Bele kellett húznom a tanulásba. A hetek csak teltek és teltek, én meg sehol nem tartottam a kémiával. Márkot nem akartam zavarni, mivel így is sok tanulnivalója volt, tehát más segítség után kellett érdeklődnöm, de az osztályból mindenkinek probléma volt ez a tárgy. Anyukám a nap 24 órájában dolgozott, Henrik szintén alig volt otthon. Mindezek mellett Anna végre rájött, hogy nem volt igaza és minden a régi. Az Ádámmal való viszonya egyre jobb, aminek örülök, de mégis vannak kételyeim, mint most a kémia láttán.
A nappaliban voltam és miközben Sammy melegítette a combomat, én a könyvet olvastam és próbáltam minden tőlem telhetőt megtenni - sikertelenül.
- Gyerünk már...- ütögettem a fejemhez a nehéz köteget.
Nem volt semmi hangulatom. Meleg is volt, április vége és még lányos problémáim is akadtak.
- Tudod, azzal nem mész sokra. - ült le mellém Márk rövidnadrágban. Szemei és szája egyaránt mosolygott, amit az enyémekről nem lehetett elmondani és ez fel is tűnt a barátomnak. - Mi a baj?
- Nem tudom a kémiát pedig holnap írni fogunk.
- Miért nem szóltál? Szívesen elmagyarázom. - kedvesen megsimította az arcom és kivette a kezemből a könyvet.
Cirka 15 perc után önelégült mosollyal nézett fel rám.
- Kezdjem újra vagy folytatod a bámulást?
- Megértettem! - pattantam fel. - Tehát leírom a keletkezett anyagot, majd a kiindulásit és mint egy matematikai feladat, megoldom. - magyaráztam, a tanárom pedig bólintott.
Nagy hévvel öleltem magamhoz, ami miatt elterültünk a kanapén, de ez egy cseppet sem érdekelt.
- Köszönöm, köszönöm!! - halmoztam el puszikkal, amit nevetve fogadott. - Mit szeretnél? Megcsinálok bármit!
- Nem azért segítettem, de lenne pár ötletem. - húzta fel magát és megcsókolt. Derekamat szorosan húzta közelebb magára, sóhajokat váltva ki belőlem.
- Ezt most ne...- toltam el egy kicsit, ami nem tetszett neki.
Összeráncolta szemöldökét és sötét szemekkel nézett vissza rám.
- Csak...problémáim vannak..
- Istenem, de édes vagy! - nevetett ki. - Nem kell magyarázatot adnod!
- De ez olyan, ami miatt nem lehet...tudod. - nyomogattam össze két mutatóujjam.
- És ha nem lenne ez a probléma? Akarnád?
- Uhum!
- Én meg azt akarom, hogy ne előttem beszéljétek meg a szexuális vágyaitokat! - anya hangjára szétrebbentünk és zavartan - még Márk is - álltunk a fáradt anyukám előtt.
- Márk, ajánlom, hogy ne bántsd a lányom, mert nem fogod tudni használni többet! - mutatott lefelé anya. - Zsófi, veled pedig beszélni szeretnék! - érintette meg a karom. Ebből tudtam, hogy komoly téma lesz.
Követtem őt a szobájába, magára hagyva az ágyékát védő Márkot.
A szobába érve becsuktam az ajtót és lefeküdtem a bézs színű, puha ágyra, míg anya a fürdőben öltözött át.
- Tudom, hogy ritkán vagyok itthon és alig beszélünk. Lehet, hogy ez neked kínos lesz...
- Jézusom, Anya! Csak mondd ki! - takartam el arcom. Már tudtam, mit fog kérdezni.
- Már voltatok együtt, igaz?
- Igen. - felültem és a szemébe néztem. - Ne aggódj, védekeztünk, ha erre akarsz kilyukadni!
- Emiatt nem aggódtam. Mind a ketten értelmesek vagytok. De az első együttlét után érdemes elmenni nőgyógyászhoz.
- Mi? Neem! Én nem megyek! -
- Zsófi! Kérlek! Ezen minden nő átesik. - csóválta fejét.
Vettem egy mély levegőt, csak aztán szólaltam meg.
- Rendben.
- Kérek időpontot.
- Elmehetek Fatival?
Anya felnevetett.
- Ugyanezt kérdezte. Persze, menj csak.

