Szótlanul ülök a kocsiban a négy hónapos terhes anyámmal a volánnál és duzzogva bámulok kifelé az ablakon. Miért kell nekem összeköltöznöm az új pasijával és a kölykével? Egész eddig jól megvoltunk kettesben, boldogok voltunk. Remélem nem várják el tőlem, hogy ehhez az egészhez jó képet vágjak.

- Jaj Jungkook, ne vágj már ilyen savanyú képet! A végén még megráncosodsz ettől a sok homlokráncolástól és fiatalabbnak fognak nézni nálad. - egy pillanatra leveszi a szemét az útról és mielőtt megállíthatnám, megcsipkedi az arcomat.

- Anya szállj már le rólam! - ütöm el a kezét, amivel csak egy kuncogást váltok ki belőle. Nem elég, hogy egy teljesen új házba kell költöznöm, még az iskolához is közelebb van, így nem mondhatom többet, hogy azért késtem, mert nem jött a busz időben. Komolyan nem hiszem el, mekkora szívás már! Remélem anya pasijának a kölke nem szól hozzám, mert még le találom ütni. Még tíz perc néma autózás után, végre megérkezünk úti célunkhoz. Jó, meg kell hagyni már kívülről szebb ez a ház, mint a régi. Az egyetlen jó az új nevelőapuciban, hogy pénzes és mivel jóban akar majd velem lenni, tuti megdob egy kis zöldhasúval, ha kérem. Úgy látom ők már itt vannak, amint anya leparkol Jihoon már ugrik is, hogy kinyissa neki az ajtót. Egymásra vigyorognak, mint a rossz tinik, habár mindketten megvannak már vagy ötven évesek. Na jó, túloztam, de akkor is öregek már az ilyesmihez.

- Hogy vagy ma Bogárkám? - jesszus, ettől az enyelgéstől rosszul vagyok, de kénytelen vagyok végignézni, ahogy magához öleli anyámat és arcon csókolja. Hihetetlen anyám elpirult!

- Ó, hát jól vagyok. - vigyorog idiótán.

- Szia Jungkook - hajol be a kocsiba Jihoon miután leesik neki, hogy én is itt vagyok. Intek neki köszönésképp, hogy azért anya ne szedje le a fejem később, amiért bunkó voltam. - Nem szállsz ki?

- Megvárom míg befejezitek a nyáladzást.

- Jungkook! - szól rám anya rögtön. Nem szentelek neki figyelmet, csak előveszek egy szál cigit és meggyújtom. - Ne dohányozz a kocsiban!

- Ne izgasd fel magad Seoyeon, inkább menjünk be! - kikászálódom a kocsiból és nézem ahogy egymást ölelgetve, mosolyogva bemennek a házba. Fúj, nyáltenger! Lassan, nyugodtan elszívom a cigim, minél tovább húzom az időt, annál jobb. Viszont így sem nyertem valami sok időt, max két percet. Lehangoltan lépek be a házba, egyszerre a nappaliban találom magam, ami egybe van kötve a konyhával. Furcsa, mert az előző házunkban a szobák elrendezése teljesen más volt, de azért jól néz ki. Igazi amerikaias hatást kelt. Anya Jihoon mellett ül a kanapén kicsit kifulladva, tegnap sokáig dolgozott és a terhesség is eléggé kifárasztja.

- Mókuskám nagyon szép ez a ház, imádom. - ad csókot a férfinak. Undorodó arccal megköszörülöm a torkom. Egyszerre szétrebbennek, de még mindig nem engedik el egymás kezét.

- Kook még nem is találkoztál a fiammal. - áll fel mosolyogva Jihoon, átkarolja a vállam és az emeletre vezető lépcső felé fordít. Fogcsikorgatva követem.

- Jungkook vagyok. - morgom nem létező bajszom alatt. Utálom, ha becézgetnek, még az anyámnak is csak ritkán engedem. A pasas láthatólag zavarban van. Végre leszedi rólam a kezét és beletúr a hajába.

- Bocsánat, Jungkook. - nyugtalannak látszik, aminek nem tagadom egy kicsit örülök is. Biztos azt hitte, mivel van egy majdnem velem egykorú gyereke könnyű dolga lesz, hát el kell, hogy keserítsem. Én még mindig a morcos tini korszakomban vagyok, meg amúgy is ki a halál örülne, annak hogy két teljesen idegennel kell összeköltöznie, ráadásul az egyik keféli az anyját? Bekopog az egyik ajtón, majd meg sem várva a választ benyit. Ezt sosem értettem, akkor miért kell egyáltalán bekopognia?! Máris megvan az újabb idegesítő szokása, amivel meg kell tanulnom együtt élni. Nyomában belépek a királykék falakkal rendelkező szobába és körbenézek. Összességében jól néz ki, még franciaágyra sem sajnálta a pénzt, ahogy látom. Az ablak melletti íróasztalnál ül a fia fülhallgatóval a fülében. Fejét támasztva elmélyülten ír valamit, gondolom a leckéjét. Nem is látom az arcát egészen addig, míg Jihoon ki nem húzza a füléből az egyik dugót és ő meglepődve fordul felénk.

