———————————————————————
J U N G K O O K
———————————————————————

Amint megtudtam Taehyungtól, hogy Jimint ismét felhívta, hogy menjen el a céghez, kipattantam az ágyból és öltözni kezdtem. Életemben először készültem el két perc alatt, még a hajamat és nyakkendőmet sem tudtam rendesen megigazítani. Meg is döbbentem, amikor Jimin se szó-se beszéd, igazgatni kezdte tincseimet, majd félig bekötött nyakkendőmet.

Nem kell mondanom, hogy mennyire megvoltam lepve. Jimin nyugodt arcát elnézve én inkább úgy nezhettem ki, mint aki szellemet látott. Fél szemmel láttam, ahogy Taehyung kelletlenül áll és minket figyel, de nem igazán törődtem vele. Inkább azzal, hogy elkapjam Jimint, aki valamiért majdnem hátra esett. Gerincem
mentén futkosott a jól eső borzongás, olyannyira jó volt karjaimban tartani őt. Ám a szemeim előtt lévő rózsaszín köd hamar eloszlott, amikor Jimin furcsán kezdett el viselkedni.

Szemei kitágultak, ajkai elnyíltak és szinte már sípolva vette a levegőt, ami nagyon megijesztett.

- Jimin? - simítottam arcára, de nem figyelt rám. - Jimin!

Volt barátom szemei a plafonra meredtek és továbbra is sípolva vette a levegőt. Jimin remegni kezdett a karjaimban, arca pedig vörösödni kezdett. Hirtelen fejen csapott a felismerés, miszerint Jiminnek ismét rohama lett.

- Jimin, tarts ki, rendben? - ültem le a földre, fejét az ölembe helyezve. Nem törődtem a többi munkással, akik árgus szemekkel figyeltek minket és a kisujjukat sem mozdították arra, hogy segítsenek. - Hozz egy pohár vizet a gyengélkedőbe! - inteztem szavaimat Taehyungnak.

Jimint az ölembe kaptam és az első emeletig meg sem álltam. A gyengélkedő ajtaját kirúgtam és Jimint lefektettem az ágyra.

- J-Jungkook - próbált megszólalni, én pedig próbáltam csitítani, hiszen nem tesz jót neki, ha beszél. - N-nem kapok...nem k-kapok le-levegőt.

Fogalmam sem volt arrol, hogy sikerülni fog vagy sem, de egy próbát megért. Jiminhez hajoltam és ajkaimat az övéire tapasztottam, hogy általam jusson oxigénhez, de hülye ötlet volt, hiszen enm sikerült. Szemeim könnybe lábadtak, hiszen rég volt, hogy Jiminnek előttem lett rohama. Senki sem tudta, hogy mi baja van, csak annyit, hogy sokszor hirtelen éri, ha valami miatt megijed és ahhoz hasonlók.

Kezeim közé fogtam arcát, hogy rám figyeljen. Felhúztam őt ülő helyzetbe, majd hátát a mellkasomra helyeztem. Kezemet mellkasára tettem és próbáltam egyenletes ütemre állítani a légzését.

- Csak figyelj a hangomra, Jimin - szóltam hozzá. - Lélegezz velem, oké? - beszéltem hozzá, hátha megérti. - Csináljuk együtt, rendben? Csak hallgasd a légzésem és csináld utánam.

Jimin próbálta leutánozni lélegzetvételeim, ami pillanatokon belül segített neki, így lassan ellazulva préselődött jobban a mellkasomhoz. Megkönnyebbült sóhajt hallattam, ahogy Jimin egyenletes légzését meghallottam.

- Jungkook - szólított halkan.

- Hm? - fordítottam fejem az arca felé, hogy rálássak.

- Megint előjött a rohamom - közölte velem, mire bólintottam egyet. - Miért?

- Nem tudom, Jimin - válszoltam ugyanolyan halkan, mint ő. - Régen sem tudták megmondani. De most jobban vagy?

- Egy kicsit - válaszolt.

- Még nagyon remegsz - simítottam fel a karjára, másik kezemmel derekát öleltem körbe, mire ő kezemre helyezte az övét.

Jimin halk szuszogását hallgatva nyugtattam le magam, amikor is kicsapódott az ajtót és Taehyung jelent meg egy pohár vízzel a kezében.

- Mi tartott eddig? - emeltem fel a hangom, mire Taehyung behúzta a nyakát, majd felém nyújtotta a poharat, amit elvettem tőle. - Idd meg ezt. - tartottam szájához a poharat. Jimin az egészet megitta, majd fejét ismét mellkasomra helyezte. - Ma nem lesz fotózás.

- De hiszen - kezdett bele Taehyung, majd Jiminre pillantott. - De hiszen, semmi baja, miért ne tudnánk folytatni?

- Az imént majdnem a karjaimban fulladt meg, had ne mondjam meg, hogy miért ne legyen fotózás! - emeltem fel a hangom, hiszen teljesen felidegesítettek Taehyung szavai.

Jimint az ölembe kapva vittem ki a kisebb szobából, hogy hazavihessem őt. Amíg az autómig nem értünk, azon töprengtem, hogy vajon mit szokott enni, hiszen meg sem éreztem a súlyát. Jimint lassan lefektettem a hátsó ülésekre, majd a volán möge ülve Jimin házáig vezettem.

Remélem, addig minden rendben lesz.

~2019.07.09