"Hand in mine, into your icy blues

And then I'd say to you we could take to the highway

With this trunk of ammunition too

I'd end my days with you in a hail of bullets"

-Most Bella! Fuss, fuss! -ordította Levi elrohanva mellettem, de megragadta a kezemet és magával húzott. 

-Állj meg te fasz! Kinyírunk a csajoddal együtt! -kiáltották utánunk. 

Futottam olyan gyorsan amennyire csak tudtam, karomat elengedte, mikor már látta, hogy tudom tartani az iramot. Sötét volt már, az utcát csak a közvilágítás fényei láttatták, a járdán egy lélek sem volt rajtunk és az üldözőinken kívül. Az eső kellemes csöpögésből vad szakadásra váltott. A vér pezsgett az ereimben, az adrenalin szintem megemelkedett, lihegtem, de még rohantam. Egyikünk sem nézett hátra a követőinkre, hallottuk talpaik csapódását a betonon, én csak Leventét követtem. A pocsolyákat nem érte meg kikerülni, egyenesen a közepükbe szaladtam mindegyikének, ami az utamba került. A víz felcsapódott, a cipőm már teljesen átázott, az esőcseppek a bőrkabátomon kopogtak. 

"Péntek van, szóval még ha el is kapnak van két napunk felgyógyulni," - szaladt át a fejemben és elmosolyodtam, egy pillanatra feladtam, de akkor Levi hátra fordult hozzám egy szemvillanásra.

-Még egy kicsit! -tátogta és vett egy hirtelen jobb kanyart. Követtem.

Már nem hallottam az utánunk kiabálást, de nem néztem hátra, hátha csak egyszerűen az eső nyomja el a hangját. Levente sem lassított, kabátzsebébe nyúlt és elővett egy kulcscsomót, egy jó néhány emeletes ház ajtajához érve azonnal nyitotta is és beléptünk a száraz lépcsőházba. Nem kapcsolt villanyt, félhomályban álltunk egymással szemben, Levi arcáról patakokban folyt le a víz, miken megcsillant a kinti világítás fénye. 

Alap esetben meg kellett volna ütnöm, legalább csak egy pofont adni neki, de nem tudtam komolyan venni ezt az egészet. Nem éreztem haragot, sőt még jól is esett az izgalom. Tudom, nem vagyok normális.

-Ha félre dugsz, akkor legalább mond el, hogy fel legyek készülve az ilyen esetekre. -mondom levetve a bőrkabátomat. Bőrig áztam, mindenem csurom víz lett, Levente is hasonlóan nézett ki mint én. A lassan rendes tempójára visszaálló légzésünkön kívül csak a belőlünk csöpögő cseppek koppanásának a hangja töltötte ki a lépcsőházat. 

-Miért nem lettél mérges? -lépett felém, de megállt félúton. 

-Felőlem dugd meg akár röptében a legyet is, csak soha ne hazudj! És használj gumit! -elindultam fölfele a lépcsőn otthagyva a meglepett Leventét. Szeretem mikor a nyers megfogalmazásom megérinti az embereket. -És még valami! Mással ne csókolózz, csak velem! -visszafordultam néhány lépcsőfok után. Ő még mindig ott állt és figyelt engem. -De csak, hogy ne tévesszelek meg, nem szeretlek!

-Persze, tudom! Én sem téged! -mondja széles mosollyal és elkezdi kettesével szedni a lépcsőfokokat. Mellém érve megfogja a kezemet és elindulunk fölfelé. 

-Maradj itt éjszakára. -nyitja ki az ajtót, majd belép az előtérbe és megy tovább a lakásban.

-Fuckboy -mormogom miközben követem cipőimet a kezembe fogva. A félhomályban is látszódott, hogy hatalmas a lakás, de amikor Levi felkapcsolta a villanyt akkor elállt még a lélegzetem is. Olyan tipikus amerikai stílusú nappali összekapcsolva egy konyhapulttal, fekete bőrkanapé és plazmatévé, közöttük üvegasztal fekete hamutállal a tetején. Levente elvette tőlem a cipőmet és a radiátorra rakta az övéivel együtt. 

-Nem szólsz haza? -néz rám ledobva magáról a bőrkabátját. A víztől a pólója teljesen hozzátapadt felsőtestéhez, minden átlátszódott. 

-Nem, észre se vennék otthon, ha három-négy napig haza se mennék. -vetem le a kabátomat a kanapé karfájára hajítva.

-Miért nem? -lerángatta magáról a vizes pólót, oda lépett elém és felemelte az államat, rám erőltetve a szemkontaktus felvételét. Pillanatok alatt levettem, hogy hihetetlenül szexis teste van, s késztetést éreztem arra, hogy végigsimítsak rajta a kezemmel, majd a nyelvemmel is. De most kénytelen voltam belemerülni sötét szemeibe. 

