———————————————————————
J I M I N
———————————————————————

Jungkook kezét szorongatva pillantottam az egyik épületre, majd a másikra. Csupán csak nézelődtem, hiszen egy hónapig csak az ablakon át tudtam gyönyörködni a városban. Miután felhívtam Yoongit, aki beleegyezett abba, hogy csatlakozik hozzánk, Jungkookkal úgy döntöttünk, hogy irányt változtatunk és egyenesen a kávézó felé vesszük az irányt. Kissé izgultam, ugyanis Hoseokot már nagyon rég láttam. Együtt járt velünk egyetemre, de miután Jungkookkal szakítottunk, szinte mindenkivel megszűntettem a kapcsolatot. Egyedül Yoongi maradt nekem, akit pár hónappal később ismertem meg.

- Min gondolkozol ennyire? - legyintette meg kezét Jungkook a szemeim előtt, mire aprókat pislogva pillantottam fel rá, mivel egy fejjel magasabb nálam.

- Nem érdekes, csak elbambultam. Megérkeztünk?

- Ja - nyitotta ki Jungkook az ajtót, ami fölött a kisebb csengő megszólalt, jelezve, hogy újabb vendégek jöttek.

Jungkook előre engedett, én pedig megköszönve léptem be az igazán szépen kidekorált kávézóba. A falak világos barna színűek voltak, mint a tejeskávénak. Nem volt sok asztal, hiszen az épület is kicsi volt, mégis jól festett így.

- Itt vagyok! - hallottam meg egy ismerős hangot, mire balra fordítottam a fejem, így megpillantottam az egyik boxban ülő Hoseokot.

Ahogy megláttam fénylő mosolyát, eszembe jutott az összes szép emlék vele kapcsolatban és lábaim akaratlanul mozdultak meg. Lépteimet felgyorsítva közelítettem meg régi barátomat, aki tárt karokkal várta testem becsapódását. Szorosan öleltem magamhoz, visszatartva könnyeimet. Bármikor találkozhattunk volna, bármikor felhívhattam volna, de túl gyáva voltam azok után, hogy mindenkit ignorálni kezdtem. Szégyeltem magam és nem
volt bátorságom újra a szemébe nézni, ezért is nem találkoztunk az elmúlt öt évben.

- Jó újra látni - csípkedte meg az arcomat, amit grimaszolva tűrtem. Tudtam jól, hogy tudja, mi van velem, mégsem hozta szóba, amiért nagyon hálás voltam. Szerettem volna úgy tölteni a napjaimat, hogy egy percig se gondoljak a betegségemre.

- Téged is, Hobi - neveztem becenevén, amitől még szélesebb mosolyra húzodtak ajkai.

Jungkook csendben és mosolyogva figyelt minket, míg nem kezét megragadva húztam magam mellé, hogy leüljünk. Úgy döntöttünk, hogy először megvárjuk Yoongit és csak azután rendelünk valamit. Addig is lesz időnk italt választani.

- Na és ez a Yoongi - szólalt meg Hoseok, közelebb hajolva hozzám. - Jól néz ki?

Hitetlenül felnevettem és nem tudtam elhinni, hogy Hoseok ilyen kérdést tett fel. Régebben nagyon félénk volt és sosem beszélt nekünk a szexualitásáról, mert nem volt elég bátorsága hozzá. Úgy tűnik az évek során nagyon sokat változott mind külsőleg, mind belsőleg de még ugyanaz a napsugár maradt, aki öt évvel ezelőtt is fényt hozott a szürke napjainkba.

- Szerintem ezt döntsd el te - biccentettem fejemmel a bejárat felé, ahol feltűnt a sápadt bőrű szőkeség. Hihetetlen, hogy ilyen fehér a bőre.

Yoongi egyből észrevett minket és a szokásos komoly arckifejezéssel lépett hozzánk, majd ült le Hoseok mellé, aki mintha elfelejtett volna levegőt venni. Ajkamat beharapva pillantottam a sejtelmes arckifejezésű páromra, így tudtam, hogy egy rugóra jár az agyunk. Yoongi bemutatkozott Hoseokak, ám rég nem látott barátom csak hebegett-habogott, a nevét is alig tudta kiejteni a száján.

Fejemet lehajtva próbáltam visszafogni a nevetésem, mire Jungkook megbökött a könyökével. Vonásaimat rendezve pillantottam a két jómadárra.

- De jóképű vagy - szólalt meg Hoseok elkábulva, majd szinte azonnal kerekedtek ki szemei, kezét pedig a szája elé helyezte. - Mármint...

Yoongi nagyokat pislogva figyelte Hobit, aki próbálta elmagyarázni, hogy miért is mondta azt, amit.

- Ez elég kínos, szerintem rendeljünk valamit - zavarta meg Jungkook az általa említett kínos hangulatot, majd kezébe véve az étlapot, kezdte el azt tanulmányozni.

- De persze nem hazudtam, tényleg jól nézel ki - könyökölt az asztalra Hoseok, pár perccel később.

- Na már megint itt tartunk.... - motyogta Jungkook az orra alatt.

- Te mindig ilyen szókimondó vagy? - vonta fel egyik szemöldökét legjobb barátom és követte Hoseok példáját, ő is felkönyökt az asztalra.

Mintha teljesen megváltozott volna a hangulat. Pár perccel korábban Hoseok a beszéddel küzdött, fülét farkát behúzva. Most meg a legjobb barátommal néz farkasszemet és, ami még jobban meglepett, hogy Yoongi állta Hoseok tekintetét, ami egy elég ritka eset volt.

Mi folyik itt?

~2020.04.26