Előre is kellemes ünnepeket mindenkinek! 😁🎄🎁

Jimin pov

Az óra csörgésére kelek, fáradtan lenyomom a gombját és átfordulok a másik oldalamra. Semmi kedvem suliba menni, talán itthon kéne maradnom. Persze ezt nem tehetem, apám ki lenne akadva, plusz lemaradnék egy fontos dolgozatról is. Sóhajtva felkelek és elkezdek öltözködni, közben eszembe jut Jungkook tegnapi, meglehetősen furcsa kérése. Általában csak az ágyamra dobja a leckéjét és minden szó nélkül lelép valahová a haverjaival, elvárva tőlem, hogy megcsináljam, mire visszaér. A tegnapiból viszont kiderült, hogy a bunkósága mellett érzelmi analfabéta is. Ki az a hülye, aki még egy ilyen könnyű verset sem tud elemezni? Megrázom a fejem, hogy kiverjem belőle a Jungkookkal kapcsolatos gondolatokat, majd gyorsan megkötöm a nyakkendőmet és felveszem a táskámat. Szerencsére nem találkozom Vele, biztosan már elment bankot rabolni vagy valami. Gyorsan megreggelizem, ugyanis késésben vagyok, majd elindulok a suliba, közben kapok egy üzenetet Taetől, hogy megbetegedett és nem jön ma. Fantasztikus, gyűlölök egyedül lenni. Unalmas és nagyobb az esély rá hogy a kis maffiacsapat rám száll, de szerencsére békén hagynak. Délután még mindig kissé idegesen lépek ki az iskola ajtaján, ahol rögtön meglátom Chinhwáékat. Sajnos ő is meglát, már épp fordulnék el, amikor a csapatának az egyik tagja a vállamra teszi a kezét és feléjük kezd tolni. A szívem a torkomban dobog. Mi a fenét akarnak? Chinhwa mosolyogva rácsap a vállamra, a másik srác pedig elenged.

- Park, épp téged kerestünk. Tudod, mostanában nem valami jók a jegyeim. Kang sajnos nem tud olyan jó esszéket írni, mint te. És képzeld Jeon mostanában nem engedelmeskedik, szóval mit is csináltál vele? - beszéd közben az iskola hátsó udvarára vezet, ahol kevesebb az ember, azok is azonnal eltűnnek mihelyt meglátják a csapatot. Homlok ráncolva nézek fel rá. Persze, hogy ő is magasabb nálam.

- Nem csináltam semmit a kutyáddal. - felelem gúnyos hangon. Az utóbbi időben én sem tudok kiigazodni rajta, mégis miért tőlem vár választ? Elvigyorodik a válaszomon. Megveregeti a vállam és teljes erőből nekilök a falnak.

- Tudod, nem csak Jeontól kell félned. Saját magam is el tudnálak intézni, de nem akarom bemocskolni a kezem. Ezúttal viszont úgy nézem muszáj lesz. - a beteg vigyor az arcán még szélesebb lesz, valamiért a Jokert juttatja eszembe, amitől rögtön kiver a víz.

- Mit akarsz, hogy újra megírjak helyetted mindent? - remegni kezd a térdem, de figyelmen kívül hagyom. Elegem van belőle. Lehet, hogy az iskola királyának képzeli magát, de valójában nem az. Csak egy elkényeztetett barom. - Hát persze. Nem kaphatsz ötösnél rosszabb jegyet, mert te olyan tökéletes vagy. A polgármester fia. Mit szólnának az emberek? - látom, hogy ökölbe szorítja a kezét. Fejével int a többieknek.

- Húzzatok innen, egyedül intézem el!

- Mi? De én nézni akarom. - nyafog az egyik. Chinhwa hirtelen felé fordul és behúz neki egyet. Nem elég erősen ahhoz, hogy meglátszódjon, de ahhoz igen, hogy fájjon. A srác arca fájdalmas grimaszba torzul, de van annyi esze, hogy befogja a száját. - Tűnjetek el! MOST! - üvölti Chinhwa teli torokból. Összerezzenek. A rohadt életbe, mibe kevertem magam? A csapat egy perc alatt feloszlik. Chinhwa megvárja míg mind eltűnik a színről, majd felém fordul, az arcán barátságos mosollyal. Lepillantok a kezére, ami még mindig ökölbe van szorítva. Kihúzom magam és emelt fővel várom az ütését, ami viszont elmarad. Helyette lassan felemeli a kezét és nem eresztve a tekintetemet, végigsimít az arcomon. Elönt az undor, ezért összeszorított fogakkal elfordítom a fejem. Halkan nevetni kezd.

