Jimin pov

Egész hétvégén mást sem csináltam, csak segítettem a házimunkában és Jungkook leckéjét írtam. Rájöttem, hogy ha apa vagy Seoyeon közelében maradok megúszom a zaklatásait. Persze ez mit sem változtat a tényen, hogy a suliban ugyanúgy fog piszkálni. Elegem van ebből az egészből, elegem van belőle! Több munkát kell vállalnom, minél hamarabb el akarok költözni innen.

- Ó, Tökmag - összeszorított szájjal, fogcsikorgatva megyek ki a szobámból. Mivel Jungkook szobájába tilos belépnem - komolyan még csak azt sem tudom, hogy néz ki - bekopogok az ajtaján, ugyanis arra sem méltat, hogy legalább kijöjjön és onnan ordibáljon. Résnyire kinyitja az ajtót. - Na végre, mi tartott eddig? Vidd ki a szemetet, de úgy, hogy anyám ne lássa meg, hogy te csinálod! - adja ki a parancsot. Mikor látja, hogy nem mozdulok, idegesen csettint a nyelvével.

- Ugye nem szeretnél büntetést? - kérdezi szadista mosollyal az arcán és felém nyúl, de gyorsan hátrébb lépek, hogy ne érhessen el. Felhúzott szemöldökkel néz és kezd bosszúsnak tűnni. Visszamegyek a szobámba és összegyűjtöm a szemetet. Jungkook még mindig az ajtóban áll, amint meglátja a kezemben a zsákot elvigyorodik.

- Jó fiú - épphogy csak nem paskolgatja meg a fejemet, mint valami rohadt kutyának. Színtiszta gyűlölettel nézek vele farkasszemet. - Na mit fogsz csinálni? Beárulsz apucinak?

Tudja, hogy úgysem tenném meg. Nem is bírnék többet a szemébe nézni, ha megtudná milyen gyenge vagyok és hogy a suliban folyamatosan vernek. Elszakítom tekintetem a pokolfajzattól és lesétálok a lépcsőn, hogy a többi szemetet is összegyűjtsem.

***

- Végre beadtad a derekad? - kérdezi hitetlenkedve Yoongi, ahogy odanyújtom neki a házimat. Nem hittem volna, hogy feladom, de nem akarom, hogy Jungkook otthon püföljön azért, mert a suliban nem tettem meg, amit a hülye bandája parancsolt.

- Egyszer mindent el kell kezdeni. Most boldogok vagytok? - nézek körbe a három fiún. Kivételesen Jungkook most nincs jelen. Unottan a padomhoz sétálok és leülök Tae mellé. Együttérzéssel pillant rám.

- Otthon is... bánt? - suttogja aggódva. Nemet intek, bár ez nem teljesen igaz. Tegnap kaptam egy gyomrost, mert nem akartam elmosogatni helyette. Fáradtan a padra dőlök és lehunyom a szemem. Taehyung ébreszt fel miután kicsengettek, el sem hiszem, elaludtam. Fejével az ajtó irányába biccent, ahol Jungkook lezseren a falnak támaszkodik. Sóhajtva feltápászkodok a helyemről és odasétálok hozzá.

- Mi van?

- Nem írtad meg a matek házimat. - megragadja a karomat és kihúz a teremből.

- Micsoda?! De hát nem is mondtad, hogy van matek házid! - emelem fel hitetlenkedve a hangomat. Biztos, hogy emlékeznék rá, ha mondta volna. Most csak szívat! A folyosón már várnak a cimborái. Fantasztikus. Ismételten kék zöld foltokkal borítva megyek vissza a terembe és végigszenvedem a napot. Micsoda „szerencse", hogy ma csak egyszer kellett találkoznom velük. Apa ma sokáig dolgozik, ezért úgy döntök meglátogatom anyát. Addig sem kell egy légtérben tartózkodnom Jungkookkal. A szokásos félórás séta után megérkezem. Szeretem előtte kiszellőztetni a fejem.

- Szia Jimin - mosolyog rám Mrs. Cha.

- Jó napot. - viszonozom a mosolyát halványan.

- Kedves tőled, hogy ilyen sokszor meglátogatod, de biztosan ezt akarod? Mármint... - félbeszakítom még mielőtt kimondaná azt, amit nem akarok hallani.

- Biztos vagyok benne, végig mellette akarok maradni. - jelentem ki magabiztosan.

- Rendben drágám. Menj csak. - mosolyog kicsit szomorkásan. Bólintok és belépek a szobába, ahol a szokásos fertőtlenítőszag terjeng.

- Szia anya. - leülök mellé az ágy szélére és igyekszem valami boldog kifejezést varázsolni az arcomra. Persze mindketten tudjuk, hogy csak megjátszom magam, de anya sosem szól érte, csak elmosolyodik.

- Helló kölyök. Téged sehogy sem lehet levakarni, igaz? - kérdezi kicsit zihálva és összeborzolja a hajamat. Olyan sovány és sápadt.

- Nem, úgy tűnik nem. - összeszorul a torkom, de továbbra is szélesen mosolygok.