- Jimin, ő itt Seoyeon fia Jungkook. - mutat be a kis Tökmagnak. Ahogy az apja nem figyel gonosz mosolyra húzom a számat. Hát ez fantasztikus lesz, ezzel a nyomival kell együtt élnem. A srác arcán félelem suhan át, de van hozzá elég lélekjelenléte, hogy kicsit elmosolyodjon.

- Szia, Jungkook vagyok. - mutatkozom be felé nyújtva a kezem.

- Szia - nyögi ki nagy nehezen, majd megfogja a kezem. - Jimin vagyok. - a vigyorom még szélesebb lesz, jól megszorítom a kezét. Összeszorítja a száját.

- Örülök, hogy megismerhetlek. - teszem hozzá kedves hangon. Némán bólint és elhúzza a kezét.

- Nekem most mennem kell... öö... Taevel van egy közös beadandónk, amit el kéne már kezdenünk. Majd jövök. - mosolyog az apjára és kislisszol az ajtón.

Jimin pov

Ahogy meglátom, hogy zaklatóm az apám mellett áll mosolyogva, ráadásul a szobámban, a gyomrom felkavarodik, szívverésem pedig felgyorsul. Mit keres itt? Ki engedte be a házba, miért áll az apám mellett? Próbálok úrrá lenni a pillanatnyi pánikon és rendezem a vonásaimat, mielőtt észrevehetnének belőle bármit is. Aztán az apám barátságosan bemutatja nekem. Nagyon remélem, hogy ez csak valami vicc vagy esetleg egy álom. A sátánfajzat apám háta mögött gonoszan elvigyorodik. Nyelek egy nagyot, majd mosolyt erőltetve arcomra felé nyújtom a kezem, ezzel belemegyek a játékba, miszerint most találkozunk először. Olyan erősen szorítani kezdi a kezem, hogy alig tudom elhúzni, azután valamivel kimentem magam és szinte már futva hagyom el a házat. Nincs nálam se telefon, se pénz. Semmi. Azt hiszem sokkos állapotomban azt hazudtam Taehyunghoz megyek át, de ha már így alakult akár meg is látogathatom. Transzban teszem meg az utat legjobb barátom házáig, még a piroson is majdnem átmentem. Miért én, mi rosszat tettem, amivel ezt érdemlem, hogy egy maffiavezérnek is beillő vadbarommal kell egy fedél alatt élnem? Nem szokásom ilyen kérdéseket feltenni magamnak, de ez már nekem is sok. Tae egy almát majszolgatva nyit ajtót, mikor meglát felvonja a szemöldökét. Nem sokszor szoktam átjönni hozzá, igazából nem szeretek másokhoz átmenni valahogy betolakodónak érzem magam.

- Chim, mizu - beleharap az almájába és oldalra lép, hogy betudjak menni tőle. - Rosszul vagy? Még sosem láttalak ilyen fehérnek. - lerogyom a legközelebbi bútordarabra, ami ez esetben egy szék.

- Ő az új testvérem. - még értetlenebb képet vág, mint mikor ajtót nyitott. Kidobja az almacsutkát a kukába és leül a velem szemközti székbe.

- Kicsoda?

- Jung... Jungkook. Az új testvérem. - nyögöm ki végre. Most hogy kimondtam, végleg tudatosult bennem az igazság. Nem elég, hogy a suliban zaklat, még otthon is fog a nap 24 órájában.

- Mi?! Jimin, akkor el kell mondanod az apádnak miket csinál! - Tae mérgesen ökölbe szorítja a kezét. Kizárt, hogy elmondjam az apámnak, akkor megtudná milyen nyápic vagyok valójában, meg amúgy is az egész Chinhwa miatt van, Jungkook meg a retardált csapata is csak a bábjai.

- Nem. - normál hangerővel mondom ki ezt az egy szót, de érződik a hanglejtésemen, hogy ezzel lezártam a témát.

- Jó akkor majd én! - határozott szándékkal hátratolja a székét és feláll, de elkapom a karját és erősen megszorítom.

- Taehyung! El ne járjon a szád! Azt hiszed nem tenné tönkre a te életedet is, ha elmondanád valakinek, hogy az egész iskolát rettegésben tartja? Legyen már egy kis eszed! - legyen már egy kis esze. Azt gondolja attól, hogy átlagosak a jegyei és a szülei nem Chinhwa apjának dolgoznak biztonságban van, de ez nem igaz. Egyszer valaki megpróbálta feldobni az egyik tanárnál, de abból is simán kihúzta magát. Igazából minden tanár kedvesnek és udvariasnak tartja, szóval nem hittek a másik diáknak. Chinhwa viszont elintéztette Jungkookékkal, a srác még iskolát is váltott. Lehet nekem is azt kéne.

- Jó, nem mondom el neki, de ha az az állat otthon csak egy újjal is hozzád ér, akkor én... én... nem maradnak ujjai - mérgében felfújja az arcát, mint egy duzzogó kisgyerek. Felnevetek és összeborzolom világosbarna tincseit. - Járok taekwondo órákra. Nem viccnek szántam!

- Tudom, köszönöm. - hálásan rámosolygok. Mennyivel könnyebb lenne, ha ő lenne az új öcsém.