Nos mivel nem tudom, hogy mihez kezdjek magammal így leültem a TV elé. Igaz egy jó öt percig tartott míg megtaláltam a távirányítót, de megtaláltam. Elég hamar elszunnyadtam a kapanapén. Az idő hamar eltelt. Annyira, hogy felsem tűnt, hogy átaludtam az egész napot. Kellemes simogatás az arcomon keltett fel.
- Elég hangosan szuszogsz ha alszol. Meg nyitva van a szád.
- A nyálam nem folyik? - Daniel röhögve felült mellőlem, majd eltűnt a konyhába. Bár jobban örülnék neki, ha nem érne hozzám. Még mindig nem vagyok meleg. Akár mennyire is leakar fektetni, nem fog neki össze jönni. Találni fogok egy módot, hogy innen kijussak. Hogy a többieket móresre tanítsam. A legjobb barátaim árultak el. Ha belegondolok értelme nincsen, hogy innen elmenjek. De igazság szerint ki tudja. Ki tudja, hogy mi vár rám oda kint. Itt meg nem vagyok több, mint egy kis szaros játékszer. 
- MAAARK - Üvöltött a férfi a konyhából. Fintorogva felkeltem, és a konyhába másztam. Vagy kúsztam. Fene se tudja. Semmi kedvem nem volt vele tovább beszélni. Nagy nehezen magamra erőltettem egy mosolyt.
- Segítesz? - Mutatott rá a dolgokra. Megvontam a vállamat, majd kezet mostam és mellé álltam.
- Mivel kell kezdeni? - Összehúztam magamat, mert lehet rosszat kérdeztem. És akármennyire kedvesnek néz ki, nem tudom mennyire az. Vagyis nem bízok benne.
- Először a tojás sárgáját össze keverjük a kimért cukor egyharmadával. Utána a maradékot a tojásfehérjével kemény habbá verjük.
- Kézzel? - Rá pillantottam, ő pedig teljesen "mi a fasz bajod van neked?" képet vágott. Valami rosszat kérdeztem?
- Ha azt akarod, hogy leessen a kezed csak rajta. De csinálhatod ezzel. - Erre a kezembe adta a habverőt, amivel sokkal egyszerűbb felverni az egészet. Ha nem lesz ez a torta mérgező, akkor én tapsolni fogok. Nagy nehezen sikeresen felvertem a hét darab tojásfehérjét. Már ennyitől kikészülök, pedig csak a fehérjét és a sárgáját vertem fel. Majd folyamatosan mondta, mit hogyan kell csinálni. Egy jó párszor kiröhögött, javított és beleszólt a munkámba. Legszívesebben bemutattam volna neki, de ki tudja mit kapnék érte. Így csendben maradtam és magamban minden szarnak elhordtam. Jelen pillanatban az asztalnál ültünk és a kész tortát bámultuk.
- Ha belehalok, akkor én nem tudom mit csinálok...
- Nem adtam semmi mérgezőt a kezedbe. Nem kell félned.
- De amit csinálok az mindig mérgező... - Erre csak egy szúrós pillantást kaptam. Bekussolva felvágtam a tortát, majd a számba toltam a falatot. Annyira nem volt rossz, ettem már finomabbat...De ezt én csináltam és ehető. A férfi felállt mellölem, majd elő vett két poharat. Nem halottam mit tölt bele. Amikor letette a poharat elém megcsapta a fehérbor illata. Fintorogva néztem a poharat. Felnéztem a férfira aki csak biccentett a pohár felé. Valamiért nem tetszett a szeme. Valamiért a szokásosnál is jobban csillogott. Nagyot nyelve, a pohárért nyúltam. Nagy nehezen  a számba került az alkohol. Amit azonnal kiakartam köpni, mert, hogy ennek minden íze volt csak nem az. A férfi ezt látva befogta az orromat és a számat, így arra kényszerítve, hogy lenyeljem ezt a kortyot. És a pohár még mindig teli van.
