Koszos és nyirkos. Túl a sárban,
lelkestül megvetettem talpam.
Engesztelést nem kértem vacsorára,
egy törölköző érte mégis a hála.

Alva nyög nyavalyás nyelvemtől,
mert másképp nem enged szeretőm
magához. Vírus vagyok a vérben,
hogy megfertőzzem (még hívő) népem.

Sorban hajlanak szűzek és kurvák,
elveszett lelkeken alapuló gulág
kézimunkás selejtje. És odajut
az is, ki betartott minden tabut.

'Zargasson mást, patkányi hitével!
Minket nem izgat, mi és hány centiméter!'
Még ezzel is káprázatos a fák alatt...
Egyszer minden gondolatom csak rád marad.

Ádázul nézni az embert, mint báty,
ki az ifjabb könnyű helyzetére vágy.
A semmiben láttam szörnyű sorsomat,
mielőtt megtörtént a legelső mozzanat.

Sosem menekülhetek meg átkomtól,
elmémet kebelezi be az álomkór.
Ott voltam már minden kezdetén,
és csak én maradok a világ végén.