———————————————————————
J U N G K O O K
———————————————————————

Az idő csak úgy elrepült a fejünk fölött, szinte észre sem vettük, de már június vége volt. Alig pár óránk volt elkészülni a sok hónapon át emlegetett bálra, mivel Jimin az új parókájára cserélte a régit. Az utolsó percben jött neki az az ötlet, hogy a régi, szőke parókát az új, rózsaszínre cserélje. Így hát türelmetlenül toporogtam az ajtó előtt még tíz percig.

Tulajdonképpen az idő haladtával, mintha Jimin sokkal jobban lett volna. Még mindig sovány volt és a bőre sem nyerte vissza az eredeti színét, de sokkal energikusabb lett, mióta kapott pár parókát, amivel eltakarhatja a már kopaszodó fejét. Már előlem is takargatta, ami már az idegeimre ment, mivel nem értettem, hogy nekem miér nem szabad látnom. Nagyon aranyos volt félig kopasz fejjel és nem értettem, hogy ő miért nem tudja azt felfogni, hogy engem nem érdekel hogyan néz ki, ugyanúgy szeretni fogom. Egyébként az orvos elmondása szerint le kell őt valamivel foglalni és elterelni a gondolatait arról, hogy leukémiás. Hát, végül is bevált.

- Na milyen? - lépett elő Jimin, mire egy mosoly kíséretében közöltem vele, hogy nagyon jól áll neki. - Olyan puha és kényelmes. Ez nem dörzsöli annyira a fejbőröm.

Igen, van pár olyan parókája, ami irritálja a fejbőrét. Ezért is kellett megannyi krémet venni, hogy azzal kenje be a fejét, mielőtt felveszi a parókát. Bezzeg nekem nem engedi, pedig én szívesen kenegetném azt a sima fejbőrét, amin megcsillan a fény.

Az út csendesen telt, míg Jimin az elsuhanó tájat figyelte, addig én rajta legeltettem szemeim. Olyan gyönyörű volt.

Amint megérkeztünk a helyszínre, azonnal kipattantam a kocsiból, hogy Jimin mellé lépjek, aki a sofőröm segítségével szállt ki a járműből.

- Pontban éjfélkor gyere értünk - intéztem szavaim Seungminnek, mire ő meghajolt és szinte pár pillanaton belül itt sem volt.

- Izgulok - szólalt meg Jimin miután beléptünk a terembe, aminek aranybarna falain a fények tükröződtek. Sok ember volt már jelen, körülbelül a fele.

Számítottam arra is, hogy kevesebben lesznek a tervezettnél, ugyanis érdekes módon még azok is lemondták, akiket már egyszer Taehyung meggyőzött. Nem is igazán törődtem vele, az számított, hogy a fontosabb emberek jelen voltak. Mindenkivel kezet fogtam és bemutatkoztam, csak hogy tudják, ki is vagyok, még ha nem is láttak eddig személyesen. Jimin félénken állt mellettem, szemeivel körbe tekintve az egész helységben.

- Szeretnél valamit inni? - kérdeztem tőle, miután a bárpulthoz ültünk.

- Nem ihatok alkoholt - húzta el a száját, mintha ez lenne a legnagyobb problémája. Bárcsak az lenne.

- Akkor két narancslevet, kérem - intettem a pultos srácnak, mire ő szorgosan ki is töltötte a poharakba. Jimin azonnal megitta mindet és kért még egy adaggal.

Mosolyogva figyeltem, ahogy a narancslevet fogyasztja, akár egy kisgyerek. Gyönyörködésemet a két székkel távolabb ülő ember köhögése szakította meg, mire értelenül pillantottam rá. Miért jött el, ha beteg?

- Kaphatnék egy pohár jéghideg vizet? - intézte szavait a srácnak, majd fejét a pultra hajtotta.

Jól láthatóan verejtékezett és a feje is pirosodni kezdett, mintha lázas lett volna. Amint megkapta az általa kért vizet, szinte egy húzásra mindent megitta, nekem pedig fájdalmas grimaszba torzult az arcom, mert nekem mindig megfájdul a fejem, ha hideget iszom.

- Azt hiszem tele vagyok - szólalt meg Jimin, mire figyelmen kívül hagyva a férfit, barátomnak szenteltem a figyelmem, mégis félig a másik férfit figyeltem. Túlságosan is ismerősek valahonnan ezek a tünetek. - Jungkook?

- Hm? - pillantottam Jiminre, aki a szóban forgó férfit figyelte aggódó temintettel.

- Szerintem az az ember nincs túl jól - bökött felé a fejével, mire nekem is oda kellett nézzek.

Nagyra tágult szemekkel néztem végig, ahogy a férfi nehezen véve a levegőt, leborul a székről. Mintha fuldokolt volna, ezért is siettem a segítségére, de Jimin visszafogott.

- Jungkook! Azt hiszem, van egy sejtésem, mi baja lehet neki.

- Na és mi?

- Ugyanazok a tünetek, mint annál a vírusnál! - válaszolt kétségbeesett hangon, mire minden észrevételem választ kapott.

Addigra a többi ember is észrevette, hogy valami nincs rendben és sokan közelebb jöttek.

- Ne! - kiáltottam fel, amikor többen is segíteni akartak a férfinak felállni. - A rendezvénynek vége, menjenek haza!

Míg a biztonsági őrök kitessékelték a vendégeket, én a mentőt hívtam. Jimint pedig elküldtem, hogy tisztes távolságban figyelhessen. Ha tényleg egy koronavírusos emberrel van egy légtérben, veszélyes lehet neki.

- Jimin menj ki és várd meg a mentőket!

Olyan gyorsan történt minden. Egyik pillanatban még gondalatnul beszélgettem Jiminnel, a másikban pedig azt néztem végig, ahogy védőruhát viselő, maszkos férfik elviszik a beteget.

Remélem nem fog beigazolódni a feltevésünk.

——————
Ha bettinakuksi nem lenne és nem adott volna pár tippet, akkor ez a történet hamar befejeződött volna. Nagyon sokat segített nekem és ezért is hálás vagyok.
Köszönöm mégegyszer, hogy segítettél❤️

~2020.03.26