———————————————————————
J U N G K O O K
———————————————————————

- Menjünk el inni - vetette fel Hoseok az ötletet, mire én azonnal bólintottam egy nagyot, még ha ezt nem is láthatta. - Hozd el Jimint is.

- Jimin nem ihat alkoholt, te is tudod - válaszoltam, mire Hoseok hyung sóhajtott egyet a vonal másik végén.

- Akkor kávézzunk, nekem édes mindegy, csak legyek menjünk már ki végre! - myafogott akár egy gyerek.

Lassan már egy hónapja, hogy itthon vagyunk. Ugyan én bemehettem volna dolgozni, de inkább maradtam itthon Jiminre vigázni, de sajnos már kezdtem begolyózni. Hiába nyitottam ki az ablakot, az nem volt olyan élmény, mintha kint lennék a szabadban. Szükségem volt egy kis mozgásra és Jiminnek szintúgy. Szegény nagyon sápadt lett és sokat fogyott az elmúlt hetekben. A haja még nem kezdett el nőni, de az orvos megnyugtatta, hogy amint befejezik a kemoterápiát, lassan visszanő és dúsabb lesz, mint valaha.

- Jó, majd szólok neki, de nem hiszem hogy lenne kedve - húztam el a szám. - Mostanában szinte semmihez sincs kedve.

- Mert beteg? - kérdezett rá egyből Hoseok, mire közöltem vele, hogy több mint valószínű, hogy amiatt. - Támogasd őt és éreztesd vele, hogy nincs egyedül.

- Szerinted nem azt csinálom minden nap? - kérdeztem tőle felháborodva. - Most leteszem, úgy tűnik, kijött a szobából.

Hoseok válaszát meg sem várva bontottam a vonalat, majd a szobám felé vettem az irányt, ahol Jimin állt, az ajtó kilincsében megkapaszkodva. Nagyokat lélegezve pásztázta a földet és úgy tűnt, nagyon nincs jól.

- Jimin?

- Hányni fogok - szólalt meg remegő hangon, ezután pedig szinte azonnal a padlóra hányta ki azt a pár falatot, amit reggelire készítettem neki.

Jimin végtagjai remegtek és közel állt az ájuláshoz, ezért gyorsan az ölembe vettem és a nappaliba cipeltem, egyenesen a kanapéra fektetve. Adtam neki egy pohár vizet és míg ő azt kortyolgatta, addig én feltakarítottam a hányását. Mostanában elég gyakran történik ez. Szinte nem eszik semmit, a gyomra már nem fogadja be az ételt, hiszen alig evett valamit az elmúlt napokban. Muszáj lesz összeszedjem szegényt, mert rosszabb állapotba is kerülhet.

- Na ezt nem nézem végig - álltam meg Jimin előtt csípőre tett kézzel, míg ő ártatlanul pillantott fel rám. - Elmegyünk és szívunk egy kis friss levegőt.

- De nem akarom - kezdett el egyből nyafogni, mire én próbáltam a lehető legszigorúbb nézéssel megijeszteni, de túl makacs volt. - Nyisd ki az ablakot, az is elég.

- Mozognod is kell, Jimin! - emeltem fel a hangom. - Ez így nem mehet tovább! Hetek óta bent vagyunk a lakásban, az állapotod rosszabodik! Hidd el, hogy jót fog tenni.

Jimin hallgatott mint a sír, tudta, hogy nekem van igazam, ez pedig azt jelentette, hogy beleegyezett abba, hogy kimenjünk kicsit. Mivel július végén jártunk, ezért nem kellett azzal bajlódni, hogy mit vegyünk fel. Jimin felvette a rózsaszín parókáját és azt igazgatva jött ki a fürdőből. Kicsit jobban nézett ki, azok után, hogy hányt.

- Jól vagy? Mehetünk? - fogtam meg a kezét óvatosan, mintha egy rossz mozdulat miatt darabokra törne.

Jimin bólintott egyet, majd felvette a maszkot, én pedig követtem példáját. Pár percen belül már kint voltunk és annak ellenére, hogy a vírus elterjedt az egész oraszágban, szinte ugyanannyian voltak kint az utcán, mint azelőtt.

Ujjainkat összekulcsoltam, Jimin pedig a másik kezével is a karomba kapaszkodott, így indultunk el az egyik irányba. Kellemes idő volt, nemrég esett az eső, ezért a levegő még frisebb lett. Kissé lehúztam a maszkomat és egy nagy levegőt vettem, amitől már jobban éreztem magam. Jimin lehunyt szemekkel emelte fel fejét a nap felé, így élvezve annak meleg sugarait.

- Na hogy érzed magad? - kérdeztem tőle, amikor betértünk egy parkba, hogy leüljünk.

- Igazad volt - sóhajtott megadóan. - Tényleg jót tett ez a mozgást. Máskor is eljöhetnénk.

- Hoseok ma felhívott és elhívott minket egy kávéra - mondtam neki, titkon azt remélve, hogy legyen kedve csatlakozni. - Még nem adtam neki konkrét választ.

- Rendben, akkor felhívom Yoongit, hogy ő is jöjjön - vette elő a telefonját.

Bevallom, meglepett, hogy ilyen hamar beleegyezett. Mintha a friss levegő kicserélte volna és újra a régi Jimin lenne. Az a mosolygós, életvidám srár, akibe anno még beleszerettem és mai napig nem múlt íránta a szerelmem.

~2020.04.22