3. fejezet
———————————————————————
J U N G K O O K
———————————————————————
Enyhén fintorogva húztam meg az alkohollal megtöltött poharat. Az elején úgy terveztem, hogy egy kisebb bárba megyek Hoseokkal és megiszunk egy sört, de valahogy Szöul egyik szórakozólyehén kötöttünk ki. Bevallom őszintén, nem igazán érdekelt, hogy hol iszom, a lényeg az volt, hogy a gondolataim ne Jimin körül forogjanak. Nevetséges, hogy eddig ritkán gondoltam rá a rengeteg munkám miatt, de miután kiderült, hogy ott volt a cégemnél, valami azt súgta, hogy a nap minden percében Jiminre kell gondoljak.
A mai nap már ki tudja hányszor sóhajtottam, amit Hoseok unott tekintettel nézett végig, majd a már számhoz emelt poharat kivette a kezemből és lecsapta a pultra.
- Na! - kiáltottam rá mérgesen, hiszen még azt a kortyot meg akartam inni.
- Úgy viselkedsz, mint akit elhagyott a szerelme, holott a te helyzeted nagyon is más. - bökte meg ujjával a halántékom, mire számat elhúzva helyeztem oda a kezem reflexből. - Szedd össze magad és ne legyél olyan nyámnyila, aki emiatt leissza magát!
- Nem ittam le magam, csak megittam pár üveg sojut, az még nem a világvége - pillantottam rá egy bíztató mosollyal, de legjobb barátom arcát elnézve, nem úgy tűnt, mint aki elhitte volna. - Egy hülye se áll be két üveg sojutól, nyugodj már meg - veregettem meg a vállát, majd kifelé fordultam, mivel eddig a pultnál támaszkodtam.
Némán figyeltem, ahogy a kisebb tömeg vadul táncol a zenének nem nevezhető valamire, ami majd' kiszakította a dobhártyám, de mellkasomban kellemes bizsergésr keltett. Alig, hogy végig néztem a táncoló embereken, Hoseok közölte velem, hogy társaságom lesz, mire én az általa mutatott iranyba néztem. Magamban káromkodtam egy sort, miután egy elég lenge ruhát viselő kislány leült mellém. Tizennyolcnak saccoltam, de babaarcát elnézve nem nézett mi tizenötnél többnek. Sóhajtottam egy nagyot, majd Hoseok figyelmetlenségét kihasználva lehúztam az utolsó korty italt is, ami megmaradt a pohárban.
- Miért nem táncolsz, mint a többiek? - fordult felém a lány egyfélmosollyal az arcán.
- Mert nem vagyok olyan, mint a többiek. - válaszoltam egyenesen a szemeibe nézve, amikor sugározták az értetlenséget.
- Pedig elég szomorú, hogy egy ilyen szép fiú maganyosan üldögél egyes egyedül - csúsztatta kezét combomra és markolt rá egy kissé. Nyeltem egy nagyot, amikor a lány fentébb csúsztatta kezét a combomon és az érintése miatt úgy éreztem, hogy a mai nap elfogyasztott ételeket ki fogom hányni.
Óvatosan megfogtam a lány kezét és lecsúsztattam a combomról, mire ő erőszakosan visszahelyezte azt. Lehunytam a szemeim, hogy lenyugtassam magam, majd újra felnyitottam és a lányra néztem, aki nagyon fiatal volt hozzám képest.
- Hány éves vagy, kislány? - vontam fel szemöldökömet.
- Tizenhat leszek - húzta ki magát, mintha erre büszkélkedni kellene.
Szégyen, hogy ennyi idősen beengednek valakit ide. Egyáltalán hol vannak a szülei? Egy pillanatra elmerengtem, hiszen hirtelen beugrott egy kép, ahogy elszöktem otthonról és én is egy szórakozóhelyen töltöttem az időmet tizenhat évesen.
- Menj haza és kezdj el tanulni, ha szeretnéd valamire vinni az életben. - tanácsoltam neki, majd a pénzt lecsaptam a pultra és Hoseokot felkarolva trappoltam ki a helyről, nekimenve pár embernek és valakit sikeresen fel is löktem, de nem törődve vele, tovább siettem.
- Menő volt, amit a kis csajnak mondtál - jelentette ki legjobb barátom vadul mosolyogva, mire én is megejtettem egy kisebb mosolyt.
Hoseok a kocsimhoz érve beült a volán mögé én pedig a másik oldalra vánszorogtam. Hoseok nem ivott, így gond nélkül haza tud vinni és megbeszéltük, hogy nálam is alszik.
Néman figyeltem a még mindig éber várost és a még két üveg soju után is Jiminen járt az agyam. Rendesen elgondolkodtam azon, hogy vajon mennyire kell leigyam magam, hogy ne gondoljak az exemre, de sajnos nem tudtam tovább Jiminen agyalni, mert attól a kevéske alkoholtól is sikeresen bealudtam az anyósülésen.
———————
Eddig hogy tetszik?😊
~2019.06.12
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top