"If I could be with you tonight

I would sing you to sleep

Never let them take the light behind your eyes

I'll fail and lose this fight

Never fade in the dark

Just remember you will always burn as bright

The light behind your eyes

The light behind your"

Reggel kilépve a lakóépület elé Leventén állapodott meg a pillantásom, egy fának dőlve dohányzott. A füst amit beszívott csipkézetten szivárgott ki vékony ajkai közül, fejére most nem volt ráhúzva a fekete pulóverének a kapucnija, bőrkabátja lezseren lógott rajta, táskáját csak az egyik vállán tartotta. 

-Reggelt! -mondom elé állva, miközben a kapucnimat a fejemre hajtom. Levente láttamra csak elmosolyodik és a csikket ledobja, majd rátapos kosarascipőjével. 

-Hát ez elég lapos üdvözlés volt Annabella! Gyere csak ide! -karjait széttárja, én szót fogadva, akár egy jó kislány, hagyom hogy karjaiba vonjon és megcsókoljon. Cigaretta íze van a szájának, keserű, de kölnijének a fűszeres illata ezt kompenzálja. Kezeimmel a hasán támaszkodom, ruhán keresztül is érzem a kidolgozott testet. Meglepődök mikor Levente elhúzódik, mivel a mentolos rágója amit eddig ő rágott most az én számba vándorolt. 

-Vissza adod nekem? -fogta meg államat és felemelte. Én csak ravaszan elmosolyodtam és kikaptam a fejem a kezéből, elindultam, majd visszanéztem rá.

-Eszem ágában sincs! -mondom és elhagyom őt, de ő csak laza futásnak ered és már be is ért engem. 

Az iskola előtt Levente a zsebemben nyugtatott jobb kezemért nyúl, majd ujjainkat összefűzi. Vicces, hogy egyikünk sem tud szinte semmit a másikról, mégis úgy viselkedünk a másikkal mintha már több éve ismernénk egymást. Érzem az emberek pillantását magamon, mikor belépünk az épület aulájába. Levente csak lazán köszönget a mellette elhaladó embereknek, még engem felnyársalnak a picsák a szemeikkel, de van aki csak nem tudja feldolgozni a látványt és leblokkolva áll kezét a szája elé tartva. 

Egészen az első emeleti szekrényeinkig kísér kézen fogva, majd a második emeleten utoljára magához húzott és eltűnt a szemem elől az embertömegben. Csak ott álltam, mikor éreztem egy apró kéz szorítását a karomon. A lány sikítozni kezdett, majd ugrándozni, még mindig nem engedve engem.

-Együtt vagytok a Leventével?! -sikítozott tovább miközben vigyorogva körbe ugrándozott. Krisztina fél fejjel alacsonyabb nálam, fehér kötött sálat tekert a nyaka köré, szemeiben az őszinte öröm csillogott. Ha ő mosolygott nem tudtam én sem mosolyogni, így most is szám sarka oldalra húzódott. -El kell mesélned mindent! Én is szerezni akarok magamnak egy palit!

Felsóhajt és mikor tüdejét tele szívja levegővel, s szólásra nyitja száját megszólal a csengő. Egész órán próbált faggatni Krisztina, azonban csak annyit tudott belőlem kihúzni, hogy: „Egyszerűen csak összejöttünk."

Ma csak az utolsó óránk volt közös, így az utolsó előtti óra után nadrágzsebembe nyúltam a még bontatlan rágócsomagért és egy szemet a számba dobtam. Ahogy haladtam az első emeleten az osztályterem felé, ahol a következő órám lesz megláttam Leventét néhány osztálytársunk és évfolyamtársunk társaságában. Levente az egyik padon ült nekem háttal, így észrevehetetlenül léptem mögé, majd rádőltem a hátára és arcomat az arcához nyomtam. Felé fordult így ajkamat ajkai közé csúsztattam, körülöttünk a hurrogás felzendült, nyelvemmel átjuttattam Levente szájába a rágót, éreztem, hogy észrevette és félmosolyt húzott arcára.

-A reggeliért cserébe. -suttogom ajkaira. Válaszol csak a számra puszil és a vállaira támaszkodva felegyenesedtem, majd bementem a nyitott ajtójú tanterembe.

Az épületből kimenet közben, érkezésemre felkapták a fejüket a picsák egy kisebb gyülekezete, azok akik tegnap Leventén is lógtak délután.

-Te vagy az Izabella, ugye? -nézett rám az egyik miközben szétmanikűrözött körmével felém mutatott. Arcán vakolat, haja szögegyenesre vasalva lógott derekáig, simulós fehér farmer és magas sarkú bokacsizma díszelgett rajta, mint valami trófea.

-Nem igazán, Annabella vagyok. -mondom, nem hagyva, hogy lenéző pillantásaik felhúzzanak. Mind az öten, kik felsorakoztak előttem, hasonlóan néztek ki, egyedül csak a ruhájuk szín összeállítása volt más.

-És akkor te most együtt vagy a Leventével? -szólalt meg egy másik Barbie baba.

-Igen, együtt lennénk. -nem törődtem az összesúgással, majd a kirobbanó vihorászással. Nem is értem, hogy bírta két hónapon keresztül ezt Levente, lehetetlen velük értelmes beszélgetést lefolytatni.

-Biztos valami fogdás miatt jár veled! -a nevetgélő lányok mögé esett a pillantásom, ahol megjelent Levente, de nem szólt közbe, csak megállt és figyelt. Látva nyugodt reakcióját én is hagytam tovább folyni az eseményeket.

-Csak ágyba akar vinni, megakarja mutatni mindenkinek a ribanc énedet. -köpték a szavakat, de én csak mosolyogtam.

-A kurvás kinézeted pedig ehhez már pont elég. -ismét egy sort egymás között vinnyogtak. Nem bírtam tovább tartani magam és elkezdtem nevetni, röhögtem akár egy őrült.

-Mi vagy te? valami elmebeteg emós picsa? -nem veszik észre magukat, csak nevetnék tovább, de egy ismerős hangra felkapom a fejem.

-Bocsi, átengednél! -lép át a picsákból állított sorfal között. Levente láttára szemeik tágra nyílnak, vakolatos pofájuk vöröse még az alapozót is átüti. Hozzám lép, és a nevetéstől kipirult arcomra fekteti a tenyerét. -Örülök, hogy megvártál! És köszi a rágót! 

Ajkaimra kap és harap, akár egy vad farkas marja a húst. Megpróbálom lecsitítani azzal, hogy visszacsókolok, de ő csak egyre csókol. Direkt csinálja ezt! Belementem a játékba ismét. Kezeimet végigvezettem oldalán és szorosan fontam körbe karjaimmal. A csókja lassulni kezdett, még végül el nem eresztett, csak a kezemet fogta. 

-Bocsi, hogy megszakítottam a beszélgetést, láttam jól érezted magad! -mondta nem törődve a picsákkal, hangjában érezni lehetett a sok kis pengét, amiket direkt rejtett el a betűk között. Én csak megráztam a fejemet, majd az ajtó felé biccentettem és Levente már meg is indult a kijárat felé. A szemem sarkából láttam, hogy az öt lány között volt akinek az arca dühben izzott, de volt aki csak egyszerűen ledöbbent. Mi csak magunk mögött hagytuk őket és kiléptünk a viharos szélbe.