———————————————————————
J I M I N
———————————————————————

Kicsit sem hiányzott most ez a hirtelen költözés. Nem tudom hogyan pattanhatott ki ilyesmi Jungkook fejéből, de tudtam, hogy hiába állok le vele vitázni, úgy is ő nyerne. Ugyanis ő túl makacs és a végén még ő költözne vissza hozzám, csakhogy az legyen, amit ő eltervezett. Részben ezért is szerettem bele. Megfogott a talpraesett és magabiztos személyisége, mindig tudta, hogy mit tesz. Céljai voltak az életben és folyton tervezgetett, így lett ő sikeres a cégével.

Felhajtottam az utolsó korty teát a bögrémből, majd Jungkook keresésére indultam a hatalmas lakásában. Az én lakásom szinte egy egérlyuk volt ehhez képest, a fűrdő pedig akkora volt, mint a nappalim. Ehhez a lakáshoz egy térkép is járhatott volna, hogy azért ne járjam már körbe hatszor, mire megtalálom a pasimat. Jungkookot végül a dolgozó szobájában találtam, ahol a gép előtt ülve pötyögtette szaporán a billentyűzetet.

Már réges rég kipakoltuk a cuccaimat, Jungkook pedig körbe is vezetett a lakásban, de persze még kétszer körülnéznék, hogy megjegyezzem, mi hol van.

- Mit csinálsz? - léptem Jungkook mellé, hogy én is lássam mit néz a gépen.

- A nyári kollekciót tervezem - motyogta szinte belemerülve -ezek szerint- a tervezésbe.

Az asztal tele volt külonböző rajzokkal és vázlatokkal, némelyik összegyűrve és a földre dobva. Jungkook a derekamra csúsztatta a kezét és az ölébe húzva dolgozott tovább. Lábaimat felhúztam az ölébe, majd a mellkasára dőlve figyeltem tovább és töprengtem el azon, hogy Jungkook milyen jól rajzol a digitális programban is. Van olyan dolog, amit Jungkook nem tud?

Percekkel később elég fáradtnak éreztem magam, ezért is sikerült szorosan Jungkookhoz bújva elaludnom. Kesőbb pedig apró puszikra keltem, amik arcomat lepték be. Gondoltam lehunyom a szemem egy-két percre, de természetesen az egy-két percből, két óra lett.

- Rendeltem pizzát és gondoltam szólok. - szólalt meg Jungkook halkan, hogy mégse riassza meg a még félálomban lévő valómat.

Fáradtan felültem, de szinte azonnal vissza is huppantam a párnák közé, mire Jungkook elnevette magát és segített felhúzni. A pizza íncsiklandó illata azonnal felébresztett, így jóízűen kezdtem el fogyasztani az ételt.

- Amúgy van egy meglepetésem a számodra - törölte meg a száját Jungkook, majd a telefonjára pillantott - Ami nemsokára itt lesz.

- Micsoda? - kíváncsiskodtam, ugyanis sosem szerettem a meglepetéseket. Utáltam várni, ahhoz túl türelmetlen és kíváncsi voltam.

Jungkooknak köszönhetően a következő másfél órát türelmetlenül az ajtó felé pillantgatva töltöttem. Már úgy voltam, hogy addig kérdezősködöm, míg ki nem szedem belőle a választ, amikor is csengettek, én pedig már fel is pattantam. Ám Jungkook visszaültett a kanapéra, mire én morcosan néztem végig, ahogy az ajtóhóz megy és kinyitja azt.

Mindenre számítottam, csak erre nem. Szemeim hatalmasra tágultak, az álam pedig szinte a földet súrolta, amikor megláttam, hogy Jungkook egy macska hordozót tartott a kezében. Szemeim könnybe lábadtak, amikor megláttam, hogy mit is rejt a hordozó.

- Jungkook.. - szipogtam elérzékenyülve, miközben karjaimba vettem a még aprócska, hófehér kiscicát. Mindig is vágytam egyre. - Hát emlékeztél?

- Hogy felejthettem volna el azt, hogy folyton egy perzsa macskáért könyörögtél? - ült le mellém, hogy ő is megsimogassa az apró teremtményt. - Van pár nap, amikor túlórázom, szóval addig se leszel egyedül.

- Köszönöm, Jungoo - szólítottam becenevén, aminek hallatán villantott egy nyuszis mosolyt. - Olyan szép, mi legyen a neve? - emeltem fel magunk elé a macskát.

Jungkook rám hagyta a választást, mivel én kaptam a kiscicát, így muszáj volt hosszasan elgondolkozzak, hogy melyik név lenne tökéletes. Választásom a Shiro névre esett, hiszen az japánul fehéret jelentett és a kiscica is szinte hófehér szőrrel rendelkezett.

- Hát akkor Isten hozott, Shiro - bökte meg Jungkook a cica orrát, mire én széles mosollyal öleltem magamhoz.

———————
Na haladunk
Ez már kevésbé volt uncsi és szar

~2020.03.21