- Senki nem mert még így beszélni velem. A végén még kiderül, hogy bátor vagy. Vagy meglehet inkább ostoba. - az államnál fogva kényszerít, hogy a szemébe nézzek. - Egyébként igazad van. A polgármester fiaként elvárják tőlem a tökéletességet, de semmit sem tudsz az életemről, ezért jó lenne, ha nem fecsegnél össze-vissza. Főleg ne a bandám előtt. Vicces, ha befogtad volna, valószínűleg elengedlek egy fenyegetéssel, de mivel megaláztál előttük, azt hiszem el kell csúnyítanom a cuki kis pofidat. - újra ökölbe szorítja a kezét, felkészülve az ütésre.

Jungkook pov

Ma korán leléptem otthonról, így elkerülve a találkozást a Tökmaggal. Most hogy a segítségét kellett kérnem, megalázva érzem magam. Szeretném elkerülni a találkozást, ameddig csak lehet. Most biztosan azt hiszi hálás vagyok neki és ki tudja mivel próbálkozik majd. Lehet kér valamit a segítségért cserébe, de nem áll szándékomban neki ugrálni. Így is elég Chinhwa meg a bandája. Ha az anyám nem dolgozna a polgármesteri hivatalban és a srác apja nem lenne olyan nagy hatalmú ember, már rég elintéztem volna Chinhwát. Szerencsére színét se láttam ma az iskolában se neki, se Jiminnek. Viszont nem halogathatom tovább a dolgot, haza kell mennem tanulni. Lassan vánszorgok az utcán, az emberek már kezdenek felfigyelni rám. Miért nem tudnak a saját dolgukkal törődni? Az idegeim lenyugtatásaként még elszívok egy cigit az ajtóban, de valahogy most ez sem nyugtat le. Kezd elegem lenni ebből a mostohatestvérségből. Na nem mintha valaha is jó lett volna, na jó talán egész jó volt, míg Jimin minden házimunkát megcsinált helyettem, de most már ennek is vége. Semmire sem jó. Becsapom magam mögött az ajtót. A ház csendes, biztos megint a szobájában olvas, amilyen könyvmoly. Amikor felmegyek az emeletre halk neszezést hallok a fürdőszoba felől. Amilyen hangtalanul csak tudok elindulok a zaj felé. Bedugom a fejem a résnyire nyitott ajtón. Jimin háttal áll nekem és a szekrényben kutakodik. Valamit nagyon keres, de a fogkrémen és borotvahabon kívül nem sok mindent találhat. Egy mozdulattal becsapja a szekrény ajtaját, idegesnek látszik. Felhúzott szemöldökkel figyelem, a tükör felé fordul és kezét végighúzza a száján. Ekkor veszem észre az alsó ajkán lévő vérző sebet. Mielőtt észbe kapnék, már a fürdőben vagyok és csuklójára fogva magam felé fordítom. Ki a franc tette ezt vele? Nem adtam rá engedélyt! Elkerekedett szemmel néz fel rám. Ahogy a sebet figyelem egyre dühösebb leszek.

- Ki volt az? - a hangom halk morgásként hagyja el a számat. Jimin arca fintorba torzul.

- Jungkook, engedj el! - tudhatná, hogy nekem nem parancsolgathat. Továbbra is a csuklóját szorongatom és egy lépéssel közelebb lépek hozzá, így teljes testemmel nekinyomom a mosdókagylónak.

- Eressz már el, ez fáj! - emeli fel a hangját. Rádöbbenek, hogy tényleg egyre erősebben szorítottam, így gyorsan el is engedem a kezét. Viszont nem engedem, hogy arrébb lépjen, kezeimmel megtámaszkodom a mosdón, így elzárva a menekülési útvonalát. Jimin szaporábban veszi a levegőt és próbál hátrébb hajolni.

- Ki...Csinálta...Ezt?