Jungkook pov

Valahogy a tudat, hogy Jimin az új „testvérkém" egész feldobja a napomat. Járhattam volna rosszabbul is, így legalább van akivel itthon is megírathatom a leckémet. Király! Fel kell hívnom Junhongot, hogy elújságoljam neki, bár ő általában sajnálni szokta az áldozataimat. Túl érzékeny az ilyesmire, pedig biztos vagyok benne, hogy az ő sulijában is piszkálódnak egymással a diákok. A negyedik csengetésre végre hajlandó felvenni a telefont.

- Kook megint zaklatsz? - szól bele a telefonba fáradt sóhajjal. Lerúgom a papucsomat és elfekszem a hatalmas ágyon.

- Még te beszélsz? - háborodom fel, persze nem komolyan. Mindig szívatjuk egymást valamivel, ez amolyan szokás nálunk. Junhonggal már az óvoda óta legjobb haverok vagyunk, régen még a szomszédom is volt, de aztán el kellett költözniük az apja munkája miatt. Igaz csak egy másik városba, de akkor sem találkozunk már annyit mint régen, mégis még mindig ő a legjobb barátom.

- Mi újság?

- Ma költöztünk össze az anyám új pasijával és találd ki, ki az új bátyuskám? - már attól vigyorognom kell, hogy rágondolok. Á, milyen könnyű is lesz mostantól az életem. Nem kell több házimunkát csinálnom.

- Mégis honnan a francból tudjam? Viszont nagyon vidámnak tűnsz, ha nem tudnám hogy srácról van szó, azt hinném a csajoddal költöztél össze. - felröhög. Mérgesen felülök az ágyban.

- Junhong idióta vagy! - kiáltok rá, remélem ideiglenesen megsüketült. Ingerülten morog valamit, ami igencsak hasonlít egy csúnya szóra. - A srácról van szó, aki Chinhwa háziját írja, így legalább megírja az enyémet is. - nevetek fel gonoszan. Egy újabb fáradt sóhajt ereszt meg. Szinte látom magam előtt azt az elítélő kifejezést az arcán.

- Haver nincs elég baja szerencsétlennek? Miért kell még otthon is piszkálnod?

- Jun olyan ünneprontó vagy! - tényleg kezd lelombozni. Inkább témát váltok, szerencsére sikerül elterelnem a figyelmét. Mesél a sulijáról, meg hogy milyen új tánclépéseket tanulnak. Érdeklődve hallgatom végig, mostanában állandóan csak a költözés miatt nyafogtam szegény srácnak, szóhoz sem engedtem jutni, szóval most ennyivel tartozom neki. Bő fél órám át beszélgetünk, anya megint ki lesz akadva a számla miatt, de nem érdekel különösebben, hiszen most már itt van az új apucim, akinek van elég pénze kifizetni. Azt hiszem nem árt jó kapcsolatot ápolnom Jimin apjával. Jut eszembe, már legalább öt órája elment ahhoz a Taeyanghoz. Várjunk, biztos hogy nem ezt a nevet mondta, hiszen az egy énekes. Már kezd beszűrődni a szobámba a vacsora illata, ezért megkockáztatok egy gyors sétát a konyhába. Szerencsére anya már nem enyeleg Jihoonnal, csak a babacuccokról beszélgetnek.

- Látod mondtam, hogy ki tudom csalogatni a szobájából. - kuncog anya Jihonnak intézve a szavait és közben egyik kezével a kaját kevergeti, a másikkal pedig szeretetteljesen végigsimít domborodó pocakján. Megkordul a gyomrom, körülnézek mit tudnék elcsenni, anélkül hogy anya észrevenné.

- Jimint is hazacsalogathatnád - Jihoon összevont szemöldökkel néz az órájára. - Biztos megint az anyjánál van.

- Nem tilthatod meg neki.

- Tudom, de akkor sem tetszik, hogy találkozgat vele. Túl fiatal még az ilyesmihez. - miért, mégis mi lehet a baj az anyjával? Tisztára úgy beszél, mintha sztripper lenne vagy valami hasonló. Elcsenek egy darab párolt zöldséget, sajnos ezzel kell beérnem, mivel a hús még nincs kész.

- Jungkook! - anya rácsap a kezemre, mire megvillantom a legszebb mosolyomat, mert tudom hogy attól rögtön megbocsát.

- Bocsi. - összeborzolja a hajamat, amiről tudja mennyire utálom. Valószínűleg csak el akar üldözni a kaja közeléből, sikerül is neki. Jihoon a mobilját nyomkodja homlok ráncolva.

- Minden oké? - ideje bevágódni nála és eljátszani a jófiút. Leülök mellé az asztalhoz. Mosolyogva felpillant rám, majd rögtön vissza a telefonra.

- Persze, csak nem érem el Jimint, de már biztos úton van. - azt kétlem, lehet örökre elüldöztem a házból. Magamban mosolygok, de kívülről igyekszem aggodalmasnak tűnni.

- Biztos mindjárt itthon lesz. Máskor is ilyen sokat szokott késni?