- Gyere ide! - tárja ki felém a karját. Óvatosan átölelem és mély levegőt veszek, hogy lenyugtassam magam. Ilyenkor legalább egy időre elfelejtkezem az iskolai zaklatásokról. Anya nyugtatóan simogatja a hátamat. - Jimin azt hiszem többet nem kéne idejönnöd. - elhúzódom tőle, hogy a szemébe nézzek.

- Dehogyisnem! - felelem dühösen. Már annyiszor megmondtam neki, hogy nem fogom magára hagyni, mégis minden héten eljátssza ezt.

- Kicsim. - gyengéden elsimítja a hajamat a homlokomból. Felkelek az ágyról.

- Ne nevezz így! - kiáltok fel. Soha nem szokott becézgetni és nem akarom, hogy most kezdje el.

- Jimin nyugodj meg! - próbálja felemelni a hangját, majd rögtön köhögni kezd. Visszaülök az ágyra és segítek neki felülni. Egy zsebkendőt szorít a szája elé. Aggódva várom, hogy abbahagyja a köhögést. Pár perc múlva zihálva visszadől a párnára és igyekszik úgy elhúzni a zsebkendőt a szája elől, hogy ne lássam a rajta levő vérfoltokat. Elveszem tőle és kidobom a kukába.

- Mennem kell, mert dolgoznom kell, de holnap jövök. - mosolygok rá és puszit adok a homlokára. Gyors léptekkel elhagyom az épületet és a falnak dőlve mély levegőt veszek. Muszáj kibírnom az ilyen helyzeteket bőgés nélkül. Nem rohanhatok el minden egyes alkalommal. Idegesen sétálok a munkahelyem felé, bár még két teljes órám van beérni.

***

Jungkook pov

Jimin megint elhúzott valahova, ráadásul elmúlt hat óra, szóval nem ért haza időben, ezért még büntetést is kap. Á, ennél jobb napom nem is lehetne. Elhitettem vele, hogy nem írta meg a matek házimat, pedig ma nem is volt matekom. Vidáman gyújtom meg a cigimet, anyám rögtön mellettem terem.

- Bent nem fogsz cigizni, tűnés kifelé, ha rá akarsz gyújtani! - mutat az ajtó irányába. Elborzadva nézek rá.

- Mi? De kint hideg van. - nyafogok abban reménykedve, hogy végül megsajnál, de erre esélyem sincs. Szigorúan megrázza a fejét.

- Nem fogod a meg nem született testvéredet mérgezni! Kifelé vagy ne gyújts rá! - felsóhajtok és felveszem a kabátomat.

- Remélem örülni fogsz, ha miattad megfagyok.

- Nem én kényszerítelek rá, hogy azt a bűzrudat szívd. - vág vissza anya és a kezébe veszi az egyik nyálas, romantikus könyvét. Szemforgatva kilépek az immár sötét udvarra. Komótosan elszívom a cigimet, közben majd lefagynak az ujjaim.

- Kit látnak szemeim? A tékozló fiú hazatér? - gúnyolódom, amint észreveszem a közeledő alakot. - Elkéstél, megszívtad. - vigyorgok rá, de mintha meg sem szólaltam volna, elmegy mellettem és belép az ajtón. Ó, erről nem maradhatok le. Gyorsan elnyomom a cigit és bemegyek. Semmi ordibálás, semmi szidás. Mégis mi a franc? Ha én késtem volna el, már a büntetéseimet sorolná.

- A vacsit betettem a hűtőbe, csak meg kell melegítened. - mosolyog rá anya, hát lássuk be elég furán.

- Köszi, de már ettem. - jelenti be Jimin és felmegy az emeletre. A halk ajtócsapódás után dühösen fordulok az anyám felé, aki már vissza is tért a könyve olvasásához. Állok előtte egy darabig, hátha méltóztat észrevenni.

- Mi bajod? - kérdezi anélkül, hogy rám nézne.

- Hogy mi bajom?! Nem is tudom mondjuk, hogy megszegett egy szabályt és nem bünteted meg, de még csak ki sem vagy akadva. Félsz, hogy megutál vagy mi?

- Jungkook - kezdi fáradtan. - Ülj le! - megfogja a kezem és lehúz maga mellé. - Figyelj, Jiminnek van elég baja és nem fog mindig időben hazaérni. Szeretném, ha ezt megértenéd és nem problémáznál ezen. - elkerekedett szemekkel hallgatom. Rám akar kényszeríteni egy ilyen ostoba szabályt, annak a törpének meg nem kell betartania? Most pattant el az a képzeletbeli húr. Felállok.

- Ha ő nem tartja be, én sem. - nem emelem fel a hangom, mert felesleges. Anya dühösen megragadja a kezem és visszahúz.

- Na idefigyelj! Ha... - egy pillanatig elgondolkozik. Homlok ráncolva várom, hogy folytassa. - Ha neked is lesz rá elég indokod, hogy ne kelljen betartanod ezt a szabályt, akkor majd beszélhetünk.

- Miért mégis milyen jó indoka van rá? - kiáltok fel, kiszabadítom a kezem a szorításából és elindulok a szobám irányába.

- Jungkook! - szól utánam anya, de nem érdekel. Idegesen becsapom a szobám ajtaját és levetem magam az ágyamra.