„The kids don't care if you're alright, honey

Pills don't help, but it sure is funny

Give me, give me some of that vampire money

Come on!"

Összefolynak a napok, már nem is tudom hányadika lehet. Csak egyszerűen létezek, nem tapasztalom a külvilágot, csak itt fekszek és a gondolatok cikáznak a fejemben így inkább megpróbálok aludni, az alkohol már kimosódott a szervezetemből így bevettem egy fájdalom csillapítót, majd még egyet és... de a negyedik szem előtt megtorpant a kezem. A gyógyszer lepattant az asztalra, majd le a földre, s elgurult. 

A szobám falai szürkék, össze vissza fekete festék foltokkal, a színek összefolytak és bevetettem magam az ágyamba.Az alkohol a szervezetemből már valóban kimosódott, de az üveg aljában maradt egy kortynyi vodkát még a vizes poharamba töltöttem. 

Hirtelen nem tudtam hol vagyok, ott a kórházi ágy mellett gubbasztottam. Levi az ágyon feküdt, infúzióra kötve. Karjában az öltésekkel, sápadt arcával a vérszegénység miatt aludt, mélyebben mint azt bárki más gondolná. Álomhoz méltóan minden csupa homály volt, nem állt össze a valóság és az elmém.

Túlélte, stabil lélegzetvétele visszhangzott a fejemben, de nem hittem a látottaknak, úgy érzem kihullott a kezeim közül.

Ez a feladatok aggódnom kell... ezt kell tennem... s valóban csak megjátszom ezt az egészet...Levente szemhéjai remegni kezdtek és résnyire kitekintett a világba.

- Hazugság az egész... -szólalt meg rekedt elhaló hangon. Ennyi volt, ismét lehunyta a szemeit. A kámfor körbe ölelt, nem láttam tisztán, egyszerre volt minden túl fényes és túl sötét... szédülés vette körbe az elmémet, elkezdtem fulladni...

Levegő után kapva ültem fel az ágyamban leizzadva. A valóság lassan tudatosodott bennem, a légzésem visszaállt a normális tempójára... Ő nincs többé, elhagyta ezt a világot, nem köszönt el, csak annyit hagyott nekem, hogy mosolyogjak...

De egyedül hagyott... 

Vége van... mindennek vége...