"So give them blood, blood, gallons of the stuff!

Give them all that they can drink and it will never be enough.

So give them blood, blood, blood.

Grab a glass because there's going to be a flood!"

Visszamentünk a szobába, Levi szó szerint ledobott az ágyra, felnyekkentem a landolástól. Fölém mászott, fejem mellett támaszkodott két karjával, lábaival lábaim közé férkőzött, szemei vadan csillogtak, fújtatott, ajkai résnyire elnyíltak. Illata elbódított, még mindig érződött a szappan, de most olyan tipikus Levente illata volt. Édes és mentolos egyben, mintha mézvirág nyílna a tengerparti szélben.

-Nem foglak átengedni neki! -mondatára meglepődők, de nem hagy tovább csodálkozni, mert ajkaimra kap. Csókja birtokló, kegyetlenül harap belém, mintha büntetne, de élvezem, egyszerre nyögünk bele a mozdulatba.

Könyökre ereszti magát és egyik kezével lesimít oldalamon egészen a pólóm aljáig, keze forrón érintett. Hasamon cikázott a tenyere, nyelve ajkaim közé nyomult.

-Ki neked Olivér? -sóhajtom, még ajkaival a nyakamra vándorol. Megáll.

-A legjobb haverom. -mondja a nyakamba, mire felnevetek, mind a lehelete érzésétől a bőrömön, és a kijelentése hallatán is.

-Az hittem, hogy a fiúk között nincs ilyesfajta besorolás. -vállába kapaszkodok és teljes erőmből átfordítom a helyzetünket. Enged a mozdulatomnak, így én ráülök a csípőjére, kezeit továbbra is a pólóm alatt tartja. -Ettől függetlenül mégis olyan hűvös volt köztetek a levegő.

-Mert talán nem csak egy pólóban kéne flangálnod. -Levi arcán elégedett vigyor terül el, kezemmel az alhasától a mellkasáig siklok felfelé. A bőre sima, izmai keményen dudorodnak tenyerem alatt.

-Pofa be! -kapok ajkaira, miközben minden paramétert feltérképezek ujjaimmal felsőtestén. -Válaszolj!

Csókokkal hintve testét haladok szájától az álláig egészen a nyakáig, beleharapok, de csak annyira, hogy a fogaim nyomai látszódjanak.

-Már sok mindent átéltünk együtt Olivérrel, ezen nem változtat semmi. -szűrte fogai között. Végig nyaltam állkapcsa vonalán.

-Mikor csináltad utoljára? -karjaira markolok és a feje fölé vezetem őket, mindkét alkarját hegek díszítik.

-Egy hete, de nyugi gumival! Tiszta vagyok! -kezd mentegetőzni, mire csak gyengéden elmosolyodok.

-Nem azt! Ami a kezeden van. -hagyom felülni, de még mindig az ölében maradok. Kezeit fölfelé fordítja, hogy ismét szemügyre vegye volt sebeit, mikkel naponta együtt él.

-Jah, hogy ezeket? Lassan már fél éve, de nem volt komoly, még csak az eszméletemet sem vesztettem el. Azt is Olivér kezelte le, majd lefeküdtünk. -perverz vigyorral fejezi be mondandóját.

-Tényleg? -néztem rá, égbe szaladt szemöldökkel.

-Jó, nem, csak leszopott és utána kiverte.

-Az a vicces, hogy még el is tudom képzelni. -karjaimat a nyaka köré kulcsoltam.

-Oh, és izgatónak találod? -barna szemei vadan csillogtak. Ez nagyon is tetszik, a helyzet, amibe kerültem Levivel, valamiért még soha nem érzett szabadságot sugároz magából.

-Nagyon is, ez mellett vonzanak a hegek. Beindulok tőlük. Vedd át az irányítást! -parancsolom meg neki, s már teljesíti is a kérésemet. Lehúzza rólam a pólót, majd ledönt a hátamra. Az adrenalin szintem az egekbe szökik, ahogy megérzem Levente nedves nyelvét a bőrömön. Felnyögők az érintések sorozatára válaszolva, ajkait az enyém közé csúsztatja, ő is felsóhajt ujjbegyeim érintésére.

-Ki akarod próbálni? -néz rám izgatottan. Hirtelen lemászik rólam és az ágy melletti fiókos szekrényhez hajol, ahonnan kivesz egy papírvágó szikét. Játékos arccal fekszik rá mellkasomra, lélegzetétől kiráz a hideg, érintése teljes testben megbizserget. -Csak éppen, hogy meg kell karcolni a bőröd felületét és a vér már ki is serken a sebből, kábító érzés, úgy hat, mint valamilyen drog.

Szemei mániákusan csillogtak, egy pillanatra összezavarodtam, nem tudtam mi lenne a helyes út, mit válasszak.

-Te is csináltad! -simított végig a bal kezemen, ahol valóban begyógyult hegek éktelenkedtek. Felemelte a kezemet és végigcsókolta a bőrfelületet. 

-Függő voltam, de már leszoktam róla!

-Ha valaki függő lesz, az már soha nem is lesz más. Ne hazudd, hogy nem is gondolsz rá, hogy megtedd! -mosolygott, ki-be húzogatta a pengét a sziketartóban, kattogó hangot hallatva. -Ha szeretnéd, majd én megcsinálom, így nem lesz túl mély. Rendben? -csókol homlokon, majd szájon. A fejemben már érzem a fájdalmat, megborzongatja elmémet, vágyom rá.

-Csak egyet! -nyögöm ajkaiba.