-Már annyira tönkretettem őket, hogy megtörtek és nem tudnak foglalkozni velem. -vigyorogtam, mint egy őrült. Nem láttam az undort az arcán és ez idegesített, mindig azt mondták erre, hogy ez nem igaz vagy látszott rajtuk, hogy nem hiszik el amit mondok. Már hozzászoktam ezekhez a reakciókhoz, de Levi teljesen más volt. Nem volt érzelem az arcán, csak nézett a szemembe, ismét rájöttem, hogy ővele nem tudok olyan könnyen játszani, mint a többi emberrel. Ő elfogadja az igazi énemet, aki most is elborult elmével tekint fel rá, nem kétkedik benne és nem is fél tőle.  

-El akarsz menni lezuhanyozni? Addig keresek valami száraz ruhát. -még mindig nem engedi el az arcomat, inkább közelebb hajolt és ajakit ajkaimra tapasztotta. Lágy volt és puha, nem váltott hirtelen vad ritmusra, csak lassan ízlelgetett és én hagytam, nem csókoltam vissza. -Persze, csak ha nem ragaszkodsz, ahhoz hogy veled menjek. 

Egy ravasz mosoly kíséretében kezeit levezette karjaimon végig a pólóm aljáig, majd az anyagot az aljánál fogva egy gyors mozdulattal a fejemen át lehúzza rólam, még én a kezeimet a magasba tartom.  

-Ha gondolod gyere, de előtte leütlek. -fordítok neki hátat és elindulok a nyitott ajtó felé, ahol a fürdőszoba van. 

A forróvíz jól esik, de amint átmelegedett a testem átváltottam hideg vízre a zuhanyzó csapját. A fürdőszoba gyönyörű, de egyszerű, kávészínű csempe és hatalmas kád volt az egyik sarokban, a másikban, pedig egy tejüveges zuhanykabin. A hirtelen hőmérsékletváltással nagy párát hoztam létre ami lecsapódott a mosdókagyló fölötti hatalmas tükörre, így legalább nem kellett látnom magamat. Idő közben Levi behozott nekem egy törölközőt és ruhát, ami persze csak egy póló volt, rajta olyan volt akár egy hálóing, leért egészen a combom közepéig. A pólón két nulla volt és fekete betűkkel a ROCKSTAR felirat, bele volt csomagolva még egy fekete tanga is, azt is magamra rántottam, mert valóban bőrig eláztam és inkább bugyiban, mint a nélkül. A hajamat csak átdörgöltem a törülközővel. 

Kiléptem a fürdőből, Levente a kanapénak támaszkodva ült a padlón kezében egy cigivel mellette a hamutartóval. Csak nézett a semmibe maga elé, már több csikk is volt a hamutartóban, de a kezében lévő csak magányosan égett. Odaléptem hozzá és kivettem a kezéből, majd beleszívtam a cigarettába, csak ekkor nézett fel rám.

-Levi, menj mielőtt megfáznál. -mondtam, mire felállt és bement a fürdőbe. Az ablakhoz mentem és kinyitottam, nem volt igazán kilátás a fák lombkoronái mindent eltakartak, az eső még mindig szakad, majd villámlott és feldörrent az ég. Visszacsuktam az ablakot és leültem a kanapéra kezembe véve a hamutálat. 

Abban a pillanatban mikor elnyomtam a csikket Levi kilépett a fürdőből derekára csavart törülközőben, még nedves hajjal. Óvatosan az asztalra tettem a tálat, Levente felém nyújtotta a kezét mire ráfogtam. 

-Gyere, aludjunk együtt. -vezetett át a nappalin, egy folyosón haladtunk tovább.

-Csak nem félsz a vihartól? -néztem rá. Pillantásomat végigvezettem egész felsőtestén a törülköző pereméig. 

-Nem, csak kényelmes az ágyam és nem hinném, hogy ki akarnád hagyni az élményt. -mosolyodott el olyan tipikus Leventés félmosolyra. 

Benyitott az utolsó szobába, szürke falak fogadtak, fekete bútorok, a sötét függönyök behúzva az ablak előtt, de a legfeltűnőbb egy hatalmas franciaágy volt. Valóban kényelmesnek tűnt, Levi időközben az egyik szekrényhez lépett és magára rángatott egy alsót, egy pillanatra elkaptam a feneke látványát. Leszakítva róla figyelmemet az ágy lábához álltam, majd akár egy fa rádőltem arccal előre. Ahogy a puha ágyba belesüppedtem felnyögtem, majd elkezdtem fölfelé mászni egészen a párnákig. 

-Én mondtam. -nevetett halkan Levi, éreztem, hogy az ő súlya alatt is besüpped az ágy mellettem. Felültem és a takaró alá bújtam, Levente is ugyan ezt tette és egymás felé fordulva feküdtünk a másikat nézve.

-Megígérem, hogy rajtad kívül, mást nem fogok megcsókolni! -mondta, majd ajkaimra hajolt. Viszonoztam a finom csókot, majd elhúzódtam tőle és homlokon csókoltam és hátat fordítottam neki. Karjával magához húzott és mellkasát a hátamnak préselte, nyugodt szívverése ütemére egyre csak elkábultam, majd az álmaim közé merültem.