- Igazság szerint nem tudom, elég sokat dolgoztam az utóbbi időben és csak későn értem haza. Fogalmam sincs mikor szokott hazaérni. - megértően bólogatok. Ó, szóval nem sokat lesz itthon, ez még kapóra jöhet. Igaz számíthattam volna erre, mivel orvos, biztos elég szar beosztása van és akármikor behívhatják.

- Ne aggódj mókus, hamarosan itt lesz. - nyugtatgatja az anyám.

- Addig nézzünk valami filmet. - vetem fel az ötletet.

Jimin pov

Nem halogathatom tovább a dolgot, már így is hét óra van. Bunkóság egész álló nap Taehyungéknál lenni, anyát meg már nem látogathatom meg, mert túl késő van. Egy öleléssel elköszönök Taetől, próbálom magamba szívni a pozitivitását. Persze nem akarom, hogy meglássa rajtam mennyire ideges vagyok, de elrejteni úgysem tudom. Iszonyatosan lassan sétálok hazafelé, majd azt mondom kicsit eltévedtem. Elvégre ez teljesen hihető, mivel csak most költöztünk be az új házba, ami egy olyan környéken van, ahol nemigen jártam eddig. Az a tudat vigasztal, hogy ha apa nem is, Seoyeon otthon van és Jungkook addig nem fog próbálkozni semmivel, legalábbis remélem. Az anyja előtt, csak nem mutatná meg az igazi énjét, ugye? Az idegességtől összeszorul a gyomrom, már látom a házat, mindjárt oda is érek. Vajon mennyi lehet az idő? Apa biztos ki lesz bukva rám, mert elég későre járhat. Francba! Hogy lehettem ekkora hülye, hogy még a nyamvadt telefonomat is elfelejtettem magammal hozni? Veszek pár nagy levegőt és lassan kifújom, mielőtt belépnék a pokolba, amit ezentúl kénytelen vagyok az otthonomnak nevezni. Halkan becsukom az ajtót, bár úgysem kerülhetem el, hogy találkozzam velük. Meglepetésemre az apám vidám hangját hallom a nappaliból, Jungkookkal beszélget és valamin nevetnek. Fantasztikus már biztosan kebelbarátok, mégsem kellett volna elmenekülnöm és itt hagynom őket.

- Megjöttem. - jelentem be csendesen, az sem biztos, hogy meghallották. Apa felém fordítja a fejét. Nem tűnik mérgesnek.

- Szia. - lejjebb veszi a tv hangerejét. - Jól van srácok, akkor most átbeszéljük a szabályokat.

- Milyen szabályokat? - Jungkook felvont szemöldökkel, kérdőn fordul az apám és az anyja felé.

- Gyere kincsem, ülj le! - paskolgatja meg Seoyeon a kanapét maga mellett. Nem vagyok hozzászokva, hogy becézgessenek, még anya sem csinált ilyet soha. Mindig a nevemen hív vagy kölyöknek. Nem is vagyok biztos benne, hogy nekem szólt, amíg várakozva felém nem fordul. - Jimin gyere!

Látszik, hogy Jungkook sem örül annak, hogy az anyja becézget, de igyekszik nem kimutatni a szüleink előtt. Idegesen leülök mellé és kicsit megugrom, amikor mosolyogva végigsimít a hátamon. Remélem csak egyszeri alkalom volt és nem valami anyai szokás, mert nem hiszem hogy hozzá tudnék szokni.

- Apátok és én szeretnénk megbeszélni pár alapvető szabályt. - Jungkook elfintorodik, az anyja folytatja, mielőtt a srác megszólalhatna. - Igen drágám tudom, hogy ő nem a vér szerinti apád, de mostantól valószínűleg így fogom emlegetni. - nem vagyok olyan neander völgyi, mint egyesek, ezért nem vágom közbe, hogy ő csak az én apám, de elég nehezemre esik visszafogni magam.

- A lényeg, hogy mostantól este hatkor eszünk, szóval mindenkinek időben haza kell érnie. - veszi át a szót apa. Mi van? Összezavarodva kapkodom a tekintetem kettőjük között.

- Ugye most csak szívattok? - ad hangot Jungkook a felháborodásának. Ezúttal a számból vette ki a szót.

- Jungkook ne nyafogj! - szól rá Seoyeon és figyelmeztetőn feltartja az ujját, amikor a fia ismét szólásra nyitja a száját.

- Szóval... hatkor vacsora és mivel Seoyeon terhes, többet kell segítenetek a házimunkában. Ez főleg neked szól Jungkook, mert Jimin eddig is sokat segített. - fordul a duzzogó srác irányába. - Továbbá el kell mondanotok hová mentek, ha elmentek itthonról és azt is mikor jöttök vissza.

A kis beszélgetés után, végre felmehetek a szobámba, de mielőtt magamra zárhatnám az ajtót, Jungkook betör a szobába.

- Remélem tudod, hogy az összes baromságot, csak te fogod betartani! - sziszegi fenyegetően és a falnak lök. - Holnap kezdheted is a mosogatással, ja és kicsit több házid lesz. - vigyorog rám gonoszan, majd kiviharzik a szobámból.