- Azért szakítottam vele, mert más lánnyal flörtölt! - háborodva nézett rám a legjobb barátnőm. Kérdésem miatt eléggé kiakadt, viszont nem láttam okot rá.
Szegény Máté teljesen padlón volt, mikor másnap hazavittük.
- Zsófi csak azt akarja mondani, hogy beszéljétek meg. Ez így lenne fer vele szemben is. - Bettina is az én oldalamon szólalt fel.
Fati gondolkodóba esett, miközben az ABC felé haladtunk egy nagy kosárral előttünk.
Megigazítottam a hajam, mert az erős szélnek köszönhetően mindig az arcomba került pár tincs. Már az is felötlött bennem, hogy rövidebbre vágjam.
Barátnőm végül toporzékolt egyet, amit a körülöttünk lévők figyelmen kívül hagytak. Elővette a telefonját és gyorsan pötyögött valamit, amire még a bejárat előtt választ kapott.
- Most jó? - tette zsebre készülékét, mire Bettivel összenéztünk.
- Igen! - válaszoltuk egyszerre.
A zöldségek felé vettük az irányt. Betti anyukája kiadta a parancsot és a listát is. Nekünk kell bevásárolni.
- Anna miért nem jött?
- Mostanában nem beszélünk. - vontam vállat, majd megtorpantam.
Tőlünk nem messze megláttam azt a srácot, aki annyira idegesítő volt.
Eltakartam az arcom és megfordultam, de késő volt: megismert.
- Helló, lányok! - jött oda hozzánk.
Én csak elmorogtam egy köszönést, majd le is léptem.
Hiába volt szombat, nagy volt a forgalom. Sajnálom anyát ilyenkor, mert az emberek csak sietnek és a legtöbbjük bunkó is.
- Szia, Anya! - intettem neki, majd vettem pár gyümölcsöt. Elférne már pár.
Szegény annyira el volt foglalva, hogy nem látott meg, így hát mentem is tovább, mert időközben a lányok is megtaláltak, és indultunk a kasszához.

***

Otthon csináltam ebédet a két férfinak. Henrik elkezdte a garázs felújítását, mivel az ő kocsija kint áll mindig, szóval szegény nagyon éhesen jött be.
- Jajj, Zsófi! - huppant le a székre, mikor meglátta a tányér levest. Elkezdte enni a levest, ami még nem is hűlt, de őt ezt nem zavarta. Nagyon éhes volt.
Mosolyogva mentem fel a fürdőbe, hogy a hajam összefogjam, aztán vissza is mentem, hogy elkészítsem a másodikat.
- És hogy megy a suli? - érdeklődött Henrik, mikor már befejezte az evést.
- Jól. Csak már fárasztó.
- Értem...Na, megyek! Nagyon finom volt a leves! - mosolygott, majd ki is ment. Eszméletlen, hogy a mosolyuk mennyire hasonlít. Mint két tojás.
- Mik ezek az illatok?
- Őfelsége letalált? - motyogtam.
Egész nap fent volt és nem csinált semmit. Csoda, hogy most ledugta a fejét.
Mögém állt és átölelt. Póló nem volt rajta, csak egy melegítő, az is lazán lógott a csípőjén. Nem tudom, hogy éppen fürdőt vett vagy csak a kölni illatát éreztem, de olyan intenzív volt, hogy teljesen megbódított. De ez nem volt ok arra, hogy befejezzem a csirkésszósz főzését.
- Már nagyon éhes vagyok!
- Ha ennyire közel leszel hozzám, nem kapsz enni! - fenyegettem meg fakanállal a kezemben.
- Nem is ételt akarok..
- Hmm? Akkor?
- Téged! - suttogta fülembe.
- Itt vagyok.. - értetlenül néztem rá, mikor mégjobban elvigyorodott, majd megrázta a fejét és egy csókot adva leült oda, ahol korábban az apukája.
- Ennek nagyon jó az illata! - kapta rám a tekintetét, én pedig büszkén húztam magam ki. - Nem leszel magasabb. - nevetett ki.
- Elveszem a kajád! - mondtam, mire békitően felemelte két kezét.
Zajt hallottam az ajtó felől, ezért lehúztam a szószt a tűzhelyről és kinyitottam az ajtót a vendégeknek.
Máté és Fatima már boldogan léptek be, őket követte Bettina és Anna, aki eléggé el volt varázsolva a mellette lévő srác miatt, akinek még mindig nem tudtam a nevét.
Bevezettem őket a konyhába és megkínáltam a csapatot, de már ettek.
- Zsófi! Neked adom Márkot. - veregette meg a hátam elismerően, mire felnevettünk. Az említett csak mosolyogva figyelt.
- Ti együtt vagytok? - szólalt meg az idegen, mire Márk vizslatni kezdte.
Máté elmondta neki a sztorit, és végre a nevét is megtudtam.
- Értem. Megmutatnád, merre van a mosdó? - állt fel helyéről.
- Fel a lépcsőn, majd jobb oldalt lesz egy ajtó a falnál. - előzött meg barátom, hangján pedig csengett az ellenszenv.
Szegény srác azt sem tudta, hol van, így inkább felkísértem.
- Nagyon véd a barátod. - állapította meg egy furcsa mosoly kíséretében. Közelebb lépett hozzám és szemtelenül beleférkőzött a terembe.
Mögötte köhögés törte meg a csendet, mire odanéztünk.
- Haver... - jött mellém Márk. Arca dühös volt, hiába próbálta leplezni. Magához húzott, majd megcsókolt. - Ő az enyém! Nem érdekel, ha beszéltek, de ha egy újjal is hozzá mersz érni, kicsinállak!
Ádám vette a lapot és sietve távozott.
Kissé félve néztem rá Márkra.
- Ne haragudj!
- Nagyon féltékeny típus vagyok. Ne játsz ezzel! - ölelt át.
- Rendben! - lábujjhegyre álltam és megpusziltam.