***

Pechemre csütörtökre kaptunk időpontot és ugyanekkor írtunk kémiából, tehát duplán idegesen keltem a reggel. Egy fénypontja volt az egésznek: elhagyott a mikulásom és Márk hangjára keltem...Ez már két indok, de mindegy.
Nagy mosollyal nyújtózkodtam, miközben élveztem barátom reggeli csókjait. Az ő látványáról nem is beszélve.
Nemrég kelhetett, mivel sötét haja szanaszét állt, de így meginkább tetszett. A melegítőjét lecserélte egy térdnadrágra örömre. Ugyanis így nézhettem izmos lábát, és kivételesen nem a felsőtestén legeltettem a szemem.
- Félek..- túrtam bele a hajába.
Ő kényelmesen elhelyezkedett rajtam és nagyokat szuszogott.
- Nem kell! Menni fog! Remek tanárod van.
- Egoista..Nem a kémiáról beszélek.
- Jaa! - felült és haját a nap fénye érdekes színbe öltötte. Ölébe húzott és nyugtató hangon mondott pár szót, amitől egyből jobban éreztem magam.
Az iskolába menni, de még elkészülni is nehéz volt. Alig akartunk kimászni az ágyból, valahogy mégis sikerült. Ismét szezonja volt a motornak, ezért Márk a matt fekete Yamaha mellett döntött. Engem is vinni szeretett volna, de túlságosan féltem ráülni. Az autóba is csak akkor ültem be. Azóta nem igazán.
A sulit azért szeretem ilyenkor, mert hűvös és jó érzés belépni a nagy kánikula után. A végzősök már nagyban készülnek a jövőheti érettségire, - ami nekünk azért is jó, mert nem kell bemenni - ezért szegények már nem olyan aktívak. Márkot sem irigylem, mivel ő előrehozott érettségit csinál matekból hétfőn, pénteken pedig angolból fog nyelvvizsgázni. A nyelvet máshol fogja megcsinálni, mivel a suli csak a németet támogatja, ami azért elég nagy butaság, de hát ez van.
Az első óra hamar eltelt, amit senki nem akart. Mikor a csengő bosszantó zenéje megszólalt, mindenkin idegesség lett úrrá. A legtöbb társamnak ez a jegy határozza majd meg, hogy szabad lesz nyáron vagy sem.
Belépett az előadóba a tanárnő. Köszöntött minket és mikor lerakott mindent, kivette a füzeteket a szekrényből, amit két ember osztott ki. Addig Erika tanárnő a feladatokat adta nekünk egy külön lapon.
A mellettem ülő Anna fellélegzett. Szinte elméletből állt az egész, ami nekünk jó volt, de a matekos csoportnak már annyira nem.

***

A nagy melegben inkább az iskolában vártuk meg a helyi buszt. Fatima teljesen nyugodtan ült a padon, míg én idegesen tördeltem az ujjaimat.
Nem mindennap megy az ember nőgyógyászhoz és kellemetlen félig meztelenül terpeszteni egy idegen orvosnak, de nem volt visszaút.
A busz megjött, mi pedig kiszaladtunk. Megvettük a jegyet és látva, hogy mennyire nagy a nyomor, inkább elől maradtunk.
Míg a kórházhoz értünk, barátnőm folyamatosan nyugtatott. Ez addig volt hatásos, amíg be nem értünk, ugyanis ott ismét elkapott a görcs.
- Jó napot! Időpontra jöttünk. - köszönt a recepción lévő hölgynek. Idős kora ellenére csinos volt és ápolt. Már - már ősz haját kontyban tartotta, egy szép fekete köves csattal díszítve.
Mikor elmondtuk a nevünket, kedvesen elirányított minket a doktor rendelőjéhez, amit a második emeleten találtunk meg.
A váróban csak pár ember ült. Mi le sem ültünk, mert már mondták is Fatima nevét. Csak azután foglaltam helyet, miután bement és az ajtó is bezárult.
- Első alkalom? - érdeklődött egy fiatal nő, körülbelül 30 éves lehetett.
- Igen. - bólintottam és a hűvös ellenére is sikerült izzadnom.
Csakúgy, mint Fati, az ismeretlen nő is megnyugtatott, hogy nem kell mitől félnem.
- Kovács Zsófia!
Nevem hallatán felpattantam és átadtam a táskám barátnőmnek. A mellettem ülő nő bátorító mosolyt adott.
- Jó napot! - beléptem a fehér szobába és üdvözöltem az orvosom.
Ő is ugyanígy köszönt, majd bemutatkozott.
- Dr. Horváth Martin vagyok. Foglalj helyet! - mutatott az asztala előtt lévő székre, ahova le is ültem.
Forgattam a fejem, hogy merre lehet a segéd, de nem láttam senkit. A szobába csak mi ketten voltunk és a hátam mögött lévő kis ülőke, ahol majd átélem a borzalmat, bár Martin doktor láttán valamilyen nyugodtság fogott el.
Egy fejjel magasabbnak mondható, mint Márk. Nem voltak durva arcvonásai és szemei is úgy néztek rám, mintha értené, mi zajlik le bennem. Talán emiatt lett rendes a szívverésem.
- Beszéltem anyukáddal, szóval csak kérdezni fogok, rendben?
- Rendben!
Az elején unalmas volt. A korom érdekelte, mikor születtem, és hogy mikor volt az első menszeszem. Aztán jött a kellemetlenebb része. Fel kellett ülnöm arra a borzalmas székre. Kínos volt számomra ez az egész és feszengve éreztem magam pár percig.
Mikor végeztünk, hamar visszavettem a bugyimat és idegesen vártam, mit fog mondani.
- Rendben. Nincsen semmi probléma. - mosolygott kedvesen.
- Köszönöm! Mehetek?
Bólintott és kivezetett.
Ahogy haladtunk kifelé, Fatima kérdezősködött, hogy milyen volt, de ezt egy szóval letudtam.
- Borzalmas.

