———————————————————————
J U N G K O O K
———————————————————————

Semmi kedvem nem volt egész nap az irodámban ülni és tervezgetni, szívesebben lettem volna Jiminnel. Rossz kedvemre az is rátett egy lapáttal, amikor megláttam, hogy hányan mondták vissza a meghívásukat az egyre közeledő, megrendezett bálra. A cég évente egyszer szervez egy bált, hogy ezzel is lehetőség adódjon arra, hogy építsem a kapcsolatokat más cégek vezetőivel. Ilyenkor egy rövid divatbemutatót is szervezünk, hogy az összes olyan ruhát megmutassuk, amiket az elmúlt hónapokban terveztünk.

Sosem kellett csalódnjak a tervezőimben, hiszen a segítségem nélkül is tudták, hogy hogyan kell egy tökéletes összeállítást alkotni. Az én cégem más volt a többinél. Míg mások rosszabbnál rosszabb és bizarr ruhákat mutattak be, amiket az emberiség három százaléka hordana, addig mi próbáltunk becsempészni valami hétköznapibbat a ruháinkba. Ez meg is látszott, hiszen emberek ezrei vásárolták az alkotásainkat és egyetlen egy panasz sem jött még eddig, ezért sem értem, hogy közel a fele a meghívottaknak miért nem jön el.

Szemeimet megdörzsölve kértem meg Taehyungot, hogy hozzon egy kávét, lehetőleg erőset. Nem szerettem volna a papírok fölött elaludni, minden egyes perc számított most, hogy hamarabb végezzek. Sosem szerettem halogatni, mindent megcsináltam idejében, hogy a következő nap belekezdhessek valami másba.

Miután Taehyung behozta a kávém, már sietett is vissza a helyére, hogy folytassa a munkáját. Neki is volt elég, őt ismerve pedig nem egy-két percbe telik, míg befejezi. Máskülönben pedig örültem, hogy végre észhez tért és felfogta, hogy köztünk nem lesz több szimpla barátságnál.

Miközben a kávét kortyolgattam, felhívtam Jimint, hogy megtudjam, nem történt-e baj. Nem szerettem volna, megint úgy találni, mint pár nappal ezelőtt.

- Nincs semmi bajom, Jungkook. - közölte velem már harmadszorra, hiszen muszáj volt többször is rákérdezzek.

- De biztos?

- Jungkook, ne aggódj már ennyire, minden rendben van velem, dolgozz csak nyugodtan, én elvagyok Shiroval - próbált már sokadjára megnyugtatni, de persze sajat magamtól is tudtam, hogy makacs vagyok és addig nem biznyosodok meg dolgokról, míg nem látom azokat a saját szemeimmel. - Egyébként pedig ideje lenne Shironak cuccokat venni, most is az egyik zoknimból csináltam neki labdát.

- Jó, majd munka után elmegyek és veszek pár dolgot.

- De én is menni akarok - persze, hogy is gondolhattam volna azt, hogy Park Jimin kimarad ebből? Mégis csak az ő kiskedvencének vásárolunk.

- Akkor elmegyünk együtt holnap, úgy megfelel?

- Igen! - így telefonon keresztül is halottam, hogy mosolyog, lelki szemeim előtt pedig megjelent angyali arca, ahogy a Világ leggyönyörűbb mosolyával ajándékoz meg engem.

—————

A következő négy órában próbáltam tényleg mindennel elkészülni, hogy ne maradjon rám, mert semmi kedvem nem lenne dupla annyit dolgozni. Sosem gondoltam, hogy ehhez fogok folyamodni, de próbáltam minél több cégvezetőt meggyőzni, hogy eljöjjön a bálra. Persze ezt Taehyungon keresztül tettem, hogy azért még se én kezdjek el könyörögni.

- Ezt még nagyon megbánod, Jungkook - motyogta Taehyung sértődötten, miután bontotta a vonalat az utolsó személlyel is, akit meg tudott győzni, hogy eljöjjön a rendezvényre. - Fizetés emelést kérek!

- Minek az neked? - kérdeztem meglepetten, mire ő fél szemöldökét felvonva pillantott rám. - Jó, megkapod és köszönöm, hogy segítettél.

- Kényszerítettél! - közölte felháborodottan, mire én nevetve boxoltam a vállába és felajánlottam neki, hogy cserébe hazaviszem, csak ne nyafogjon.

Este kilenckor léptem be a lakásomba és azonnal Jimin keresésére indultam, aki a nappaliban hasalt a szőnyegen, a fehér szőrmókkal szemben. Az általa említtett labda szerűséggel játszottak és be kellett vallanom, rohadt édesek voltak. Muszáj volt megörökítenem ezt az aranyos pillanatot, de persze Jimin észrevett és hatalmas boci szemeivel nézett a kamerába, ám csak pillanatokkal később esett le neki, hogy fotózom.

- Ne fotózz már! - nevetett fel, miközben tenyereibe rejtette arcát.

- Kegyetlen vagy, ugys tudod? - térdeltem le elé, hogy hosszasan megcsókoljam, amit rögtön viszonzott.

Úgy tűnt, Jimin nem élegedett meg egy szimpla nyálas csókkal, mivel nyakamat körbeölelve mászott az ölembe, lovagló pózban elhelyezkedve combjaimon. Fenekét kezdtem el markolászni, percekkel később pedig érezni lehett a köztünk izzó feszültséget. Itt helyben megdugtam volna, de az ágyamat még mindig kényelmesebbnek találtam.

- Kapszkodj - suttogtam ajkaira, mire Jimin a derekám köré kulcsolta lábait. Már épp felálltam volna, amikor is Shiro közénk ugrott, ezzel elrontva mindent. - Hát te meg mit akarsz?

Jimin elnevette magát, amikor a macska nyávogni kezdett rám, majd dorombolva Jiminhez bújt. Mi a szar?

- Úgy látszik, lett egy vetélytársad - nevetett Jimin továbbra is, mire én megforgattam a szemeimet.

- Fasza.

~2020.03.22.