***

Mikor a srácok megettek mindent és ki is játszották magukat, mindannyian elmentek. A kis társaságunk persze hiányos volt. Anna senkinek nem vette fel a telefont, engem pedig ki is nyomott. Nem tudtuk, hogy mi baja lehet, így késő délután elmentem hozzá. Tőlünk nem messze lakott, szóval gyalog kényelmesen meg tudtam látogatni, viszont amit csinált, arra egyáltalán nem számítottam.
Becsapta az orrom előtt az ajtót.
Meglepődve tántorodtam meg.
- Anna! Mi a bajod velem?
- Minden! Hogy lehettél ilyen kétszínű? Neked ott van Márk. - kilépett a házból és olyan dühvel nézett rám, hogy szinte megölt.
- Miről beszélsz?
- Ádámról. Nem elég neked egy fiú?
- Na állj! - emeltem meg hangom. Azt se tudtam, mire érti ezt az egészet és így beszél velem? - Én az elejétől kezdve nem bírtam azt a srácot! És már a puszta feltételezésed is rosszul esik. Ha tetszik neked, rendben van, de ne legyél már vak! Olyan lánynak ismertél meg? - szomorúan fordultam meg és hagytam ott a barátnőmet, aki szerintem a gondolkodás miatt nem jött utánam.

Mikor hazaértem, Márk azonnal kérdezősködni kezdett, de nem akartam ezzel a gyerekes problémával zaklatni.
El akartam menni, de derekam köre kulcsolta kezét és nem engedett.
- Naa, mondd el, mi a baj! - kérlelt.
- Anna azt hitte, hogy nekem tetszik Ádám. - ahogy Márkra néztem, ő is kíváncsian várta a válaszom erre, mire felháborodtam és ellöktem magamtól. - Természetesen ez nincs így! Te is megkérdőjelezel engem?
- Nem, csak...
- Csak? Márk, szó szerint a tied vagyok, amit egyáltalán nem bántam meg. De ez nagyon rosszul esett. - gyorsan felmentem a szobámba és Sammy mellé bújtam. Hallottam, ahogy Márk trappol a lépcsőn, majd az ajtómon a kopogtatott.
- Bejöhetek?
- Gyere.. - dünnyögtem, miközben simogattam a kutyám.
Az ágy besüppedt mellettem és megéreztem Márk nagy kezét az arcomon.
- Ne haragudj! Nem akartam, hogy ez így jöjjön le neked. - Nem mondtam semmit, mire sóhajtva folytatta. - Szeretlek, Törpe! Ne csináld már..
- Most mondtad másodjára. - mosolyodtam el, mire értetlenül nézett le rám. - Először akkor mondtad.
Látszólag felvillant neki, mert hatalmas vigyor jelent meg arcán és az enyémhez hajolt.
- Megismételhetjük. - simított végig oldalamon.
- Ne rajtam töltsd le a hormontúltengésed! - kiáltottam fel.
- Akkor mégis kin? - puszilta meg nyakam, mire megremegtem.
Egy darabig ellenálltam, de végül megunta és a fejem fölé helyezte mindkét kezem.
- Hé! Engedj el! Ígérem, jó leszek! - néztem rá könyörögve.
Gonosz fény csillant meg szemeiben.
- Örülj neki, hogy nem kötöm ki őket!
- Perverz!

Sziasztok 😊
Először is bocsánat! Suli, a többit értitek. De mivel már nem kellesz tanulnom, hoztam nektek hétvégére részt (már ha tényleg maradt itt valaki😅).
Remélem, tetszett és tényleg sajnálom!

All the love xL.