***

Anyának elmondtam mindent a vizsgálással kapcsolatban, de nem volt időnk tovább beszélgetni, mivel ismét éjszakás volt. Látszott rajta, hogy nincs kedve bemenni és még Henrikkel is összeveszett, így mind a ketten rosszkedvűen hagyták el a házat.
Nem tudtam mit csinálni, így felmentem Márkhoz.
Az ágyon feküdt a nem éppen tiszta szobában. Az íróasztala tele volt, a ruhák szanaszét, sehol nem volt az a rendben tartott helyiség, ahova én először jöttem.
Befeküdtem mellé és figyeltem egyenletesen emelkedő mellkasát, ami egyébként meztelen volt - ismét.
- Ne már! Zsófi, komolyan? - hajtotta le fejét a párnába, miután végignézett rajtam.
Zavartan figyeltem a reakcióját.
- Most mi a baj?
- Semmi! - dünnyögte a párnába, mire ráültem a hátára és belepusziltam a fülébe. Ennek eredményeként megfordult és csak magamnak köszönhettem, hogy nem estem le.
- Nézz már rám!  - húztam el a karját szeme elől.
- Vegyél fel valamit... - kérte a plafonra nézve, mire leesett, hogy mi a baja.
Mosolyognom kellett rajta. Zavarban volt, amiért hiányzott rólam a melltartó.
Valami arra vezérelt, hogy megfogjam két kezét és a bő fehér pólóm alá tegyem azokat. Engem kirázott a hideg, Márk pedig morgott egyet.
Vággyal teli szemekkel nézett fel rám, arcán már látszott a pirultság.
Egyre feljebb csúsztattam kezét, végül megálltam a cél előtt. Elégedetten konstatáltam, hogy végre én hoztam ilyen helyzetbe, és nem tud mit csinálni.
Próbálta a kezét feljebb csúsztatni, de veszteségére kirántottam pólóm alól és összekulcsoltam az enyémmel.
- Szeretnéd megérinteni?
- Minden vágyam! - aztán hirtelen felhúzta magát. - A szüleink itthon vannak..
- Nincsenek. - ráztam meg a fejem. - Mind a ketten elmentek...Viszont vitatkoztak.
- Fáradtak. Ezért is találtam ki valamit. - somolygott.
Kíváncsian vártam, mit is talált ki és próbáltam leszállni róla, de maga alá gyűrt.
- Majd megtudod, ha végeztem veled. Az előbbi kis játékod igazán felkorbácsolta az idegem. - suttogta immár a fülembe.
Az előbbi izgatottság átment másfélébe. Féltem másodjára átélni ezt az egészet, de Márk finom ujjai, ajkai elérték, hogy egy csepp félelem se legyen bennem. És amikor mindketten egymás mellett feküdtünk, a hajamat simogatta, miközben elmondta, mennyire szeret. Suttogó hangjára lehunytam a szemem és pár perc múlva már mély álomban voltam.

Sziasztok 😊
Remélem, tetszett az új rész😊.
Legyen szép napotok és kitartást a sulihoz💪💕

All the love xL.