———————————————————————
J U N G K O O K
———————————————————————

Nem hazudok, ha azt mondom, hogy nem lepett meg Jimin reakciója. Számítottam arra, hogy visszautasít. Nagyon is jól tudom, hogy azóta utál, amióta szakítottam vele.

Alsó ajkamat harapdálva dőltem a falnak, hogy visszaemlékezzek az alig két perccel ezelőtt történt eseményre. Olyan édes hangja volt. Öt éve mem hallottam, legalább is élőben nem. Amikor nagyon hiányzik, megnézem a régi videókat, amiken Jimin rajta van és beszél. Konkrétan a Jiminről szóló videókból gyűjtöm az erőt. Észrevettem, hogy öt év alatt nagyon sokat változott, mind külsőleg, mind belsőleg. Férfiasabb lett, a stílusa is jobb lett, bár évekkel ezelőtt is jól öltözködött. Világos barna hajából szőke lett, ami kifejezetten jól állt neki. Volt már fekete, sötét barna, ezüst és rózsaszín színű haja is, de a szőke mégis jobban passzolt Jiminhez.

Magabiztos lett. Nem dadogott és nem remegett meg a hangja, amit nem tudtam volna évekkel ezelőtt róla elmondani. Legnagyobb megkepetésemre képes volt több percen át a szemeimbe nézni, anélkül, hogy megszakíthatta volna a szemkontaktust. Jimint jól ismerve, régen nem volt képes más szemébe nézni és még az én szemeimbe is nagy szenvedések és próbálkozások után volt képes. Szerencsésnek éreztem magam akkor, hiszen én voltam az egyelten olyan személy, akinek képes volt a szemeibe nézni.

Nagyot sóhajtottam, ahogy vissza emlékeztem a régi időkre, amikor még boldogok voltunk. Nem hittem volna, hogy apám miatt lett vége mindennek. Még magamnak is nehezen vallom be, de igazából nem a karrierem miatt szakítottam Jiminnel. Apám kényszerített rá és ezzel végleg elvágta köztünk azt a bizonyos apa-fia kötelet.

- Jungkook? - hallottam meg Taehyung hangját mellőlem. Lassan kinyitottam a szemem és titkáromra néztem. - Mit csinálsz?

- Semmit - erőltettem magamra egy halvány mosolyt. - Mind jo munkát végeztetek, én most hazamegyek.

- Esetleg...

- Nem, Taehyung! - emeltem fel hangom, ezzel is félbeszakítva őt. - Egyedül szeretnék lenni.

....

Lassú léptekkel közelítettem meg dolgozó szobám kisebb asztalát, amin több fajta alkohol díszelgett, arra várva, hogy elfogyasszam tartalmukat. A jó öreg whiskeyre esett választásom, így tele töltöttem a poharat az aranyozott színű italból. Kicsit sem érdekelt, hogy másnap dolgoznom kell, egyszerűen csak pihenni akartam és, ha ezt az alkohol fogyasztásával tudom megtenni, akkor sem szólhat bele senki.

Leültem az ablak elé állított fotelbe és jobb kezembe vettem a poharat, míg a ballal kigomboltam az ingem első három gombját. Az esti kilátásban gyönyörködtem, míg lassan megittam a pohár tartalmát. Még egy pohárral töltöttem magamnak, majd az egészet lehúztam. Sóhajtva hajtottam hátra a fejem és hunytam le szemeim. Az alkohol marta torkom, én pedig ezzel nem törődve többször is megtöltöttem a poharat. A szoba forgott velem, de az agyam nem tisztult ki, még mindig Jiminen járt.

- Kibaszottul nem kéne ezt tennem - sziszegtem fogaim között, de a telefonom már a kezemben volt és Jimin nevét kerestem.

Egy pillanatra megálltam ujjam mozgasában és még egyszer felvázoltam magamnak a tervet, majd rányomtam a hívás ikonra. Csak remélni tudom, hogy ugyanaz a száma.

- Haló? - hallottam meg azt a jól ismert, édes hangot.

- Tudod, nagyon igazságtalan vagy - szólaltam meg, nehezen forgó nyelvvel. - Jól tudom, hogy utálsz, pedig nagyon nem kéne.

- Ki maga? Nem tudom, miről beszél. - szólt bele eljátszott tudatlansággal, amitől kissé felment bennem a pumpa

- Park Jimin! - emeltem fel a hangom, még mindig lassan forgó nyelvvel - Ne játszd a hülyét. Tudom, hogy tudod azt, hogy  tudom, hogy tudod, hogy kivel beszélsz. - mondatom után magam elé meredve ismételgettem az imént kiejtett szavakat, de belezavarodtam, így inkább feladtam.

Hallottam, ahogy nagyot sóhajt és szemeim előtt láttam, ahogy megforgatja azokat a gyönyörű szemeit.

- Mit akarsz, Jungkook? - kérdezte unott hangon.

- Téged.

- Azt lesheted! - emelte fel a hangját, én pedig felnevettem reakcióján. - Részeg vagy, menj aludni, mielőtt kárt teszel magadban.

- Ó, tán aggódsz értem? - kérdeztem mély hangon, de választ nem kaptam. - A nagy Park Jimin aggódik Jungkook miatt.

- Nem aggódom! - kiáltott rám, mire el kellett emeljem a  fülemtől a telefont.

- De aggódsz! - válaszoltam vigyorogva. - Jungkook szereti, ha aggódnak érte - motyogtam a telfonba egyre lassabban, ahogy az alkohol elálmosított. - Jungkook Jimint is szereti - kotyogtam el azt, amit nem kellett volna még ilyen hamar.

- Jimin pedig szeretne aludni. Jó éjt, Jungkook! - válaszomat meg sem várva bontotta a vonalat, mire én felnevettem.

Már most érzem, hogy ezt holnap nagyon meg fogom bánni.

~2019.06.16