———————————————————————
J I M I N
———————————————————————

Miután kellőképpen lenyugodtam, -ami egyébként fél órába telt-, teljesen legyengültem és úgy éreztem, hogy ha nem kapaszkodom meg Jungkook karjában, menten összeesem. Minden végtagom remegett és a hányinger kerülgetett. Szinte megváltásként ért, amikor beültem a kocsiba, de a hazafelé vezető úton kétszer is elhánytam magam, sőt Jungkook kocsiját is majdnem lehánytam, miután kiszálltam belőle. Exem pedig volt olyan kedves, hogy felsegített a lakásomig, amit számtalanszor megköszöntem.

- Na figyelj, én nem foglak itt hagyni téged egyedül - jelentette ki kissé idegesen, miután összehúztam magam a kanapén. - Szóval itt fogok maradni és gondodat viselni, míg jobban nem leszel!

Már készültem azt mondani, hogy igazán nem szükséges, de meg sem várta, hogy kinyögjek egy szót is, félbeszakított azzal a szöveggel, hogy ő biztos nem megy haza. Ráhagytam a dolgot, hiszen sosem lehetett a véleményét megváltoztatni, ahhoz túl makacs volt. Őszintén pedig nem volt annyira ellenemre a dolog, hiszen nem is lennék egyedül és nem unnám magam egész nap, lenne valaki velem, aki vigyáz rám. Jobbat már nem is kívánhatnék.

Jungkook otthon érezte magát, bár igazán vicces, hiszen egykor magának tudhatta ezt a lakást. Ugyanis ő vette meg és fizette a költségének a felét, a másik felét pedig én. A szakításunk után persze ő ment el, hiszen neki volt hova mennie. Persze nekem is volt, de a szüleim közölték, hogy ha olyan hamar és meggondolatlanul elköltözöm, akkor ne várjam, ha egyszer rosszul sül el a dolog.

Gondolataimból Jungkook zökkentett ki, ahogy átnyújtott nekem egy bögre gőzölgő teát, mire muszáj volt felülnöm de lábaimat feltettem a kanapéra. Ám muszáj volt őket magam elé húzzam, de feleslegesen, hiszen amikor Jungkook leült az ülőalkalmatosságra, lábaimat az ölébe húzta, mire muszáj volt lesütnöm a szemeimet zavaromban.

- Jobban vagy? - törte meg a csendet kérdésével, miután kortyoltam párat a meleg italból.

- Mondhatni - bólintottam, majd ismét kortyoltam a teából.

- Készítsek egy forró fürdőt? Jót tenne most neked. - állt volna fel, mire megállítottam azzal, hogy lábaimat szorosan jobb combja köré kulcsoltam.

- Maradj még itt - szólaltam meg halkan, mire Jungkook egy halvány mosolyt eleresztve ült vissza a kanapéra. - Mesélj valamit - magam sem értettem, hogy miért, de szerettem volna hallani a hangját. Mindig is imádtam, amikor be nem állt a szája és szinte beleélve magát csacsogott tovább és tovább. Mit meg nem adnék azokért a percekért.

Úgy éreztem, hogy muszáj vele lennem, muszáj több időt töltenem vele, hiszen nem biztos az, hogy túlélem. Ki tudja mennyi időm maradt még hátra, ki tudja, mikor fog leállni a szívem és ezért is szeretnék Jungkookkal lenni. Hiába tagadtam öt éven keresztül, valójában még mindig őrülten szeretem és bármit megadnék, ha ismét a páromnak tudhatnám.

- Még mindig szereted, amikor beszélek, igaz? - kérdezte egy félmosoly kíséretében, mire muszáj volt bólogatnom. - Tudod, van egy barátom, aki szinte a sorsnak köszönhetően ismét találkozott az exével, akit már évek óta nem látott. Mesélte, hogy nagyon nehéz volt neki a szakítás és úgy gondolja, hogy az exének még jobban. Pár napja vagy már hete is, hogy újra elkezdtek beszélni és a barátom eldöntötte, hogy muszáj lesz megszereznie az exét. Nagyon össze illenek és remélem, hogy ismét együtt lesznek.

- Oh - meglepve fogadtam a sztoriját, hiszen nem gondoltam volna, hogy az egyik barátja ilyeneken megy át. Túlságosan ismerős volt a sztori, de ezt a gondolatomat félretéve ittam meg a teámat.

- Most már mehetek? - célzott a fürdőre, mire bólintva válaszoltam neki, ő pedig felpattanva vette az irányt balra, a fürdőszoba felé.

