam, hogy Márk felemelte Balázst és két méterrel odébb vitte. Az idegen hátat fordított és a lépcsőhöz ment.
Elálltam útjából, mire összetört arccal nézett rám.
-Van egy zsepid? - törölgette orrát, mire megráztam a fejem.
Morogva haladt tovább, én pedig kieresztettem az eddig bent tartott levegőm. Nagyon ijesztő...
-Nem csinált semmit? - került a látóterembe Márk.
-Nem... Ki volt az?
-Mindegy. - vette ki kezemből a pizzáját, de megállítottam. - Törpe, ha ennyire akarsz, csak szólj. - vigyorodott el.
Hunyorogva engedtem el karját és mentem vissza barátnőmhöz. Szegény, nem volt valami jó állapotban, amit nem is csodálok. Amennyit megtudtam, már ki tudom következtetni, hogy bizony történt egy, s más.
A meglepő az volt, hogy az osztályból mindenki Fatima mellett állt. Egyáltalán nem cikizték, csak megmondták, hogy ha kell, segítenek. Ez nagyon rendes dolog ahhoz képest, hogy még csak a második napon vagyunk. Bár egy nap alatt is annyi minden történhet. Mondjuk az anyukád közli veled, hogy költöztök és nem mellesleg, lesz egy bátyád, akit eleve nem kedvelsz...

-Fati! - szólítottam és kimentünk a teremből. - Ha nem akarod, nem kell elmondani, hogy mi volt ez az egész, de..
-Olyan megalázó. - tört ki belőle. Könnyes szemmel nézett enyéimbe, mintha enyhíteni tudnám sérelmeit.
Átöleltem és körkörös mozdulatokkal simogattam hátát.
Emlékszem, apa is ezt csinálta, mikor kicsi voltam és mindig segített.
Éreztem, ahogy rázkódik. Sír. Sose szerettem, ha egy lány egy fiú miatt itatja az egereket.
Elváltam tőle és letöröltem könnyeit.
-Egy egész osztály áll mögötted. Nem vagy egyedül. Az, hogy így kijelentette...
-Igaza van. Nekem is volt választásom. De én elfogadtam az italokat.-hajtotta le fejét.
Ezután mindent elmondott. Hogy egy ismerősénél voltak a bátyjával bulizni és ott találkozott Dáviddal, aki miután adott neki pár italt, felvezette egy szobába és.. megtörtént.
-Elmegyek a mosdóba. - állt fel Fati és a folyosó végén lévő helyiséghez sétált.
-Komolyan, ha ilyen könnyen meg lehet dönteni azt a lányt, én is bepróbálkozok. - röhögött az előttem elmenő ember barátjával.
Ideges lettem.
-Mit mondtál? - ugrottam fel és még én magam is meglepődtem, mennyire bátran szólaltam fel.
A két srác megállt és letörhetetlen vigyorral szemeztek velem.
-Jól hallottad.
-Akkor úgy látom beléd is annyi ész szorult, mint egy hangyába. - keresztbe tettem karom. - Mit tennél, ha a te lányod menne így haza?-emeltem fel hangom, mire a termékből kijöttek az emberek. - Egy idióta, senkiházi vagy. - böktem meg mellkasát.
Dühös volt. Kezeit ökölbe szorította. Vállamat megfogta és a falhoz lökött. Egyik kezét fejem mellé helyezte. Éreztem leheletét, mire fintorogni kezdtem. Ráférne egy mentolos cukor..
-Jobb lenne, ha befognád a csöpp kis szád, nehogy a végén betömjem. - kaján vigyorral préselődött hozzám.
A bátorságom egy kissé megingott, de vettem egy nagy levegőt és mozdítottam lábam. Ezzel egyidejűleg rántotta meg valaki a pólójánál fogva.
A kéz tulajdonosára vezettem tekintetem. Arca feszültséget árasztott, világos szemei ingerülten vizslatták a kezei között lévő srácot, aki azt se tudta, mit tegyen. Egyszer fogta a megrúgott részét, másodszor Márk tekintetét próbálta állni.
-Érjél hozzá még egyszer és garantáltan nem lesznek gyerekeid. - sziszegte Márk. A barátja már rég lelépett, így egyedül futott le az emeletről. A körülöttünk lévő emberek suttogni kezdtek, mire a drága lakótársam körbepillantott.
-Mindenki mehet a dolgát végezni, vége a műsornak!
Az osztályok visszamentek a termükbe és a folyosó újra csendes lett, csak Fatima dorgálása hallatszott, amit Márk, jókedvűen hallgatott, de hamar megunta.
-Hé, Vágó! Had beszéljek vele! Menj be addig!
Barátnőm bólintott.
Felhúzott szemöldökkel néztem. Ezek honnan ismerik egymást?
-Te aztán nem vagy semmi. - ült le a mellettem lévő ülőhelyre. - Egy végzősnek így beszólni és még tökön is rúgtad. - mondta elismerően.
-Te mindig mindenhol ott vagy?
Kérdésemre önelégült képet vágott.
-Még az álmodban is.

