Jungkook pov

- Tudod én csak szeretném, ha barátok lennénk Tökmag. A barátok viszont segítik egymást, szóval nem hiszem, hogy ez menni fog, mert te csak magadra gondolsz. - lehajolok a földön fekvő, láthatóan fájdalmakkal küszködő fiúhoz. Persze most hogy az egyik haverom bevitt neki egy jobb horgost máris nem olyan nagy a pofája. - Tudod, én is szeretnék jó jegyet kapni és fordított helyzetben én segítenék neked.

- Ja, biztos. - vihog fel Namjoon. Teljes nevén Kim Namjoon a bandám tagja és egyben legjobb barátaim egyike. Becenevén Monster, gyilkos jobb horoggal rendelkezik és hatalmas türelemmel, viszont ha eldurran az agya, nos azt inkább ne akarja senki látni. A másik két jómadár mellette, - akik épp a földhöz szegezik a kis nyomit - Jung Hoseok és Min Yoongi. A sors fintora, hogy mind idősebbek nálam mégis én vagyok a bandavezér, ha fogalmazhatok így. A suli királyának jobb keze vagyok és imádom a munkámat. Ja, ez a nyomi előttem a földön valami Jimin, az osztály egyik legjobb tanulója. Most épp a töri házijára lenne szükségem. Hogy miért? Mert a főnöknek kell. Ugyan minek írnád te magad a házikat és a dolgozatokat, ha a suli királya vagy? Nekem pedig nincs más dolgom mint kicsit elgyepálni azokat az embereket, akik ellenállnak a mi kis rendszerünknek. Történetesen a Tökmag is közéjük tartozik. Azért neveztem el így, mert hiába idősebb nálam, legalább egy fejjel magasabb vagyok.

- Nem fogom megírni helyetted a házit, csináld meg magad te seggfej! - hihetetlen ennek a srácnak a kitartása, még a földre nyomva is visszadumál. Persze a hangja remegéséből egyértelmű, hogy fél tőlem és van is oka rá, habár még sosem vertem meg senkit. A piszkos munkát az idősebbekre hagyom, én csak irányítok. Hoseok elmosolyodik a srác kijelentésén. Biccentek neki és Yoonginak hogy engedjék el, majd Nam felé fordulok.

- Intézd el, de úgy hogy ne vegyék észre a nyomokat, ne az arcát mint az előbb. Komolyan egyszer miattad fogunk lebukni! Chinhwa nem örülne neki. - teszem hozzá. Nem akarom, hogy Namjoon lebukjon és Chinhwa elintézze hogy kirúgják a suliból. Utálom őt, mert egy gazdag köcsög és sajnos az emberek azt teszik amit mond, így természetesen nekem is muszáj, ha nem akarom hogy kirúgasson. Nam komoly arccal bólint és már indul is a Tökmag felé. Visszamegyek Mr. Gazdag Gyerekhez hogy jelentést tegyek. Általában nem szoktam végignézni a srácok munkáját, túl nagy lenne a bűntudatom. Jimin viszont mindig megkönnyíti a dolgom, mert beszólogat, így nem igazán bánom hogy kap pár pofont.

- Elintézted? Töri lesz, úgyhogy jobb lesz ha sietsz. - Chinhwa szokásához híven körbe van véve a kis bálványozóival, akik szerinte a barátai. Egyértelműen csak a pénze és a hatalma miatt lógnak vele, csak még ahhoz is hülye hogy ezt észre vegye.

- Kim már dolgozik rajta. - mosolygok kelletlenül. Nehogy még a végén az legyen a baja, hogy húzom a szám. Elégedetten bólint és hátba vereget.

- Jeon eddig te vagy a legjobb emberem, mintha csak erre születtél volna, hogy a talpamat nyald. - borzolja össze a hajam egy gonosz vigyor kíséretében. Hogy rohadnál meg! Mivel az apja a polgármester és eléggé nagy hatalommal rendelkezik, - történetesen az anyámat is bármikor kirúghatja, ugyanis a titkárnője - ezért muszáj neki engedelmeskednem és még jó képet is kell vágnom hozzá. Mit tettem, hogy ezt érdemlem? Na nem azért, persze vannak előnyei is, például, hogy nekem sem kell házit írnom, megvannak rá az embereim.

Jimin pov

Miután a kis vezérük lelépett, felegyenesedem, bár tudom nem valami jó ötlet és azt is tudom mi jön ezután. A magas szőke felsóhajt.

- Sajnálom. - mondja halkan, aztán erősen gyomron vág, amitől megint a padlón kötök ki. A levegő kiszorul a tüdőmből, a fájó pontra szorítom a kezem, míg ők átkutatják a táskámat a töriházi után. Megvárom míg elmennek és csak aztán próbálok meg felállni. Az arcom fájdalmas grimaszba torzul. Szar az életem. Visszaüthetnék, de már csak fél évet kell kibírnom és amúgy sem vagyok az erőszak híve. Én csak táncot akartam tanulni, de apám ragaszkodott hozzá, hogy először szerezzem meg az érettségit. Kis levegőket véve igyekszem csökkenteni a fájdalmat, kevés sikerrel. Elbotorkálok a tantermemhez, nem nézek se jobbra, se balra, csak leülök a helyemre.

- Jól vagy? - kérdezi a padtársam és egyik legjobb barátom Taehyung aggódva. Némán bólintok figyelve, ahogy a tanár belép az ajtón és leteszi a laptoptáskáját az asztalra. Amikor az egyik osztálytársam körbejár, hogy összeszedje a házikat, benyúlok a táskámba a másik dolgozatért és a kezébe nyomom. Állandóan kettőt kell írnom, mert tudom, hogy az egyiket úgyis elveszik. Valahogy mindig azt találják meg, ami jobban sikerül.

Végre hétvége és megszabadulok Chinhwa kutyáitól, bár az a két nap sem ígérkezik a legjobbnak. Holnap elköltözünk apámmal. A szüleim már kiskoromban elváltak, apa pedig most talált magának új párt és azt tervezik, hogy összeköltöznek. Seoyeon kedves nő, de van egy fia, akivel még nem találkoztam, ezért elég ideges vagyok. Egyedül annyit tudok róla, hogy egy évvel fiatalabb nálam, szóval nem sokára lesz egy öcsém. Igazából két testvérem lesz egyszerre, ugyanis Seoyeon terhes, azért az ilyesmire egykeként nehéz felkészülni. Nagyon ideges vagyok. Mi lesz, ha nem jövök ki jól a fiával? Mi van, ha utálni fog? A végén annyira elmerülök a gondolataimban, hogy majdnem elkerülöm a házunkat. Apa egy darabig még nem ér haza, ezért nekiállok én a vacsora elkészítésének. Nem mintha olyan jól főznék, de azért egy egyszerűbb ételt össze tudok dobni magamtól. Idővel meg kellett tanulnom ellátni magam, mert apa sokat dolgozik, a közeli kórházban sebész. Egészen tavalyig az anyámmal éltem, így vele jobb a kapcsolatom. Persze apámmal is jól kijövök, de akkor is fura, hogy most csak ketten vagyunk, vagyis holnaptól négyen. Vacsora közben a tévében nézek valami romantikus dorama ismétlést, aztán gyorsan megírom a házimat. Ma még meg akarom látogatni az anyámat is és az utolsó busszal haza is kell érnem. Nem akarom, hogy apám tudjon róla, nem díjazza, de persze nem is tilthatja meg.