Nem hazudok, ha azt mondom, hogy rettentően hiányzott már ez az érzés; a szinte már tűzforró víz, ami testemet ölelte körbe, ezzel felmelegítve. Egy teljes órára ellazultam és nem foglalkoztam semmivel, az agyamat kikapcsoltam és csak feküdtem a vízzel teli kádban, hallgatva a kintről hallatszódó esőcseppeket, amik az ablaknak verődtek. Szinte már elaludtam, amikor Jungkook bekopogott és engedélyt kért, hogy bejöhessen, amit én azonnal meg is adtam neki.

- Azt hittem már, elaludtál - zárta be maga után az ajtót, majd leült a wc lehajtott tetejére. Kezeiben ott lapult egy törülköző, amit az elején elfelejtettem magammal hozni.

- Csak majdnem - feküdtem vissza és hálát adtam Jungkooknak, amiért ilyen habosra csinálta a vizet, hiszen alig látszódtam ki a fehérségből. Furcsa mód nem zavart a jelenléte, hiszen azt is tudtam, hogy nem nyúlna hozzám az akaratomon kívül. - Miért jöttél amúgy?

- Csak ezt akartam behozni, na meg megnézni, hogy élsz-e még - célzott arra, hogy nagyon is elidőztem a fürdőkádban.

- Nagyon vicces - forgattam meg szemeim, mire ő nevetve felállt és lerakta a törülközőt, majd egy kacsintás kíséretében elhagyta a fürdőszobát.

—————

Amint elvégeztem az esti teendőimet, bebújtam az ágyba és arra vártam, hogy Jungkook is megérkezzen. Megkértem őt, hogy aludjon velem, hiszen a kanapé nagyon nem kényelmes, ő pedig ezek után nem érdemelné meg, ha a kanapéra küldeném. Amikor Jungkook is befeküdt az ágyba, felém fordult és még a félhomályban is megláttam, ahogy elereszt egy mosolyt.

- Amit ma meséltél - törtem meg a csendet. Fürdés közben akaratlanul is eszembe jutott, amit Jungkook mesélt és, hogy mennyire ismerős volt a történet. Rájöttem, hogy mindvégig magáról és a kapcsolatunkról mesélt. Muszáj volt tőle is hallanom a választ. - Az tényleg a barátodról szólt?

- Valójában nem - sóhajtott, mire én a plafont bámulva mosolyodtam el. - Valahogy muszáj volt elmondanom, de nem volt merszem egyenesen a szemedbe mondani, hogy még mindig szeretlek. - mondta egyenesen a szemembe nézve, mire elnevettem magam.

- Most a szemembe nézve mondtad el. - közöltem vele, mire szemei tágra nyíltak, én pedig még jobban nevetni kezdtem. - Azt hiszem, muszáj bevallanom, hogy én is érzek valamit. Mintha ismét előtörnének azok az érzések, amiket régen éreztem irántad, csak most mintha felerősödtek volna.

- Tényleg? - csúszott közelebb hozzám.

- Igen, és még..

Mondandómat nem tudtam befejezni, hiszen Jungkook hirtelen tüntette el a köztünk lévő távolságot azzal, hogy egy apró puszit nyomott ajkaimra.

- Meg kellett tennem - suttogta ajkaimra, mire én elmosolyodtam és azt hiszem ez a rövidke csók adta meg a bátorságot arra, hogy megcsókoljam őt.

Annyira hiányzott ez az érzés. A puha ajkai, és a mindennél tökéletesebb csókja. Szinte elbabonázva vontam be nyelvemet is ajkaink táncába, Jungkook pedig követte példám. Amikor ízlelőszerveink egymáshoz simultak, úgy simult hozzám Jungkook is, ami szinte villámcsapásként ért a belsőmben. Szinte megállt körülöttem a világ és csakis az járt a fejemben, hogy nem engedhetem el őt mégegyszer, hiszen még mindig szeretem.

- Nem tudom, te hogy vagy vele, de én újra szeretném kezdeni - mondta, miután elvált ajkaimtól.

- Kezdjük újra - tapadtam ismét ajkaira pár pillanatig, majd eltoltam magamtól. - De kezdjük az elejétől. - néztem egyenesen csillogó szemeibe. - Ne folytassuk ott, ahol befejeztük. Kezdjünk el mindent a legelejétől, mintha most ismertük volna meg egymást. - nyomtam egy csókot ajkaira.

- Ezek szerint nem szabadna csókolóznunk. - mosolyodott el, mire megforgattam a szemeimet.

- Holnaptól kezdve nincs csókolózás - tapadtam ismét ajkaira, majd az ölébe másztam.

Akármennyire is haldoklom, most érzem azt, hogy igazán élek.

————————

Azt hiszem, hogy ez eddig a leghosszabb rész mind közül, ami meglepően jóra sikeredett.

Na mit gondoltok Jikookról?😏

~2020.01.02.