***

Délután az íróasztalom felett idegeskedtem. A matek tanár jókedvű volt és fél oldal egyenletet adott fel, csakhogy egyet is alig tudok megoldani. Az osztályból senkitől sem tudtam segítséget kérni. Annának le sincs írva semmi, Betti - mint kiderült - aludt, Fatimát pedig nem akartam zaklatni. Anya dolgozik, Henrik..nos gondolom, ő is. Van olyan érzésem, hogy nem fogom megcsinálni a leckét.
Hirtelen motoszkálást hallottam. Az est folyamán is megtörtént, de figyelmen kívül hagytam. Most viszont, hogy a lábamnál éreztem, már nem tudtam ezt tenni.
Sikítva ugrottam a székemre, mire egy kicsi, fehér kölyökkutya bújt elő. Rögtön lemásztam és magamhoz hívtam. Barátságos volt. Ugrált, és nyalt összevissza.
Hogy került ide?
Felkaptam és kimentem vele a mi nappalinkba. Még mindig hihetetlen, mekkora ez a ház. Már csak egy konyha kéne ide és le se kell mennünk.
Ahogy megfordultam, ledermedtem. Egy nagy, fekete kutya volt előttem pár méterre. Ha nem néztem volna szemébe, az ördög kutyájának minősítettem volna, de a husky-nak annyira szelíd tekintete volt, hogy rögtön elmúlt minden félelmem.
Most vettem észre, hogy nem teljesen fekete. Mellkasától lefelé fehér volt.
Térde ereszkedtem, ő pedig lassan, lehajtott fejjel közelített felém. Kinyújtottam karom, hogy megszagolhasson. Itt egy pillanatra megijedtem, ahogy nyitotta száját, de csak a nyelvét dugta ki, hogy megnyalja kézfejem.
Kuncogva engedtem magamhoz közelebb és simogattam fejét, mire tapsot hallottam.
A nagyobbik kutya a hang irányába futott, én pedig odanéztem.
-Ügyes volt. - dicsért meg.
-Gondolom, a tiéd. - emeltem meg a kicsit is.
-Igen. Nemrég született meg. Elhoztam, viszont az este nem találtam. Mivel nem hittem, hogy alszol, ezért benyitottam hozzád,hátha ott van és akkor keltettelek fel.
Bólintottam, mivel mást nem nagyon tudtam tenni.
-Neked adom, ha szeretnéd. Nagyon bújik hozzád. - mosolygott. - Meg össze is illettek.
Oldalra billentettem fejem.
-Miért?
-Mind a ketten picik vagytok.
Nem tetszésemet kimutatva ütöttem vállba, viszont elfogadtam a kutyát. Olyan édes.
Megköszöntem és el akartam sétálni, de visszahúzott, mire felszisszentem.
Leraktam a kutyust és a vállamra tettem kezem.
-Jól vagy? - elém lépett és végigsimított fájó részemen.
-Igen, csak beütöttem. - lezárva a témát leslattyogtam a konyhába.
Valami aggasztott. Mintha már láttam volna azt a kutyát. Túlságosan is ismerős volt a kék szempár.

Sziasztok ❤
Meg is hoztam az újabb fejezetet, remélem tetszett 😅.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én egyszerűen imádom a husky kutyákat, lehet ezért is írtam bele a történetbe 😁.

Hagyjatok nyomot magatok után ❤

All the love x L.