———————————————————————
J I M I N
———————————————————————

Másnap reggel, ahogy az orvos mondta, elhozták az eredményeket. Rettenetesen izgultam, hiszen fogalmam sem volt, hogy mi történt velem és kívancsi voltam azokra a bizonyos eredményekre.

- Sajnos rossz híreink vannak. - lépett közelebb az orvos, kezében egy mappával, mire a szívem akaratlanul is hevesen vert. - Mint, ahogy tudja, vért vettünk magától és pár vizsgálaton is átesett, aminek az eredményei azt mutatják, hogy akut mieloid leukémiában szenved. - mondandója közben átnyújtotta nekem a papírokat az eredményeimmel.

Kezeim remegtek, ahogy elolvastam mindegy egyes szót, ami a lapra volt nyomtatva és lehetetlennek tartottam ezt az egész helyzetet.

- Itt valami tévedés lehet - szólalt meg helyettem Yoongi, hiszen hiába tátogtam tehetetlenül, egy hang sem jött ki a torkomon. Szemeimet a könnyek mardosták és úgy éreztem, hogy elbőgöm magam. - Vizsgálják meg újra!

- Sajnálom, de az eredmények ugyanazok lesznek. - sóhajtott fel az orvos, mire Yoongi hitetlenül felnevetve visszaült a székre. - Lehetséges, hogy örökletes a betegség, volt olyan rokona, aki rámos megbetegedésben hunyt el? - intézte nekem szavait az orvos, mire nekem kellett pár másodperc, hogy megértsem, mit is mindott.

- A nagymamám - válaszoltam magam elé meredve, könnyektől kipirosodott szemmel. - Lehetséges, hogy meghalok?

- Szerencsére hamar diagnosztizáltuk, ezért több esélye lehet a túlélésre. - mosolyodott el nyugtatóan az orvos, bár tudtam, hogy nincs miért megnyugodnom. - Önnek a legmegfelelőbb ellátás a csontvelő átültetés lenne, de sajnos nagyon nehéz megfelelő donort találni. Mindenesetre felírjuk a listára.

Ajkamat harapdálva néztem hol az orvosra, hol Yoongira, aki láthatóan nagyon elgondolkodott valamin.

- A második opció a kemoterápia, amit jó lenne, ha minél előbb elkezdenénk. - szólalt meg ismét az orvos. - Rögtön szólok is egy nővérnek. Ne felejtse el, van esélye a túlélésre, de akarnia is kell. Ne adja fel! - szorította ökölbe jobb kezét, majd elhagyta a szobát.

A sok roham, fulladozás, szedülés és orrvérzés mind azért volt, mert leukémiás vagyok. Fogalmam sem volt, hogy én valaha halálos beteg lehetek, ezért sem mentem el orvoshoz. Még most sem voltam képes elfogadni azt, hogy bármikor meghalhatok.

- Jimin, csak nyugodj meg - lépett hozzám Yoongi, hogy kezébe vegye az enyémet. - Nem lesz semmi baj, meg fogsz gyógyulni. Az orvos jól mondta, akarnod kell!

- Mi van, ha nem segít? - kérdeztem remegő hangon. Éreztem, hogy könnyeim utat törnek maguknak, felszántva arcomat. - Miért kell betegnem lennem? - zokogtam fel hirtelen. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ez történik velem.

Alig pár perc telhetett el, amikor is megjelent egy nővér a kezeléshez való kellékekkel. Először is egy hányás csillapító infúzió szerűséget kötött be, ami valljuk be, kicsit sem segített. Ugyanis, fél óra elteltével, miután a növér a másik két tasak szert is bekötötte, elég rendesen elhánytam magam.

- Jól vagy? - kérdezte Yoongi a hátamat simogatva, mire nemlegesen
megingattam a fejem. - Még két óra, mire lefolyik az összes.

- Miért tart ilyen sokáig, te jó ég - kezdtem el nyafogni. Olyan gyorsan történt minden. Tegnap még Jungkookkal beszélgettem, aztán aznap megtudtam, hogy valójában csak játszadozott velem, majd a mai nap megtudtam, hogy leukémiás vagyok és most itt fekszem egy korházi ágyban, két tasakkal az oldalaom, amire két órát kell várjak, hogy lefolyjon. Mondanám, hogy szép az élet, csak sajnos akkor magamnak is hazudnék.

Az idő elteltével hatalmába kerített a fáradtság és alig vártam, hogy végre hazamehessek és aludhassak egy jót, hiszen úgy érzem, hogy az jót tenne nekem. Legalább is mára.

————
Ne utáljatok🥺
Na meg lenne is egy kérdésem hozzátok😋
Mit szólnátok hozzá, ha legközelebb megmutatnám az arcom? Amolyan face reveal szerűség lenne😁