- Mégis mi a faszom van ebb-
- Idd meg. - Az egész teste nyugodt volt, viszont a hangja valahogy rémijesztő. Nehezen de megittam a pohár tartalmát. Legszívesebben kihánytam volna az egészet. Viszont amit bele kevert szert, elég hamar kezdett hatni. Velem az egész világ elszédült. Ha Daniel most nem nyúlt volna értem én akkor leszédültem volna a székről. Nem, hogy szédültem még a világ is homályosodott. Már abban sem voltam biztos, hogy megkérdeztem tőle, hogy mit adott be nekem. Amire csak annyit kaptam válaszul, hogy semmi mérgezőt. A szemei most sokkal sárgásabban csillogtak mint eddig. Alám nyúlt, majd felcipelt a szobájába ahol letett az ágyára. Ami valamiért nem volt puha. Hanem kemény és hideg. Mintha az egész vasból lenne. Az agyamig alig jutottak el a dolgok. Csak annyit észleltem, hogy átlettem forgatva a hasamra és a ruháim eltűntek rólam. Még annyi sikeresen feltűnt, hogy ez a nyomorék beteg állat kikötözött. Bekötötte a szememet, és a számat is kipöckölte. Hányinger kapott el. Erről annyit, hogy kedves személy akit még szeretni is lehet. A gondolataimat egy ütés szakította meg. Majd újabb és újabb. A hátamat nem kegyelmezte, és ki tudja mivel verte véresre. Ezt addig folytatta amíg végre egy sikítás el nem hagyta a torkomat. Legszívesebben könyörögtem volna, hogy hagyja abba. De nem ez történt. Hanem sokkal rosszabb. Az elmebetegje forró viaszt csöpögtetett a hátamra. Éreztem a fémes ízt a számban. Azt hiszem sikeresen elharaptam a nyelvemet. Az agyam egyre jobban kikapcsolt. Egyre jobban egy nagy semminek kezdetem érezni magamat. Viszont az égető fájdalom eltűnt. Mintha megszűntem volna létezni. Csak egy üres test lettem. Majd megszakadt velem a világ. Rémálmok ezrei támadtak meg. Mindegyik rosszabb volt a másiknál. Arra keltem fel, hogy hideg vízzel öntenek le. Egy sikoly hagyta el a torkomat. Az összes sebem égett és csípett. A szemeim felpattantak elakartam ugrania  helyemről, de rá kellett jönnöm, hogy lehetetlen. Felvannak bilincselve a kezeim. Ami még jobban hányásra késztetett az az volt, hogy egy pincébe voltam. Ami teli volt vérfoltokkal. A gyenge fény ami itt volt, azzal tökéletesen lehetett látni ezeket.
- Könyörgöm...É-én.. Nem tettem semmi ro-rosszat... - Amennyire a fájdalom engedett beszélni, úgy beszéltem.
- Nem vagy másabb, mint a többi. Mégis miért kéne veled másképp foglalkoznom? Te csak egy játékszer vagy. Nem leszel több. - A szemeimben könnyek gyűltek össze.
- A-akkor baszd meg mag-magadat! - A hangom itt ott elment, de ami mondani akartam az sikerült. De ezért egy elég erős pofont kaptam. Majd még egyet. Újra és újra.
- Addig nem hagyom abba, amíg bocsánatot nem kérsz. Vagy törjem el inkább az álkapcsod? - Utálattal néztem erre a férfire. Először a torkomon akadt a hang. De olyan harmadik próbálkozásra csak sikerült kinyögnőm, hogy sajnálom. A férfi megdicsért, de úgy, hogy mintha egy kiskutya lennék. A hideg kezdett elérni és ez miatt vacogtam. Nem voltam képes tovább a szemeibe nézni. Inkább bámultam a véres földet.
- Miért műveled ezt? - Csak megtaláltam a végére a hangomat.
- Mert ehhez van kedvem? - Az ajkamba haraptam. Újra a fémes íz. Beh ez rémes.
- Nézz legalább a szemembe, ha velem beszélsz. - A kezei finoman az állam alá nyúlt és kényszertett, hogy a szemeibe nézzek.
- Bár, benned vannak olyan dolgok amik az eddigiekbe nem voltak. Ha nem teszel egy rossz mozdulatot, talán még ütések nélkül is túléled.
- Beszélj legalább érhetően. - Felnevetett. Nem szántam viccnek, mert tényleg nem értettem amit mondott. Mintha kínaiul beszélt volna hozzám, vagy nem tudom.
- Ha együtt működsz velem, nem esik bajod.
- És ha nem teszem?
- Hm.. Akkor ott kötsz ki, mint a többi. - Kirázott ettől a hideg. De valahogy nem akartam a földbe kerülni, vagyis nem ilyen fiatalan így muszáj lesz bele mennem a játékába. De akkor is találni fogok egy megoldást, hogy kijussak innen.

Embereeeek sajnálom, hogy csak most hozom a folytatást csak nem volt ihletem. És gome, hogy ennyire rövid lett...Se jobb mint a semmi :c Ui.: Azt hiszem túl sok American Horror Story-t néztem. Lehet írás elött nem kéne ilyen brutális dolgokat néznem, és akkor nem lesznek a dolgok ilyen elmebetegek. Bár akinek nem tetszik az nem olvassa. Ennyi.