———————————————————————
J I M I N
———————————————————————

- Hogy érzed magad? - ült le mellém Jungkook az ágyra, miután hozott valamit inni. Már egy órája itt voltunk a korházban arra várva, hogy lefolyjon a szer, hogy aztán haza tudjunk menni.

- Most még jól vagyok, de kezdek kicsit émelyegni. - óvaton felültem és elvettem az egyik vizet Jungkooktól, hogy a felét megigyam.

Elővettem a telefonom, hogy unalmamban elfoglaljam magam valamivel, mire Jungkook nemes egyszerűséggel befeküdt mellém az ágyba. Kíváncsian figyelte, hogy mit csinálok, ezért úgy gondoltam, hogy megmutatom neki a bakancslistám. Egy jegyzetfüzetbe írtam le először a listát, de aztána a telefonomba is beírtam, hogy mindig kéznél legyen.

- Ez az a lista? - kérdezte Jungkook, mire alsó ajkamat beharapva bólintottam egyet. Lehetséges, hogy van rajta pár dolog, amit nem tudnánk megcsinálni. - "Csókolózni a zuhogó esőben." - olvasta fel Jungkook az első mondatot. - Hm, már jól kezdődik.

- Csak olvasd tovább - adtam a kezébe a telefonom, majd fejemet a vállára hajtottam.

- "Úszni a delfinekkel. Felmenni a legmagasabb épület tetejére. Naplementét nézni a szerelmemmel. Egész éjjel fent maradni és sorozatozni. Ejtőernyőzni a szerelmemmel. Legyőzni a betegségem. Együtt megöregedni Jungkookkal." - olvasta fel Jungkook, minden egyes mondat után kis ideig szünetelve. - Jimin..

- Csak ne mondj semmit. - bújtam hozzá szorosan, amikor meghallottam, hogy szipogni kezdett. Nem szerettem volna sírni látni, ezért fejemet a mellkasára döntve hallgattam hevesen kalapáló szívét.

Ez volt az a pillanat, amikor rájöttem, hogy túl kell élnem. Muszáj lesz túlélnem, hogy ennek soha ne legyen vége. Nem akartam Jungkookot szomorúnak látni és azt sem akartam, hogy egyedül maradjon. Vele akartam lenni és el nem engedni, míg Világ a Világ. Elmondhatatlanul szerettem ezt a férfit és nélküle képtelen voltam elképzelni az életem hátralévő részét.
Olyannyira belemerültem gondolataimba, hogy sírni kezdtem, amit szerencsére Jungkook nem látott és reméltem, hogy nem is rogja észrevenni.

- Melyiket szeretnéd először megtenni? - szólalt meg Jungkook percekkel később, mire félig kómásan hümmögtem egyet, már majdnem elaludtam és hirtelen nem tudtam, miről beszél. - A balancslistádról melyiket szeretnéd először megcsinálni?

- Veled nézni a naplementét - válaszoltam lehunyt szemekkel, mire Jungkook egy puszit hintett a homlokomra és közölte velem, hogy ma beteljesíti a kérésem.

Amint lefolyt a szer, jött is a nővér, hogy elvigye a két tasakot. Jungkook szeretett volna az orvosommal beszélni, ezért arra kért, hogy üjek le és várjam meg, míg visszaér. Tudom, hogy nem illik hallgatózni, hiszen Jungkooknak oka volt azt kérni, hogy itt maradjak, de nem tudtam nemet mondani a késztetésnek. Hallottam, hogy Jungkook az ajtótól nem messze beszélget az orvossal, így a nyílászáróhoz érve szinte minden egyes szót tisztán hallottam.

- Találtak már donort? - tette fel a kérdést Jungkook, mire gyomrom liftezni kezdett az idegességtől.

- Nos, lenne egy, ami a barátjának tökéletes lenne, de sajnos nem ő áll az első helyen. - válaszolt az orvosom, mire tudtam hogy mire céloz, ám Jungkook már kevésbé.

- Hogy érti, hogy nem az első helyen?

- A listán más szerepel az első helyen, Jimin a negyedik, így sajnos nem kaphatja meg a csontvelőt. - az orvos szájából csak még fájóbb volt hallani, hogy nincs esélyem egy donor átültetésre. Alsó ajkam megremegett és úgy éreztem, hogy kis híján elsírom magam, ha nem láttam volna meg Jungkookot, ahogy megragadta az orvos köpenyét és egészen közel hajolt hozzá, fenyegetően nézve szemeibe.

- Na ide figyeljen, kedves doktor! - sziszegte fogai között, alig hallhatóan. - Jimin azonnal felkerül az első helyre és átülteti azt a csontvelőt!

- Ez nem így megy...

- Leszarom hogyan megy! - vágott az orvos szavába egyre idegesebben. - Ha kell, a tripláját fizetem!

Jungkook, mit művelsz?

Szemeimből szüntelenül potyogtak sós könnyeim, amiket próbáltam letörölni, hogy Jungkook ne vegye majd észre. Úgy gondoltam, hogy eleget hallottam, ezért visszamentem az ágyhoz, hogy leüljek rá és kissé lenyugtassam magam. Ezt nem engedhetem meg Jungkooknak! Nem engedhetem meg neki, hogy az összes pénzét a rohadt műtétre költse, amit valójában nem rajtam végeznének és ez a legszomorúbb érzés.

A negyedik helyen állok és rohadtul meg fogok halni.

————————
Sajnálom, hogy unalmas lett.

~2020.03.25