———————————————————————
J I M I N
———————————————————————

Yoongi örülhetett a képének, miután sikeresen elérte, hogy elmenjek vele bulizni. Nem volt ínyemre ez a bulizás, hiszen utoljára egyetemistaként voltam. Lassan már öt éve nem voltam sehol, konkrétan a munkámnak éltem és ki nem léptem a lakásomból, de hát mit csináljon a magam fajta, szinte már remete életet élő huszonöt éves fotós?

Drága barátom nem volt képes tovább nézni a depizésem, ezért addig nyaggatott, míg beadtam a derekam, csak hogy ne idegesítsen tovább. Így hát most Yoongi vigyorgását kizárva léptem be a szórakozóhelyre. A fülledt levegő és a zenének csúfolt valami úgy megcsapott, hogy rendesen estem volna egyet, ha  Yoongi meg nem tartott volna. Szemeimet forgatva léptem beljebb a helységbe, de alig, hogy léptem kettőt, egy őrült jött nekem, ezzel pedig sikeresen a földre küldve engem.

- Barom, legalább kérj bocsánatot! - kiáltottam neki, de már nem láttam sehol a seggarcát.

- Jól vagy? - húzott fel Yoongi a földről, mire bólintottam egyet, de meg kellett simogassam a fenekemet, hiszen akkorát estem, hogy szerencse, nem tört el semmim. - Gyere, van pár szabad hely a pultnál. - húzott maga után.

Mint, ahogy mondta, tényleg volt pár szabad hely, így lecsaptunk egy-egy székre, hogy ne álldogáljunk egyész végig. Yoongi egy whiskeyt kért, én pedig odatoltam a pultos csajnak, hogy vizet kérek, mire úgy nézett rám, mint egy alvilági hülyére.

- Bocs, egy sojut - biccentettem neki, mire bólintott egyet és eltűnt.

- Nem vagy semmi - nevetett fel Yoongi, mire elhúztam a szám és visszagndoltam az utolsó bulira, amin ott voltam.

Az a buli két nappal a szakításunk előtt volt és akkor már nem csak érezni, de látni is lehetett, hogy eltávolodtunk egymástól. Vagy inkább Jungkook távolodott el tőlem.

Gondolataimból a pultos csaj zökkentett ki, amikor az üveg sojut lecsapta a pultra egy feles pohárral együtt. Nem igazán értettem, hogy minek kellett a pohár, hiszen inkább iszom üvegből, de aztán rájöttem a lassú felfogású agyammal, hogy a pultos csaj kicsit sem ismer engem és ezért is adott nekem poharat.

- Mi lenne, ha most az egyszer nem gondolkodnál? - kérdezte Yoongi, mire én sóhajtottam egyet és felé fordultam. - Verd már ki Jungkookot a fejedből és élvezd, hogy a legjobb barátoddal iszogatsz

- Igazad van - sóhajtottam ismét, majd meghúztam az üveget, de rendesen marni kezdte a torkomat a keserű ital.

Nem is tudom, hogy meddig maradhattunk azon a szórakozóhelyen, de kint már világosodni kezdett, amikor kiléptünk az épületből. Kissé dideregve indultam el Yoongival az oldalamon jobb irányba, mivel arra volt a buszmegálló. Farzsebembe nyúlva megnéztem, hogy hány óra és állam majdnem súrolta a földet, amikor megláttam, hogy hajnali öt óra van, én pedig még mindig ébren vagyok, holnapra -vagyis már mára- meg be van írva két ember fotozásra.

- Hogy azt a kibaszott életemet, ami mindig csak a munkából áll ki! - fakadtam ki hangosan, a frászt hozva legjobb barátomra. - Egyszer legyen szabadnapom, elmegyek a hegyekbe! A kibaszott telefonomat se viszem, mert az volt legutóbb is, hogy dolgoztam a szabadnapomon! - kiáltottam a kihalt utcán. - Baszd meg JM és baszd Jeon Jungkook, hogy pont a céged rontotta el a szabadnapom!

Yoongi nevetve figyelt engem végig, míg én hosszú perceken át a lelkemet is kikiáltottam, magamra vonva a figyelmet.

Nagyokat sóhajtva ültem le Yoongi mellé, miután kissé lenyugodtam.

- Most sokkal jobban érzem magam - fújtam ki magam és pillantottam Yoongira. - Te is ki kéne próbáld

- Nekem nincs annyi gondom, mint neked - közölte velem, mire én a semmiért megcsaptam a vállát, de ideje sem volt visszaadni, mert felpattantam az egyre közeledő buszt figyelve.

———————
Vajon ki miatt esett el Jimin?😏

~2019.06.12